Aki korpa közé keveredik… - avagy H.C. Strache úr aktuális vesszőfutása
A nyugat-európai nemzeti radikális tábor „cionista részlegének” üdvöskéje, Heinz-Christian Strache úr most saját bőrén tapasztalhatja, hogyan hálálja meg az önmagát kiválasztott nép a szervilis hódolatot. Mint korábban beszámoltunk róla, a metélt maffia idén lihegve támadt a korporációs Burschenschaft hagyományosan megrendezett báljára, mivel annak időpontja (január 27-e) véletlenül egybeesett az auschwitzi munkatábor „felszabadításának” 67. évfordulójával. (Micsoda kerek jubileum!)
Kiváló mondvacsinált ürügyül szolgált ez a pajeszosok óbégatására, hiszen tudvalevő, hogy az ominózus bálozó szervezet gyűjtőhelye a kategorikusan neonáciknak bélyegzett, nemzeti radikális szélsőjobboldalnak. Az eredmény: mindenkiben beindultak a megfelelési kényszer polkorrekt rángógörcsei: az Unesco törölte a világörökségi listáról (an blokk!) a bécsi bálokat, a bérbeadó Hofburg bejelentette, hogy jövőre már nem hajlandó többé báltermet biztosítani a szervezet számára, és felheccelték az európai balliberális szemétdomb ezernyi dühöngő patkányát, külön buszokkal szállítván őket, az utoljára megrendezett bál elleni tüntetésre. A vörösök már hetekkel korábban osztogatták (török és szerb vendégmunkás-nyelven is megírt) röplapjaikat a bécsi taxisoknak; arra szólítva fel őket, hogy „bojkottálják a neonáci eszmék fuvarozását”! (Hovatovább két „katolikus” (?) szervezet is részt vett a demonstráción.) Az őrjöngésnek szerencsére nem volt halottja, csupán néhány sebesültje. Pedig lehetett volna, hiszen a rendőrök a tüntetésre gyülekezők közt motozást tartva egykilós bombát is találtak és foglaltak le!)
Itt lépett be a képbe az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, H.C. Strache úr, aki – mióta kancellári babérokra áhítozik –, szívesen ölt sábeszdeklit, látogat a tel-avivi Jad Vashem múzeumba, zárja ki pártjából a neonácigyanús elhajlókat, és határolódgat el korábbi szövetségesétől, az „antiszemita” Jobbiktól. Hősünk cikk-cakk kurzusában úgy határozott, hogy újra próbál egy barátságos gesztust tenni a nemzeti radikális választók tábora felé, ezért szolidárisan megjelent az ominózus bálon. Miután a demonstrálók korábban alaposan megdobálták és vadul szidták a bálra érkező vendégeket, Strache úr a bálkezdés előtt – immáron a várfalak biztonságos védelmében – rövid, megható beszédet mondott nekik. Ebben kifejezte részvétét megaláztatásukért, és vette magának a bátorságot, hogy a tüntetők tombolását – Uram bocsá’… – a nemzetiszocialisták egykori „kristályéjszakájához” merje hasonlítani! „Ma mi vagyunk korunk üldözött zsidói!” – tódította tovább a pártvezér - ezzel valószínűleg végleg aláírva politikai halálos ítéletét.
Beavatottabb olvasóink könnyen elképzelhetik, hogyan szabadult el még aznap a pokol! A balliberális közélet összes dühödt hörcsöge mintegy jelszóra támadt rá Strache úrra: a néppárti (ÖVP) vicekancellár, Michael Spindelegger előre bejelentette, hogy bármikor lesz is a következő választás, pártja eleve kizárja a Strache által vezetett párttal történő koalíciót. A félzsidó köztársasági elnök, Heinz Fischer (akinek egyébként funkciójából kifolyólag semmi érdemleges feladata sincs, fizetése mégis magasabb az USA elnökénél) kijelentette, hogy megtagadja – a Strachének parlamenti évei után alanyi jogon járó – érdemrend adományozását. Mások beszólása szerint Strache ezen mondataival kizárta magát a demokráciából. A birka osztrák szavazók körében gyorsan megrendelt közvélemény-kutatások szerint Strache és pártja népszerűsége legalább 4%-kal esett vissza.
Kérdéses, hogy Strache úr, aki nap mint nap „szerényen” magabiztos kancellári ambícióiról nyilatkozik, IQ-szintje szempontjából alkalmas lenne-e Ausztria vezetésére. Ha egyszer ilyen PR-öngólt képes önmagának rúgni… Először is, politikai beállítottságánál fogva illene tudnia, hogy az úgynevezett „Reichskristallnacht” (ausztriai zsidó-ellenes kirakat-betörő pogrom) a legújabb kutatások bizonyítékai szerint is zsidó provokáció volt, a német vezetés tudta nélkül! Másodszor is, akit évtizedek óta vad antiszemitizmussal vádolnak, az ellenfelei kődobálásai közepette se hasonlítsa magát az örökös bérletű, kizárólagos jogosultságú holokauszt-áldozatokhoz!
De Strachéban még ezek után sem gyulladt fel a józan belátás aprócska gyertyafénye: heves ellentámadásba lendült, s jelenleg sorra adja a nagyhangú interjúkat, magát politikai összeesküvés ártatlan áldozatának handabandázva. Milyen elegáns gesztus lenne részéről, ha nyilvánosságra lépve ezt mondaná: „Uraim! Megértem, hogy ügyetlen hasonlatom jó ürügy most önöknek arra, hogy megszabaduljanak tőlem! Tudja mit, köztársasági elnök úr? Az érdemrendjüket akasszák saját maguk valamely testrészére!” Ehelyett mit mond? Végtelen terjengősséggel, és heves gesztikulációval magyarázgatja, hogy félremagyarázták szavait: ő távolról sem összehasonlítani akart, csupán azt állította, hogy a két esemény között hasonlóság van! És nem szakad rá a plafon… Azt magyarázza, hogy az érdemrend neki jár, megdolgozott érte; miközben az egyik riportert a saját irodájában fogadja, melynek falát saját képei (!) díszítik.
Lehet, hogy túlságosan sok összeesküvés-elméletről olvastam, és ezért nem tudok megszabadulni az efféle kérdések feltevésétől, mégis az merül fel bennem önkéntelenül: Nem lehet, hogy a nemzeti radikális oldal ellenfelei gondoskodnak eleve arról, hogy az épkézláb programmal rendelkező pártok kormányrúdjához sokszor a vezetésre legalkalmatlanabb személyek kerüljenek?
Tarnóczy Szabolcs
Kapcsolódó hírek:
Egy újabb pályázat, amelyből faji alapon zárták ki a magyart - csak zsidóknak jár a pénz
"A zsidók kétszer is romba döntötték Oroszországot" - jelentette ki Putyin pártjának egy politikusa
A kormány által tízmilliókkal kibélelt Zsidó Gárda feljelenti Pörzse Sándort
Budapest-Erzsébetváros újdonsült izraeli testvértelepülésének elhallgatott XX. századi története