A líbiai harcok során a NATO többször is a lázadók légierejének lett meghatározva, de sokkal pontosabb képet ad a helyzetről, ha a lázadókat hívnánk a NATO földi haderejének. Az Átmeneti Nemzeti Tanács csak nagyon csekély szabadsággal bír, lényegében a NATO irányítja a lázadók haderejét, fegyverzi őket, kiképzi őket, tanácsadókat biztosít, tüzérségi támogatást ad, és meghatározza a stratégiájukat. Most a NATO uralja a légteret és a Líbia melletti partokat, a szárazföldön a lázadó csapatok nem kezdenek semmilyen műveletbe a NATO jóváhagyása nélkül.

A nyugati média szemfényvesztése könnyen elhiteti az olvasóval, hogy Líbiában borzalmas állapotok uralkodtak a gonosz diktátor uralma alatt, és a NATO csapatok a lakosság védelmében, megmentőként érkeztek az országba.

A NATO az első pillanattól kezdve tudatában volt annak, hogy a beavatkozással mennyi mindent rombolnak le, és hogy a főváros elleni támadás mindenféleképpen humanitárius katasztrófával jár. Mivel azonban a líbiai lakosság támogatja a Kadhafi-rendszert és a végsőkig ellenáll, a NATO-nak kifejezetten célja volt a humanitárius katasztrófa előidézése, hogy a védőket ezzel megtörje. De miért áll ki a lakosság olyan elszántan amellett, akiről a nyugati média igyekszik a lehető legtorzabb képet festeni?

Érdemes megtekinteni az alábbi felvételt Muammar Kadhafi fővárosi körútjáról, hogy tudatában legyünk annak, Tripoli milyen rendezett, jól fejlett várossá vált, és hogy így könnyebben megérthessük, Kadhafi miért élvezhetett ilyen magas fokú lakossági támogatást.

Érdemes végignézni: a város rendezett, tiszta, kulturált, a házak mindegyike új építésű, jó minőségű, az utak hibátlanok, szemét sehol, sem reklámtáblák... Afrika Svájca... 

1951-ben Líbia a világ legszegényebb országa volt, azonban a jelenlegi NATO-invázió előtt a líbiaiak éltek a legmagasabb életszínvonalon egész Afrikában. Líbiában az általános életszínvonal megelőzte az Oroszországban, Brazíliában és Szaúd-Arábiában tapasztalhatót. Líbiában a lakhatás az emberek alapvető joga.

A friss házaspárok 50000 dollárt kapnak az államtól, hogy megvehessék saját otthonukat, és a líbiai lakosok nem ismernek olyat, hogy villanyszámla, ugyanis a fogyasztás mindenkinek ingyenes. Mondhatjuk úgy is, Kadhafi hamarabb vesz lakást a líbiai fiataloknak, mint a nyugati országokban a fiataloknak saját szüleik. Kadhafi előtt a líbiaiak egyötöde volt iskolázott, most az oktatás ingyenes, magas színvonalú és a lakosság 85%-a iskolázott. Az egészségügyi ellátás szintén ingyenes és magas színvonalú, és ha egy líbiai valamilyen oknál fogva nem talál olyan oktatást, vagy olyan orvosi ellátást, amire szüksége van, az állam költségein megszerezhetik külföldön. Minden lakosnak havonta 500 dollárt utalnak a bankszámlájára, függetlenül attól, hogy dolgozik, vagy nem. Nem csoda, hogy minden ökörsége ellenére sokan támogatják Kadhafit, és még azok is vissza fogják sírni a rendszerét, akik most ellene vannak (majd rádöbbennek, milyen a cionisták demokráciája és a zsidó rendszer).

Törvény írja elő, hogy kölcsönt csak 0%-os kamatra lehet adni. A Líbiai Központi Bank állami tulajdonban van, így nem adósrabszolgaságért cserébe adnak kölcsön, mint a nyugati bankok. Kadhafi az olajból származó bevételek tekintélyes részét közvetlenül a lakossághoz juttatta el, - ami meg is látszódik a közállapotokon - így folyamatban volt a dollárról az afrikai dínárra való átállás. Ezért mondta Sarkozy, hogy "Líbia fenyegetést jelent az emberiség pénzügyi biztonságára".

A líbiai lázadók első dolga volt, hogy létrehoztak egy új központi bankot, ami már a Rotschildok tulajdonában van, akárcsak a nyugatiak. A cionista érdek ezt diktálta, mert a líbiai pénzügyi rendszer átalakítása a küszöbén állt annak, hogy teljes egészében függetlenítse magát a nyugati gazdaságtól. A nyugati rabszolgatársadalmak vezetői, Cameron, Obama, Sarkozy és a többi, ezek voltak azok, akiknek Kadhafi nem árusította ki saját népét rabszolgának. Több évtizednyi hintapolitikát követően Líbiának nem voltak adósságai, és a líbiai lakosságnak sem.

Ha egy líbiai lakos autót vesz, az állam fizeti az autó árának felét, és a benzin ára is olyan alacsony Líbiában, hogy az ottani életszínvonal mellett az elhanyagolható költségeket jelent.

Ha egy líbiai állampolgár földműves akart lenni, az állam ingyen adott földet, házat, felszerelést és vetőmagot.

2011. július 1-jén 1,7 millió ember gyűlt össze Tripoliban a Zöld-téren, hogy így mutassák ki ellenszegülésüket a NATO terrorbombázásaival szemben. Ez a főváros lakosságának 95%-át jelentette, és Líbia teljes lakosságának közel egyharmadát. A líbiaiaknak megvan mindene, ami nincs meg az angoloknak, amerikaiaknak és európaiaknak, és a líbiaiaknak van vezetője, akinek megvan a bátorsága ahhoz, hogy az állam a nép érdekét képviselje, nem pedig a Rotschildokét és más cionista szemétemberekét. Ezért a NATO zsoldosait felhasználva eddig mintegy 50 ezer líbiait öltek meg.

Kadhafi a közvetlen népi hatalomgyakorlás, a demokrácia híve, (de nem a nyugati típusú, Kadhafi nézetei szerint a parlamentáris demokrácia túl korrupt ahhoz, hogy a nép képviseletére alkalmas legyen.) ennek ellenére a líbiai népet a demokrácia nevében ölik a "demokratikus országok" zsoldosai.

A média minden hazugsága ellenére teljes egészében a NATO irányítja a hadműveleteket. A lázadók a nyugati hegyvidékről léptek be Tripoli városába, miközben hajókkal még több katonát szállítottak erősítésként Miszrata városából, a Kadhafi-erők átcsoportosítását pedig a NATO légierő folyamatosan akadályozta. A nyugati médiában is emlegetett humanitárius katasztrófa nemcsak annak köszönhető, hogy a NATO porig bombázta a polgári infrastruktúrát, hanem annak, hogy a lázadók az egyébként rendezett várost kirabolták, a nyugatiak által feltüzelt harci lázban mindent elpusztítottak, ami útjukba került. Elég ránézni a lázadókról készült videófelvételekre, ezeken is jól látható, hogy a lázadók körében általános szellemiség a lövöldözős játékokon nevelkedett, frissen fegyverhez jutott gyermek "vagánykodásához" hasonlatos. A fent említettek miatt a Kadhafi-erők mesterlövészei a háztetőkről folyamatosan figyelemmel kísérték az utcán zajló eseményeket.

A fenti kép a NATO-hadművelet jelenlegi alakulását mutatja (líbiai nemzetközi média alapján), hogy hosszú távon hogyan alakulnak a líbiai viszonyok, az a jelenlegi kaotikus helyzetből nem mondható meg, de a Kadhafi-erők hatalomból való kiszorítása esetén a NATO-nak fel kell készülnie az erejét felőrlő gerilla-hadviselésre.

Fenyvesi Áron - Jövőnk.info

Megjegyzés: A fentiek fényében is teljesen érthető már, hogy a cionista világbirodalom miért támadta meg Líbiát. Kadhafinak az is célja volt, hogy független pénzügyi rendszert teremtve, egész Afrikát egyesítse (Afrikai Unió), de nem cionista vezetés alatt, mint az EU, így hatalmas konkurenciát jelentett volna a zsidó Nyugat és a szabadkőműves új világrend számára.