Az izraeli cionista terrorállam nagyon fenyegetve érzi magát Irántól. A nyugati hatalmi elit, a pénzintézeteik és az antidemokratikus ENSZ szervezetein keresztül kontrollált jelenlegi hegemonikus világrend, még inkább fenyegetve érzi magát Irántól. Izrael és a nyugati hatalmi elit szemszögéből nézve Iránt, számukra egy fenyegetés rémképe jelenik meg, melyet meg kell gyengíteni gazdasági szankciókkal, terrortámadásokkal, és ha szükséges, háborúval fel kell számolni. Irán nyugattal való szembeszegülésének gyökerei 1908-ig nyúlnak vissza, amikor olajat talált Iránban a Burmah Oil Company, amit később Anglo-Iranian Oil Company (AIOC)-nak hívtak, és végül British Petroleum (BP) lett belőle.

A II. Világháború alatt a brit kormány megvette a vállalkozás ellenőrzési jogához szükséges részvény-hányadot, mert haditengerészetének szüksége volt Irán olajára. Mikor a perzsák kifejezték elégedetlenségüket a profitból nekik járó 16%-os részesedéssel kapcsolatban, egy britek által szervezett puccs 1925-ben elmozdította Shah Mozzafar al-Din-t hatalmából és Reza Pahlavit ültették helyére. Pahlavi szolgálta a briteket a II. világháborúig, de annak folyamán egyre jobban összebarátkozott Németországgal, miután Hitler 1941-ben lerohanta a Szovjetuniót.

Ezután a britek és a Vörös-hadsereg megszállta Iránt, leváltotta Pahlavit és helyébe rakták 22 éves fiát, Mohammadot. Az amerikai katonaság szintén behatolt Iránba és működtette a Trans-Iranian Railway déli részét, ami olajat szállított. A háború után a szövetséges erők visszavonták erőiket Iránból, de az AIOC megtartotta monopol helyzetét az olajmezők felett. Az irániak továbbra is kérelmezték tisztességes részesedésüket olajiparukból, de az AIOC elzárkózott az újratárgyalástól és minden javasolt kiegyezést visszautasított. 1951-ben a nyugatbarát iráni miniszterelnök, Ali Razmara gyilkosság áldozata lett és helyét Mohammad Mossadegh foglalta el. A parlament létrehozta a National Iranian Oil Company (NIOC)-t, és az olajmezők államosítva lettek.

Az Egyesült Királyság dühöngött és egy államosítás-elleni pert indított el a hágai Nemzetközi Bíróságnál. Perük elvesztése után a brit miniszterelnök, Winston Churchill az USA-hoz fordult segítségért, de az akkori elnök, Harry Truman nagyon el volt foglalva a dél-koreai háborúval. Viszont 1953-ban, Dwight Eisenhower lett az elnök és ő engedélyt adott az Operation Ajax-ra, egy Kermit Roosevelt által irányított közös brit MI6 és amerikai CIA puccs véghezvitelére, ami megbuktatta a demokratikusan megválasztott Mosaddegh kormányt és azt egy 1979-ig Mohannad Pahlavi által vezetett népelnyomó alkotmányos királysággá alakította át.

A puccs eredményeként az AIOC visszatért Iránba, de öt másik amerikai olajtársaság kíséretében, köztük a Royal Dutch Shell-el együtt, zsebükben az Irán olajiparának saját ellenőrzésükre feljogosító részesedésükkel. 1978 januárjában kitört az Iráni Iszlám Forradalom, ami a saht az ország elhagyására késztette 1979 januárban, és megalakult egy Iszlám Köztársaság, Ayatollah Khomeinivel, mint legfelsőbb vezetővel az élén. 1979 november 4-én egy iráni diákokból álló csoport elfoglalta a teheráni amerikai követséget, foglyul ejtve 52 amerikai túszt, akiket azzal vádoltak, hogy a forradalmi kormány leváltására irányuló, CIA által tervezett összeesküvés részesei, ahogy az történt 1953-ban a Mosaddegh kormánnyal.

Carter elnök katonai és diplomáciai megmentő akciói kudarccal jártak, és a túszok csak 1981 januárjában lettek szabadon bocsájtva az algériai Megállapodás szellemében. A CIA által felbújtatva, Kuvait és Szaud Arábia által pénzelve, Irak akkori elnöke, Szaddám Husszein Iránt egy végletekig kimerítő háborúba sodorta 1980-tól 1988-ig, ami Nyolc Éves Háborúként ismert.

A cél mindkét ország háborúba hajszolása volt, ami mindkét országot meggyengíti, ellenben hatalmas hasznot hoz a nyugati hadi-termékeket gyártó cégeknek. Azért, hogy a háború hosszabbodjon és az áldozatok száma és a pusztítás növekedjen, Izrael és az USA mindkét felet információkkal látta el és fegyvereket árult nekik, beleértve a kémiai fegyvereket is, amiket Donald Rumsfeld adott el Szaddám Husszeinnek, és ami sok másik mellett, a Halabdzsában elkövetett mészárlást eredményezte. A háborúnak végül 1988 augusztusában vége lett, az ENSZ Határozat 598 értelmében, anélkül, hogy bármelyik fél területet nyert volna a másiktól.

Egy Ahmadinejad adminisztráció megbuktatására irányuló CIA kísérlet szintén kudarcba fulladt a 2009-es választások alatt, mikor társadalmi médiák, mint facebook és twitter felhasználásával csődítettek tömegeket az utcákra tüntetni a választások ellen. Irán akkor lett egy igazi szúrós szálka a cionisták által kontrollált amerikai adminisztráció torkán, mikor az iráni kormány pénzelte és felfegyverezte a libanoni Hezbollah-ot, akiknek fegyveres ellenállása 2000-ben az izraeli erőket Libanon elhagyására kényszerítette, és súlyos károkat okozott az izraeli tankoknak a 2006-os Libanon elleni agressziójuk folyamán.

Iránnal foglalkozni kellett. Irán egy óriási, politikai vezetőit démonizáló médiapropaganda célpontja lett, főleg Ahmadinejad, aki antiszemitizmussal, holokauszt tagadással és Izrael térképről való eltörlésének fenyegetésével lett vádolva. Irán nukleáris fegyver kifejlesztésével is meg lett vádolva, minden valós bizonyíték nélkül, a folyamatos ellenőrző vizsgálatok ellenére. Gazdasági szankciók és olajembargó lett Iránra kényszerítve. Bírság és büntetés járt azoknak az országoknak, akik iráni olajat vettek, habár később kivételek lettek téve szinte minden országgal az embargó kudarca és az emelkedő olajárak miatt. A Mossad/CIA által asszisztált gyilkosok sorban ölték meg az iráni nukleáris tudósokat. Az amerikaiak által segített Mujahadeen-e-Khalq (MKO) terrortámadásokat hajtott végre kormányépületek és a nemzeti kisebbségek ellen, ezzel szítva a nemzetiségek közti ellentétet. Az amerikai adminisztráció a közelmúltban vette le az MKO-t terrorista listájáról. Kibernetikai háborút indítottak Irán nukleáris berendezései ellen és a német Siemens cég által Iránnak eladott nukleáris felszerelések robbanóanyagokat tartalmaztak a berendezések szabotálását célozva.

A nemzetközi törvényeket megsértve, Izrael folytatja Irán és nukleáris létesítményeinek bombázással való fenyegetését. A Közel-Keleten Izrael az egyetlen ország, amelyik nukleáris fegyverek birtokában van, ahogy azt saját technikusuk, Mordechai Vanunu feltárta. Vannak vitathatatlan bizonyítékok, hogy Izrael fegyvergyártásra alkalmas urániumot lopott az 1950-es és 1960-as években az Apollo-i American Nuclear Materials and Equipment Társaságtól. Izrael nemcsak épített nukleáris fegyvereket, de terjeszti is azokat, ahogy Simon Peres, Izrael jelenlegi elnöke próbált három különböző méretű nukleáris bombát eladni a fajüldöző Dél-Afrika védelmi miniszterének, PW Bothának 1975-ben. Ez Sasha Polakow-Suransky ”A szövetség, amiről nem esik szó: Izrael titkos szövetkezése a fajgyűlölő Dél-Afrikával” című könyv által is dokumentálva van. Csak a jó Isten tudja ki más vett nukleáris fegyvert Izraeltől. Izrael nem írta alá és visszautasítja az Atomsorompó Egyezmény (NPT) aláírását.

Szóba se hozva a Palesztina és szomszédos arab országai ellen indított támadóháborúkat, a palesztin civilek ellen elkövetett nemzetközi és emberjogi törvényeket sértő mindennapos terrortámadásokat, hivatalnokok meggyilkolását és a föld minden pontján elkövetett terrortámadásokat. Irak és Szíriai törvénytelen bombázását, segélyszállító flották elleni törvénytelen kalóztámadásait a nemzetközi vizeken, Libanon elpusztításával és egy Irán ellen indított nukleáris támadással való, nemzetközi törvényeket sértő fenyegetőzéseit. Izrael vádolja Iránt azzal, hogy fenyegeti a régió és a világ békéjét, habár Irán nem követett el és nem fenyegetett agressziós háborúval egy országot sem az elmúlt 200 évben.

Az ember könnyen felismeri ki a háborúval fenyegető veszély a világbékére nézve, mikor összehasonlítja Ahmadinajad ENSZ beszédét Netanyahu ”ez egy bomba, ez meg egy kioldószerkezet” beszédével. Mikor Ahmadinejad logikával és tisztelettel szól az államfőkhöz, Netanyahu az intelligenciájukat lenéző hangnemben beszélt, mintha harmadikos diákokhoz beszélne. Mikor Ahmadinejad békéről beszél, Netanyahu háborúról. Mikor Ahmadinejad a világ érdekeiről beszél, Netanyahu csak izraeli érdekekről. Mikor Ahmadinejad harmonikus vallási utópiáról beszél, Netanyahu rasszista vallásos elitizmusról. Mikor Ahmadinejad globális lelkiismeretről beszél, Netanyahu egocentrikus judaikus lelkiismeretről. Mikor Ahmadinejad globális holokausztról beszél, Netanyahu ”csak-zsidó” holokausztról. Mikor Ahmadinejad szóba hozza az összes nemzet gondjait, Netanyahu csak Izrael problémáival törődik és ”mi mások ellen” módon beszél. Mikor Ahmadinejad az egész világ polgárállamáról beszél, Netanyahu ”csak-zsidóknak” államról szól. Mikor Ahmadinejad az egy-istenséghez való visszatérést hirdeti és zsidó, keresztény és muszlim prófétákat idéz fel, mint Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohammed, Netanyahu rasszista istenét és ”csak zsidó”; Izsák, Ámos és Jeremiás prófétáit idézi fel. Netanyahu az iráni vezetőket egy középkori szent ember megjelenésének visszavárásával vádolja egy radikális iszlám terjesztését szolgáló pusztító szent háború után, és mégis elfelejti, hogy a cionista izraeli zsidók Messiást várják, egy kozmikus terroristát, aki szent háborút fog vívni a Szentföld minden nem-zsidó pogánytól való megtisztulásáért; keresztényektől éppúgy, mint muszlimoktól, és építeni fog egy templomot, ahonnan kormányozva lesz a világ.

Irán azért jelent nagy fenyegetést a jelenlegi hegemonikus világrendre, mert vezetője rámutat a jelenlegi világrend békét és fejlődést fenntartó munkájának teljes kudarcára és egy új világvezetésre szólít fel az ENSZ és a Biztonsági Tanács alapos megváltoztatásával, szerkezetük megreformálásával, minden tagországot egyenlő jogokkal megillető igazi demokráciára alapozva és néhány ország vétó jogának felszámolásával, akik uralják és manipulálják a globális politikát, gazdaságot és kultúrát rasszista céljaik elérésére. Irán a terjeszkedő kapitalizmus befejezésére minden nukleáris, kémiai és biológiai fegyver felszámolására, és a vallásos háborúk elkerülése céljából egy-istenséghez való visszatérésre szólít fel. Irán felszólít a jelenlegi igazságtalan és tisztességtelen gazdasági rendszerek megreformálására és új, emberi és erkölcsi értékekre és kötelességekre alapozott nemzetközi gazdasági rend létrehozására is, ami minden nemzet lappangó tehetségének megadja a lehetőséget a kibontakozásra. Ahmadinejad felszólított az olyan jelenlegi hatalmi központok felszámolására, amelyek fensőbbséget akarnak elérni mások háborúk általi uralása és legyőzése által.

Nem az a tény teszi Iránt még veszélyesebbé, hogy az öböl menti arab államokban felállított amerikai katonai bázisok lerombolására és az összes Perzsa-öbölben tolakodó idegen haditengerészeti armadák elpusztítására képes, technikailag fejlett, nagy hatótávolságú fegyverek birtokában van, amik Izraelt is el tudnák érni és el tudnák pusztítani, hanem az a tény, hogy Irán fogja vezetni az El Nem Kötelezettek Mozgalmát (NAM) a következő három év folyamán. A NAM a föld minden részéről való 120 tagországból tevődik össze, ami az országok kétharmadát és a népesség 60%-át teszi ki, és az ENSZ 193 taglétszámú Közgyűlésének legnagyobb önálló választási blokkja.

A NAM országok támogatják Irán békés nukleáris technológiához való jogát, ellenzi az Irán ellenes háborút és helyteleníti Irán nukleáris berendezéseinek bombázással való folyamatos izraeli fenyegetését. Irán főszereplő lett a nemzetközi porondon, akit nem lehet elszigetelni vagy figyelmen kívül hagyni a globális politikában.

Persze a cionista érdekeltségű nyugati világrend nem fog tétlenül ülni és fel fog sorakoztatni minden módot Irán lerombolására. A nyugati katonai erők igen elfoglaltak az Irán elleni katonai műveletek tervezésével és azok költségeivel és hatásaival.

Az ”Irán elleni katonai műveletek előnyének és hátrányának felmérése” címmel készült egy elemző beszámoló az "Irán Project-től", amit 32 nagyra becsült nemzetbiztonsági szakértő közreműködésével készítettek. A volt biztonsági tanácsadók Zbigniew Brzezinski és Brent Scowcroft, katonai vezetők, mint Anthony Zinni által volt megírva. A riport azt jelzi, hogy egy Irán elleni katonai akció nagyon sokba kerülne az USA-nak. ”Adva Irán nagy területe és népessége, hazaszeretetének ereje, mi úgy értékeljük a helyzetet, hogy Irán elfoglalása erőforrásaink és személyzetünk nagyobb mértékű elkötelezését követelné meg, mint amit az USA az utóbbi 10 évben Irakban és Afganisztánban összevetve áldozott”, állapította meg a riport. Ezen analízis ellenére az USA és Izrael folytatják háborús játékaikat a Perzsa-öbölben, tesztelve az amerikai katonaság által felvázolt minden egyes új háborús forgatókönyv megvalósíthatóságát.

A nagy kérdés ami felmerül az az, hogy Irán lesz-e a mozgatója annak a globális rugónak, ami egy igazi demokratikus világrendet fog megteremteni, vagy egy mindent magába foglaló, talán nukleáris közel-keleti háború célpontja lesz, aminek pusztító hatása minden országot utol fog érni, kivétel nélkül.

Dr. Elias Akh - Intifada Palestine

A szerzőről:

Dr. Elias Akhel egy Beit Jalában született, palesztin származású arab író. Családja először Haifából lett kitelepítve az 1948-as ”Nakba” után, aztán Beit Jalából az 1967-es ”Nakseh” után. Most az USA-ban lakik, és írásait a hálón jeleníti meg angol és arab nyelven.

Fordította: Márton László - Jövőnk.info