„Nem fogok sohasem kibékülni az olyan nacionalizmussal, amely a szocializmus ellensége, és nem fogok sohasem kibékülni az olyan szocializmussal, amely a nacionalizmus ellensége." - Szálasi Ferenc

A hungarizmust sok gyengeelméjű úgy értelmezi, mint szimpla nacionalizmust. Még pedig annak is a silány, külsőséges (Nagy-Magyarországos kitűző viselése, Árpád-sávos zászló lengetése) megnyilvánulása. Ez nem hungarizmus. Sajnos a magukat hungaristáknak vallók 90%-a biztosan nem az, mert nem értik, és nem fogják fel a lényegét, így aztán hogy várhatnánk azt, hogy az „utca embere" tudja, mi az? Mindenesetre elképzelései, benyomásai lehetnek, és ezek sokszor attól is függenek, miként találkoznak közvetlenül ezzel az eszmével, akár propaganda (plakát, szórólap), vagy személyes kontaktus által (előadások). Nos, a hungarizmus nem egyszerűen nacionalizmus, hiszen a nacionalizmusnak megannyi „formája" van, sokan különbözőképpen élik meg. A hungarizmus összetett, kimondottan magyar, a Kárpát-medencére és annak népeire szabott keresztény és szocialista ideológia. Legkevésbé az utóbbi években (mióta idehaza ismét feléledt a mozgalom) a szocializmusról esett szó.

Először is, maga a szocializmus szó sokakban különféle benyomásokat tesz. Van, aki pozitív, van, aki negatív módon viszonyul hozzá. Legtöbben a kommunizmusra asszociálnak e szó hallatán. Azonban az egyik „szlogenünk", hogy: „A mi szocializmusunk nemzeti!" - nyilvánvalóvá teszi, hogy nem az internacionalista, marxista definíciót értjük alatta, és nem is a mostani demokratikus, látszatintézkedéseket jelentőt.

A szocializmus a hungarizmusban úgy jelenik meg, mint szociálnacionálé, vagyis nemzetkapitalizmus. A marxista gyakorlatban államkapitalizmust, míg a liberalizmusban magán- vagy pénzkapitalizmust különböztetünk meg. A szociálnacionálé abban különbözik az utóbbi kettőtől, hogy annak a világnézetnek, aminek része, és aminek az anyagi alapját jelenti, nem materialista, ellentétben a másik kettővel. A szociálnacionáléban az anyagi élet alá van rendelve a nemzet erkölcsi és szellemi életének, mert a célja az, hogy a nemzet erkölcsi és szellemi életszintjét emelje. A hungarizmusban az anyag mindig eszköz és nem cél. Ha valaki a hungarista oldalról „antikapitalizmus" emlegetését hallja, akkor minden bizonnyal a liberális gazdasági rendszer, és annak gyakorlata ellen irányuló reakciót, vagy tevékenységet kell érteni, a tisztán látás végett.

Más maga, a tőke értelmezése is a hungarizmusban. Ezt Szálasi Ferenc az alábbi módon definiálja a Cél c. művében: "Minden adottság, amely formálható, értékesíthető, erkölcsi és szellemi vonatkozásaiban is elfogadható: tőke. A legértékesebb tőke: a honképes és talajgyökeres ember. Tőke minden, ami alattunk, felettünk, bennünk és körülöttünk van; ami az erkölcsi, szellemi és anyagi világban fellelhető. Aki a töke ellen beszél, az a világmindenség ellen szól. Tőke és élet egy. A körülöttünk érzékelhető tőkéből kell merítenünk, hogy élhessünk, hogy életünk céljait elérhessük. A tőke tehát eszköz, mely számunkra adatott Istentől. A kérdés csak az, hogy a tőke milyen viszonyba kerül az egyénnel. (...) A tőke viszonya az egyénhez szabja meg az egyes rendszerek gazdasági életének természetességét vagy természetellenességét, erkölcsiségét vagy erkölcstelenségét. Kié a tőke? A liberalizmusban azé, aki az "ügyesebb", "kiválasztottabb", aki az erőszakosabb nem erősebb jogán a többit törvényes alapon eltiporja; (...) a szociálnacionáléban a nemzeté, mint felségé, aki a tőkét, mint eszközt nemzettagjai rendelkezésére bocsátja."

A termelés az, ami a nyers tőkét (legyen az anyagi vagy szellemi) átformálja, feldolgozza, elkészíti. A termelésnek három tényezője van: a tőke, a tervezés és a munka. E három tényező szerves egészet alkot és a termelés csak akkor lehetséges, ha ez a három tényező egyszerre és egy időben jelen van. Hogy ki termel és kinek? A demokratikus gyakorlatban a prolivá (mind szellemi, mind anyagi tekintetben) alacsonyított munkavállalók a tőkésspekulációk kielégítésére, ahol a cél a tulaj haszna. A szociálnacionáléban viszont a nemzet dolgozója, életszükségleteinek kielégítésére, ahol a lényegi cél: a nemzet és az egyén erkölcsi, szellemi és anyagi erőssége, biztonsága. A termelés eredménye a termék, és annak értékesítésével jön létre a haszon. Az értékesítésből adódik a haszon. Az értékesítésből származó haszonból a termelés három alaptényezőjének, a tervezésnek, a munkának és a tőkének egyenlő arányban kell részesülnie, mert ez a nemzetgazdálkodás egyik alaptétele. Kié az értékesítés és a haszon?

A liberalizmusban nagy részben a multiké, ami viszont nem nagyon kerül vissza a nemzetgazdaságba, hanem egyes érdekcsoportoknál marad. Ezért a hungarizmusban a haszon a nemzeté kell, hogy legyen, és a nemzetet alkotó tagoké, akiknek így gyarapszik a magánvagyona. A szociálnacionálé elismeri a magántulajdont (ellentétben a marxizmussal, kommunizmussal). De ez a magángazdálkodás egyben szocialista is, hiszen a társadalommal szemben kötelezettségei vannak, és mindenkinek alá kell rendelnie magát a közérdeknek kivétel nélkül, áldozatot hozni a közjóért, ezért a szociálnacionálé határt szab a határtalanul igazságtalan vagyonosodásnak is (ellentétben a demokráciával). Szálasi így ír erről:"Nemzetgazdálkodásunk a magángazdálkodáson alapszik. A nemzetgazdálkodásba szervesen beépített magángazdálkodás alapja a szocialista szabadgazdálkodás. Szocialista, mert az egyénre kötelességeket ró és minden ténykedésében köti őt a népi közösséghez s így kizárja a mohó, korlátlan egyéni tőkefelhalmozást és az ebből fakadó káros tőkekivonást. Szabadgazdálkodás, mert minden állampolgárnak egyenlő lehetőségeket és jogokat nyújt a nemzetgazdálkodásban való becsületes részvételre."

A hungarista felfogás szocializmusának struktúrája, működése és céljai is eltérnek az általánosan definiált (liberális, vagy marxista) alakoktól, sokkal több köze van annak a ki nem mondott, a dolgozók tömegeinek szívében élő vágyhoz, mint bármelyik. Ez a vágy pedig az alapvető emberi szükségletek kielégítése, az egyén adottságaihoz leginkább illő munka vagy hivatás, melyért a megfelelő, teljesítményhez mért fizetségen kívül megbecsülést is kap. Az, hogy tevékenységével legjobb képességei szerint tevékenykedhessen a közösség, a nemzet hasznára, és cserébe a nemzet többi tagja is így tegyen. Ez a valódi szocializmus, nemzeti szolidaritás. Mondhatjuk úgy is, hogy a hungarizmus szocializmusa az egyetlen megvalósítható szocializmus, legutolsó sorban pedig azért, mert nem egy utópia, vagy egy hazugság, hanem egy emberközeli felfogás és gyakorlat.

Jó példa erre a nemzetiszocializmus a XX. századi eredményei Németországban, illetve Olaszországban. Felismerték ugyanis, hogy addig, amíg egy ember éhezik, amíg a legalapvetőbb életszükségletei nincsenek fedezve, addig nem fog törődni sem a nemzete sorsával, sem Istennel, hanem megpróbál kiutat keresni, még ha ez a kiút egyben tévút is (amit persze nem vesz észre). A tömeg embere magasztos célokért csak akkor tud lelkesülni, vagy harcolni, ha megfelelő irányítás alatt van. Erre láttunk példákat az 1920-as, 30-as és 40-es években. „Nagyobb dicsőség a Birodalom utcaseprőjének lenni, mint egy másik ország királyának" - és hasonló jelmondatok jellemezték ezt a rövid, de annál emelkedett időszakot. Azonban a tömeg a II. Világszabadságharc után ismét hamar felejtett... A több mint húsz évvel ezelőtti időkre, valamint a mostaniakra is a tömeg érdektelensége jellemző. A szellemi és erkölcsi hanyatlás a materializmus következménye, a pillanatnyi élvezeteké. Mivel ezek az élvezetek elérhetők bárki számára, így a tömeg embere nem is fog azon gondolkodni, hogy jobb lenne más rendszer, hiszen önző lett, társaival nem törődik (sőt, saját jövőjével, utódainak - már ha egyáltalán vannak utódai - sorsával sem túlzottan, így tehát hogy várhatjuk el, hogy akár Istennel foglalkozzon). A silány termékek fogyasztásának áradata okán jut alamizsna még azoknak is, akik az utcán tengődnek. A sok munkanélküli, az alkalmi munkából élők jelensége betudható a „valósítsd meg önmagad", és egyéb, az embereket nem a hivatásrendjükhöz kötő jelenségeknek. Már csak azért is, mert nincsen hivatásrendiség. Azonban ez az állapot csak átmeneti, elkerülhetetlen az összeomlás, és a fordulat, hogy Európa ismét felemelkedjen.

A jelenlegi rendszer, és a világhelyzetének kilátástalanságát lassan már ennek legfőbb haszonélvezői is belátják, ők kis változtatásokat, reformokat tárgyalgatnak, és ezzel a tömeg egy része elégedett. De hazugság csupán mindez, hiszen Európa mostani helyzete tarthatatlan, a szociális problémák mellett a tapasztalható krízisek közt említhető a bűnözés és annak minden formája: az állam korrupciója, a szervezett bűnözés terrorja, a bűnözök, vagyis a cigányok - legyenek fajilag vagy szellemileg azok - ténykedése és életmódja. Másik hasonlatos, és a bűnözés emelkedéséhez jelentősen hozzájáruló folyamat a bevándorlás. Senkiben se legyen kétség afelől, hogy a Közel-Keletről, Afrikából és Ázsiából érkező „ember"áradatnak csak negatív hatásai vannak. Nem azért jönnek ide, hogy segítsenek termelni, pont ellenkezőleg: a fehér ember által termelt javak vonzóak a számukra. Miközben a fehér Európa lakossága öregszik és csökken, addig a távoli országok fiai csak szaporodnak, és ide jönnek abban a reményben, hogy itt majd megélnek. Az alacsony kulturális (gyakran törzsi) színvonalukkal ez nem is nehéz, ráadásul komolyabb állami ellenőrzés sincsen. Csak negatív hatás alatt azt értjük - hogy világos legyen mindenki számára - hogy a kínaiak, négerek vagy éppen arabok nem adóznak (sőt gyakran adómentességet kapnak), a konkrét termelésből nem veszik ki részüket (vagy ha igen, egy magyar ember munkáját veszik el, akinek pedig előjoga van munkát vállalni bármely más nemzet fiával szemben itthon, hiszen ősei révén bizonyítva van honképessége, valamint az idegenfajúakkal szemben ő tud sors-és társközösséget vállalni a magyar nemzettel), nagyobb részük bűnözésre adja a fejét (és ilyen szellemben neveli az utódait is) és kockázatot jelentenek faji identitásuk, és vallásuk okán az európai őslakosságra. De ugyanezen indokok miatt probléma a cigányság is. A demokratikus gyakorlat nem tud, de nem is kíván tenni a fentebb sorolt gondoknak. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, munkára és kitartásra van szükség, mert új rendszerre van szükség, valódi szocializmusra, nem pedig a bürokratikus és kizsákmányoló demokrácia reformjára.

Az utóbbi időkben ismét felerősödtek a baloldali, agresszív mozgalmak Európában (illetőleg az USA-ban is), melyek szintén demokráciaellenesek, azonban ezek az anarchista, kommunista (és alapvetően antifasiszta) szerveződések ideológiája szintén materialista, és hosszútávon fenntarthatatlan elképzeléseik vannak. Sokan (leginkább a fiatalok) csatlakoznak hozzájuk, mert populáris a stílusuk, mind kinézetben, mind retorikájukban. Vezetőik zsidók, akárcsak a demokratáknak, szóval az „aminek nem tudsz ellenállni, annak állj az élére" elv alapján ténykednek. Be kell látni, hogy egyértelműen el kell utasítani, és harcolni az anarchista-kommunista térnyerés ellen, minden eszközzel! Ugyanígy a liberálisok hazugságait is a széles tömegek előtt meg kell cáfolni, és nem szabad hagyni, hogy továbbra is megvezessék azokat az embereket, akiknek a szemét nekünk kell felnyitni!

Sokan kérdezik - joggal - mik a konkrét terveink, és elképzeléseink szociális téren. Először is, mint más, hasonló jellegű írásainkban utaltunk rá, a cél eléréséhez való utat meg kell tervezni, elő kell készíteni. Ennek a megfelelő értelmiségi réteg kitermelődése az alapfeltétele. Ennek az értelmiségi rétegnek kell a mozgalom keretein belül működve a lehetőségekhez mérten megterveznie, irányítani a lépéseket, mind a majdani Hungarista Állam előkészítéshez, mind annak működéséhez. A folyamatok megvalósításához kellenek a mozgalom tagjai, és azok, akikhez elsősorban szólunk a szociális témában: a munkások és a termelők. A megfelelő hangvételű, a mai korszakba illő, és onnan mégis kiemelkedő (vagyis a többi közt a legfeltűnőbb, legegyszerűbb és mégis legigazabb) propaganda az elsődleges, amit az utcán és az előadásainkban, beszédeinkben ki kell fejteni. Az embereket meggyőződéses hungaristává kell tenni, mert egy, szellemi és testi minőségében is eltökélt ember többet ér, mint bármelyik tömeg. A tömegből kell az arra megfelelő embereket magunk közé emelni, adni valamit, hogy cserébe mi is kapjunk.

A valódi szocializmus, pedig amint megvalósul, valóra fogja váltani mindenki számára az ingyenes, egyéni képességeihez mérten a legjobb oktatást. Ingyenes lesz további az egészségügyi ellátás is, és színvonala messze felülmúlja a mostanit. A nyugdíj-jogosultság nem a kor, hanem a munkában eltöltött évek függvénye lesz. A főállású anyaság (vagyis anyai hivatásrend) nyugdíjjogosultságot szerző jogviszonynak kell lennie, a gyermekeiket nevelő édesanyák járulékait az állam állja, hogy ezzel is nemzetünk gyarapodjon, és a fehér Európa. A pénzügyi rendszer is teljesen eltérő lesz a mostanitól: államilag meghatározott ár- és bérszínvonal, valamint átlátható és igazságos adórendszer, valódi közteherviselés lesz, a Jegybankon és a Takarékbiztosító Szövetkezeteken kívül nem lesz az országban más bank vagy biztosító. A munkanélküliség megszüntetése, az emberek életszínvonalának növelése, az élelmiszer és általános költségek (lakbér, vízdíj, stb.) csökkentése nem üres szó, hanem cél.

A nemzetiszocializmus magyar gyakorlata él, és ezzel együtt él az igaz szocializmus eszméje is. A Mozgalom dolgozik, hogy megvalósítsa, és elérje a fentebb sorolt céljait! Senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy a Hungarizmus az egyetlen járható út, ami megoldást ad a problémákra, melyekkel nap, mint nap szembesülünk.

Georgius - Kitartás.hu