A TOS-1-es egy T-72-es alvázra épített vetőcső-köteg, mely 30 darab 220 mm-es nemirányított rakétát képes az ellenségre zúdítani 400-6000 méteres távolságban 15 másodperc alatt.

Joggal vetődik fel a kérdés, miért nem használják a BM-21-es Grad sorozatvetőt erre a célra?

Egyrészt azért, mert a TOS-1-es rakétáinak harci részei termobárikus vagy gyújtó töltettel vannak szerelve, tehát az épületekben vagy utcákon rejtőző ellenséggel szemben sokkal hatékonyabb, mint a BM-21-es repesz-romboló harci része. Ezen kívül a TOS-1-es rakétái 220 mm átmérőjűek, szemben a BM-21-es 122 mm-ével (nagyobb átmérő = nagyobb harci rész, tehát nagyobb pusztítás az élőerő soraiban. Bár a gyújtóanyaggal szerelt robbanófejet nem szerencsés összehasonlítani egy repesz-romboló harci résszel, ugyanis a két hatásmechanizmus között nagyon nagy a különbség mind harcászati, mind a támadás alá vont élőerőre gyakorolt pszichológiai hatás miatt…). A TOS-1-es kisebb hatótávolságú rakétáit elsősorban közvetlen irányzással vetik be, ezért kisebb a rakéták „szórásképe”, vagyis kevesebb rakétával is elpusztítható a célpont, mint a BM-21-es esetében, mely rakétáinak minimum lőtávolsága 13 kilométer.

A TOS-1-es egy T-72-es harckocsi alvázára épült. A jármű 3 fős személyzete a parancsnokból, az irányzóból és a vezetőből áll. A személyzet védelméről a páncélzat, és a nukleáris fegyverek ellen védő ólombetét, valamint a vegyifegyverek elleni védelemről a túlnyomásos levegőszűrő rendszer gondoskodik. A belső térben automata tűzoltó berendezés is helyet kapott. A védelem aktív elemei közé a négy darab ködgránátvetőt, valamint a kipufogórendszerbe fecskendezett gázolaj nyújtotta füstöt sorolhatjuk. A harcjármű sebessége közúton 60 km/h, hatótávolsága 550 kilométer, tömege teljesen feltöltve 46 tonna.

A célkoordinátákat rádión közlik a parancsnokkal, majd a lézertávmérő által nyújtott távolságadatokat beviszik a tűzvezető számítógépbe, és megadják a tűzcsapás intenzitására vonatkozó adatokat is. (A tűzcsapás intenzitása alatt a célkörzetre kilőni kívánt rakéták mennyiségét értjük.)

Az indítás történhet egyesével, párban, vagy teljes tűz esetén szabályos időközönként. A 30 darab rakéta 12 másodperc alatt lőhető ki.

A rakéták harci része gyújtó és termobárikus lehet.

A gyújtó töltet nagy intenzitású, magas hőmérsékletű lángtengert hoz létre a megtámadott területen. Ezt a típusú harci részt elsősorban fedetlen élőerő, és az ellenség nem páncélozott járműparkja ellen használják.

A termobárikus töltettel ellátott rakétákat beépített területen rejtőzködő élőerő, és gyengén páncélozott járművek ellen alkalmazzák.

Ha a vetőcsövek gyújtó töltetű rakétákkal vannak töltve, akkor a 30 darab rakéta 1 négyzetkilométeres kiterjedésű területen képes pusztítani, termobárikus harci résszel ez a terület 2 négyzetkilométer lehet.

A TOS-1-es mellé egy szintén T-72-es alvázra épített kísérőjármű is tartozik. Ez a jármű a TZM-T, mely egy 10 kN teherbírású daruval van ellátva. A két rekeszben összesen 24 darab tartalék rakétát képes szállítani, valamint 400 liter üzemanyagot képes átadni a TOS-1-esnek, amivel az kb. 200 kilométer megtételére képes. Az újratöltés során a daruval a vetőcsövek elé emelik a konténerekből kicsomagolt rakétákat, amit ezután kézzel tolnak a helyére.

Amennyiben a harcjármű személyzete járműve elhagyására kényszerül, a fedélzeten tárolt kézifegyverekkel tarthatják magukat, amíg a segítség megérkezik. A 3 fős személyzet két AKS-74-el, egy RPKSZ-74 golyószóróval, három darab RPG-26-al, valamint 10 darab F-1 típusú kézigránáttal van ellátva.

A TOS-1-es eddig egyedül a legutóbbi csecsenföldi háborúban harcolt 1999-2000 során, több-kevesebb sikerrel. Groznij ostrománál sikerült jónéhány kerületet legyalulni vele. Eddig összesen 24 darabot gyártottak belőle, és valószínűleg nem fog általánosan elterjedni az orosz tüzér fegyvernemnél. 

Jász Gábor - Jövőnk.info