A vetőcső az AK 74 SU kivételével bármelyik szovjet tervezésű Kalasnyikov gépkarabélyra felszerelhető.

A fegyver töltése szokatlan módon, a csőtorkolat felől történik. Miután a lövedéket kattanásig betolják, az rögzítésre kerül egy fixátor segítségével, ami kapcsolatban van egy, az elsütőbillentyűt kiiktató karral. Így megakadályozható a helytelenül töltött fegyver elsütése. Az elsütőszerkezet csak abban az esetben tud működésbe lépni, ha gránátvető helyesen van felcsatlakoztatva a fegyverre, erről egy külön mechanikai biztosító gondoskodik. Az elsütőszerkezet revolverező rendszerű.

A célzáshoz nyílt irányzékot használnak, ami 100-tól 400 méterig állítható, 50 méterenkénti osztásokkal.

A célzóberendezés érdekessége, hogy a 45°-nál magasabb röppályához ellátták függőónnal, ami 200-400 méteres lőtávon fejti ki jótékony hatását. A fegyver így gyakorlatilag amolyan mini aknavetőként használható. Kis távolságra leadott, magas röppályájú lövések esetén (pl: 100 méterre domb, vagy egyéb fedezék mögött rejtőző ellenségre történő tűzmegnyitáskor), a gránátvetőn található egy kis csap, aminek eltekerésével a lövedék kivetésekor a lőporgázok egy részét a csap elengedi, így a lövedék sebessége 76 m/s-ról 55 m/s-ra csökken, ezáltal a kilőtt gránát a becsapódásig nem 6-7, csupán 3-5 másodpercet tölt a levegőben. Ezt a funkciót élesben soha nem használták, annak körülményes mivolta miatt, ezért a továbbfejlesztett GP-30-as már e funkció nélkül készül.

A csecsen, és az afgán háború tapasztalatai azt mutatták, hogy a vetőcső 200 méterig kiválóan alkalmazható pontcélok leküzdésére (pl.: géppuskafészek), de a maximális lőtávon, 400 méteren sem jelentős a szórása. Oldalirányba 3, hosszirányban mindössze 6-7 méter.

Lőszerként a VOG-25-ös gránátot tüzeli, ami az egyesített, hüvelynélküli lőszerekhez sorolható, vagyis az indítótöltet gyújtáskor maradéktalanul elég, így nincs gond az üres hüvellyel. A robbanótöltet és a repeszek között térháló található, így a robbanáskor egyenletes a repeszképződés. A gránát külső felületén ormok vannak, melyek becsusszannak a cső huzagaiba, így a kilövéskor a gránát mindenképp hosszirányú forgásra lesz kényszerítve, ami a pontosság egyik elengedhetetlen feltétele. Az élesítés a kivetést követően a tizedik és a negyvenedik méter között történik meg, így szavatolható a biztonságos működés szélsőséges időjárási körülmények között is.

Melyik a jobb?

A szovjet mérnökök Vietnámból „beszerzett” M16A1-esekre szerelt M203-as gránátvetőkkel, és azok szabványos repeszgránátjaival végeztek összehasonlító teszteket mielőtt az orosz gránátvetőt rendszeresítették volna, és a gyakorlati teszteredményeken az orosz gránátvető bizonyult jobbnak, mind felhasználhatóság, mind hatékonyság szempontjából.

Az M203-as töltése:

- kinyitod a vetőcsövet (ha már lőttél vele, akkor ki kell venned az üres hüvelyt)

- betöltöd a gránátot

- hátrahúzod a csövet (reteszelés)

A GP-25 a csőtorkolt felől betölthető egy gyors mozdulattal, hüvelye pedig nincs.

A VOG-25-ös és az M203-as gránátjaival végzett kísérletek során az álló ember méretű célokat lefektették a földre, ezzel hasonfekvő gyalogságot imitálva. Több gránát kilövése után megállapították, hogy az orosz gránát repeszei 3-4-szer több helyen ütötték át a célokat, mint az amerikai vetélytársé.

A szovjetek szerettek volna egy még hatékonyabb gránátot kifejleszteni, ami a VOG-25-höz képest másfélszer, vagy kétszer nagyobb repesztalálatot garantál. Ez a nem túl egyszerű feladat is gyorsan megoldódott. A VOG-25P gránát orrába egy mini piropatron került, mely becsapódáskor feldobja a levegőbe a gránátot kb. 80 centi magasra, ezután a piropatron által elindított késleltető gyújtó detonálja a levegőben lévő gránátot. A fekvőcélokra, és a fedezék mögé rejtett célokra gyakorolt repeszhatás közel kétszerese lett a VOG-25-höz képest.

Később kifejlesztettek még füst és könnygáz töltetű gránátokat is.

A GP-25 vetőcsövet harctéri tapasztalatok alapján a nyolcvanas évek közepén módosították. A korszerűbb változat a GP-30 szériaszámot kapta.

Az eredetihez képest 25 dekagrammal csökkent a tömeg, és 30%-al olcsóbb lett a gyártás, mivel nemcsak tömeget csökkentettek, hanem mechanikai módosításokat is eszközöltek. A célzó berendezést a baloldalról jobbra helyezték át, így kényelmesebb lett a célzás, valamint kúszás közben nem lett annyira kitéve a célzóberendezés a szennyeződéseknek. Eltávolították a manuális biztosítókart, mert az elsütőbillentyű hosszan, keményen mozog, ez elegendő volt a véletlen elsütés elleni biztosítás gyanánt.

A gránátvető a cső alá egy mozdulattal fel- és leszerelhető, míg az M203-as felrakásához vagy leszereléséhez szét kell szedni a fegyvert.

Technikai adatok:

Űrméret: 40 mm
Tömege: 1,5 kilogramm (GP-30: 1,25 kiló)
Hossz: 323 mm (GP-30: 275 mm)
Max. lőtáv: 400 méter 
Gránát:
Tömege: 25 dekagramm (VOG-25P: 28 dkg)
Kezdősebesség: 76 m/s

Jász Gábor