A zsidóknak az 1917-es bolsevik forradalomban (vagy puccsban?) játszott szerepével foglalkozni természetesen „politikailag nem korrekt”, mivel ha valaki ilyesmire vetemedik, akkor az illető „gyűlöletet kelt”. Ezért a témát szóba hozni sem szabad. Megesik azonban, hogy mondjuk egy okosabb és bátrabb diák tanárának szegezi a borzalmas kérdést: miért volt oly sok zsidó a bolsevik vezetők között? 

Ilyen rettenetes fejleményekre nézve is megvannak azonban a politikailag korrekt viselkedés íratlan szabályai:

1. Ha a diákság nagy részét a téma nem érdekli, vagy nem túlságosan tájékozottak, akkor azt kell mondani, hogy csak véletlenül volt annyi zsidó a kommunista vezetők közt, és aki ilyen kérdéseken elmélkedik, az gyűlöletkeltő és antiszemita.

2. Értelmesebb és érdeklődőbb tanulóknak azt kell válaszolni, hogy igen, valóban sok zsidót találunk a bolsevik pártok irányítói között, de azért, mert a zsidókat korábban elnyomták és háttérbe szorították, az internacionalista szocialista mozgalmak pedig lehetőséget adtak nekik a szerepelésre, és egyébként is nagyobb részük értelmiségi pályán tevékenykedik, ezért a politikusok között mindig is sokan voltak. De mivel a nemzeti pártok antiszemiták, ezért érthető módon a nemzetközi jellegű szervezetekben ténykednek. Mindemellett pedig hangsúlyozni kell, hogy a bolsevik mozgalmakban tevékenykedő zsidók zsidósága semmiféle szerepet nem játszott tetteikben, ők ugyanis kommunistának tekintették magukat. 

A „komolyabb” történészek természetesen a 2. pont alatt ismertetett álláspontot képviselik, ha a kérdés valahol szóba kerül. (De persze törekedni kell mindenkinek arra, hogy ne kerüljön szóba.) Létezik azonban egy harmadik vélemény is: a zsidók valójában maguk tervezték meg jó előre, és egy meghatározott terv szerint végre is hajtották a „bolseviknek” elkeresztelt forradalmat a saját oroszországi, illetve később az egész világra kiterjedő uralmuk megvalósítása céljából. Mármost hogy ez utóbbi feltételezés igaz-e, nem könnyű megmondani. Mindenesetre amíg börtönbüntetés terhe mellett kötelező hinni abban, hogy a nácik „előre elhatározták, és egy meghatározott terv szerint el is kezdték végrehajtani a zsidók kiirtását”, addig szigorúan tilos azt a véleményt képviselni, mely szerint a zsidóság bizonyos körei előre elhatározták, és egy meghatározott terv szerint végre is hajtották a bolsevik hatalomátvételt. (A különbség az, hogy egyelőre azt, aki ez utóbbi álláspontot hangoztatja, nem csukják börtönbe.) 

Következzen két dokumentum, egy újságcikk, valamint Winston Churchill véleménye a zsidóknak az orosz forradalomban játszott szerepével kapcsolatban. Természetesen számos más forrás, esszé és könyv is létezik, amely ezzel a tiltott témával foglalkozik. Hogy azután az alábbiakban olvasható dokumentum-, újságcikk-, és interjúrészlet alapján kijelenthető-e, hogy a „zsidók csinálták az orosz forradalmat”, döntse el a kedves olvasó. Az áttekintés végén idézem Sever Plocker izraeli újságírónak a témával kapcsolatban kifejtett meglepően őszinte gondolatait. 

Egy amerikai felderítő tiszt jelentése a bolsevik forradalomról

Az Egyesült Államok haderőinek felderítő tisztje, Montgomery Schuyler 1919 márciusában és júniusában két jelentést is küldött Washingtonba a zsidóknak az orosz forradalomban játszott szerepéről. Mindkét dokumentum 1957 szeptemberében került nyilvánosságra, és ma is megtekinthetők az USA Nemzeti Levéltárában. 

Az 1919. március 1-jei keltezésű, Omszkban született jelentésben az alábbiak olvashatók:

A második dokumentum Vlagyivosztokban keletkezett 1919. június 9-én. Az amerikai felderítő tiszt a következőket írta:

Íme Montgomery Schuyler két jelentése: 


A zsidók üdvözlik a bolsevik forradalmat

A The American Hebrew című lap 1920. szeptember 10-i számában az alábbiakat olvashatjuk:

És most következzen Csintalan Sándor elvtárs kedvenc politikusának, Winston Churchillnek a véleménye a zsidóknak az orosz forradalomban játszott szerepéről: 

Winston Churchill is antiszemita lehetett életének egy korábbi szakaszában. 1920. február 8-án ugyanis egy interjúban a következő gyűlöletkeltésre alkalmas kijelentéseket tette a londoni Sunday Illustrated Herald című lapnak nyilatkozva:

R. J. Rummel, a Hawai Egyetem professzora 61,9 millió főre teszi a Szovjetunióban 1917 és 1987 között legyilkolt emberek számát. Alekszander Szolzsnyicin úgy vélekedett, hogy 1917 és 1957 között 66 millióan estek áldozatul a kommunista terrornak a Szovjetunióban. Richard Pipes amerikai történész számításai szerint az orosz forradalom (1917 és 1922 között) idején 23 millió ember vesztette életét a harci cselekmények, a terror, az éhínség, a járványok következtében. Niall Ferguson nemrég megjelent A világ háborúja című könyvében világosan kimondta: az emberiség történetében egyetlen más forradalom sem akadt, mely ekkora számban „falta volna fel a gyermekeit”. Dr. Igal Halfin, a Tel-Avivi Egyetem történésze a sztálini megtorlásról írott könyvében azt hangoztatta, hogy a szovjet kommunista terror példátlan abban a tekintetben, hogy saját népe ellen irányult. 

Egy izraeli újságíró is elismeri

Sever Plocker, egy őszinte és becsületes izraeli újságíró egy rövid cikkében maga is elismeri: a bolsevik terror legborzasztóbb időszakában számos zsidó töltött be vezető pozíciót a kommunista rendszerben. Mint rámutatott, 1934-ben a szovjet belbiztonsági szolgálatok irányítóinak nem kevesebb, mint 38.5%-a zsidó származású volt. Igaz, számosan közülük végül maguk is a sztálini terror áldozataivá váltak. 

Sever Plocker a következőt írta a zsidóknak a bolsevik rendszerben betöltött szerepével kapcsolatban: „Azok a zsidók, akik aktív szerepet játszottak a kommunista terrorgépezet működtetésében (akár a Szovjetunióban, akár máshol), vagy akik maguk irányították a megtorlásokat, nyilvánvalóan nem mint zsidók cselekedtek, hanem mint sztálinisták, kommunisták, illetve mint „szovjet vezetők”. Így azután mondhatnánk azt, hogy a származásuk egyáltalán semmiféle szerepet sem játszott cselekedeteikben. Tetessük magunkat vaknak és süketnek. Mi közünk is lenne hozzájuk? Én azonban másképpen vélekedem. Elfogadhatatlannak tartom, hogy miközben feltétlenül elismerjük a zsidó nép tagjának azokat, akik nagy, nemes tetteket hajtanak végre, de nem tartjuk a zsidósághoz tartozónak a gaztettek elkövetőit.”

„Hiába tagadjuk, akkor sem tudjuk elfelejtetni bizonyos „hóhérok” zsidó származását, akik a kezdetektől fogva önként, sőt lelkesen vettek részt a vörös terrorgépezet irányításában és működtetésében. Egyébként is, ha mi igyekszünk is nem tudomást venni róluk, mások mindig emlékeztetni fognak az ő hovatartozásukra” - írta Sever Plocker izraeli újságíró. 

Perge Ottó