Izraelben egy műveletlen ortodox rabbi, belügyminiszter nemkívánatos személynek nyilvánította Günter Grass Nobel-díjas német írót. Nem Grass az első, aki kimondja az igazságot a zsidó államról, majd antiszemitává nyilvánítva kitiltják, vagy kitoloncolják Izraelből. A kérdés most az, hogy mikor és ki nyilvánítja nemkívánatos személynek Éli Jisájt, Bibi Netanjáhut és korábban az Asszuáni-gát lebombázására buzdító Ávigdor Liebermant.
Günter Grass, a nemkívánatos személy
Günter Grass német író, költő, színműíró, grafikus és szobrász most már hiába bizonygatja, hogy a Süddeutsche Zeitung irodalmi mellékletében egy héttel ezelőtt napvilágot látott prózaversében nem az izraelieket, a zsidókat kívánta bántani, megsérteni, hanem kizárólag a Netanjáhu-kormány agresszív, területrabló, a háború tüzét csiholó politikáját bírálta. Hasztalan állítja: rá kívánt mutatni, hogy a Nyugat micsoda szemforgató, kettős mércés módon viszonyul a zsidó állam nukleáris potenciáljához, amely a perzsák még nem is létező atomfegyverével ellentétben valóban veszélyezteti az egész világ amúgy is törékeny békéjét. Ja, azt majdnem elfelejtettük, hogy Günter Grass leginkább azzal sértette az izraeli érdekeket, hogy fölhánytorgatta a berlini politikai vezetésnek a tengeralattjárók legyártását és jórészt ingyenes leszállítását Izraelnek.
Mindenesetre Éli Jisáj izraeli belügyminiszter már húsvétvasárnap nemkívánatos személynek nyilvánította a német írót, ami annyit jelent, ha eszébe jutna az Ígéret földjére utazni, a lodi repülőtéren vagy más határátkelőnél már várnák... De nem csak Éli Jisáj szólalt meg az ügyben, hanem Bibi Netanjáhu kormányfő, s még a Likudnál is szélsőségesebb kormánykoalíciós párt, az Otthonunk Izrael elnöke, Ávigdor Lieberman külügyminiszter is: „Günter Grass szívesen föláldozná másodszor is a zsidó népet az őrült antiszemitizmus oltárán”, jelentette ki az a Lieberman, aki egyéb épületes megnyilatkozásai között korábban az Asszuáni-gát lebombázását javasolta az izraeli hadseregnek.
A jó öreg Günter Grass csupán azt fejezte ki versében, amit fentebb röviden összefoglaltunk. Nem többet, s nem kevesebbet. Az izraeli politikai vezetőknek és a nemzetközi cionista zsidóknak ez is túl sok volt, és szinte azonnal egy emberként vetették rá magukat a XX. századi világirodalom egyik legnagyobb, sokoldalú művelőjére, a Nobel-díjas Günter Grassra. Dühödten előkapkodtak az ismert fölszerelésű kelléktárból mindent, ami csak mozdítható. A vérvádtól kezdve (merthogy Grass szerintük szándékosan időzítette a peszáh ünnepre a vers megjelentetését a Süddeutsche Zeitungban – H. J.), egészen a holokausztig, miközben sűrűn emlegetik a danzigi születésű német író katonai szolgálatát a Waffen SS-ben. Magyarán, jókora antiszemita náci került a horogra. Ugyanúgy, mint Képíró Sándor esetében Budapesten.
Kicsit eltérve az eredeti témánktól, ha már Danzig városát (ma a lengyelországi Gdansk) említettük, Günter Grass legismertebb regénye, A bádogdob (Die Blechtrommel) tulajdonképpen a Danzigi trilógia (Danziger Trilogie) első kötete, amelyet követ a Macska és Egér, majd a Kutyaévek című könyv. Hála Istennek mindhármat lefordították magyarra, s ha másra nem, arra jó volt a hisztérikus hírverés, hogy Magyarországon is minél többen újra, vagy éppen első alkalommal kezükbe vegyék Grass műveit.
Éli Jisáj belügyminiszterÉli Jisáj belügyminiszter meg is indokolta a döntésének okát: „Grass versei (az izraeli belügyér többes számban beszélt, tehát megelőlegezte a német író további Izraelt bíráló költeményeit is – H. J.) megpróbálják föléleszteni az Izrael Állam és a zsidó nép elleni gyűlölet tüzét, s ezzel megvalósítani azt az eszmét, amelynek a múltban SS-egyenruhában ő is nyíltan részese volt”, vélekedik az egyébként műveletlen Éli Jisáj, aki valószínűleg nem csak Günter Grass írásait, de még az izraeli héber klasszikusokat sem ismeri.
Éli Jisáj belügyminiszter, a Sász nevű szefárd zsidó ortodox vallásos kormánykoalíciós párt politikusa Tunéziából bevándorolt szülők gyermeke. Nagy család, nyolcan voltak gyermekek, sötét, babonás világszemlélettel társult a vallásosság, s a vele járó idegengyűlölet. Magyarán, a Jóisten is izraeli miniszternek teremtette. A lengyelországi gyökerű, tehát európai kultúrájú Éjál Meged izraeli író szinte azonnal reagált Éli Jisáj Günter Grasst kitiltó döntésére: „Jisáj egyetlen szót nem olvasott Grasstól, fogalma nincs róla, hogy egyáltalán ki az. Jisáj egy műveletlen, fajvédő, sötét alak. Szégyen Izraelre, hogy ő lehet a belügyminiszter. Netanjáhu miniszterelnöknek a rasszista, primitív és tudatlanságból fakadó döntése után le kellene váltania”, vélekedett Éjál Meged író, ám megfeledkezett arról, hogy maga Netanjáhu még a belügyminisztere előtt nyilatkozott hasonló hangnemben Günter Grassról.
Közben az izraeli sajtó vasárnap már lehozott egy kis bokrétát azon személyek neveivel, akiket az elmúlt években kitoloncoltak, kitiltottak, vagy egyéb módszerrel „eltanácsoltak” Izraelből. Vannak köztük született zsidók és gojok egyaránt. Közös vonásuk, hogy egyikük sem bűnöző, csak bírálni merészelte Izrael politikáját. Az izraeli hatóságok nem engedték beutazni Izraelbe sokak által a XX. század legnagyobb karmesterének tartott Herbert von Karajánt. Az osztrák dirigens bűnéül azt rótták föl, hogy tagja volt a Nemzetiszocialista Pártnak.
Golda Meir néhai izraeli miniszterelnök arra tanított bennünket, hogy aki bírálni merészeli Izrael Állam politikáját, az antiszemita. Mi csak néhányat említünk ezen elvetemült, Izraelből hatalmi szóval kitiltott antiszemiták közül:
Noam Chomszky világhírű amerikai zsidó nyelvész és filozófus professzor tavaly tavasszal szeretett volna előadást tartani a megszállt ciszjordániai Bir Zejt palesztin város egyetemén. Chomszky már régóta a cionisták bögyében van, s ezért nem Izrael, hanem naiv módon a Jordánia Hásemita Királyság területéről kívánt bejutni Bir Zejtbe, ám az érvényben levő kitiltási határozat értelmében Jordán-hidakat is ellenőrző izraeli megszállók már az Allenby-hídról visszafordították.
Egyáltalán nem vicces a hazájában igen népszerű Ivan Prado spanyol keresztény bohóc története sem. A palesztin nép jogaiért korábban is kiálló Prado 2010 elején jóhiszeműen megérkezett a Tel-Aviv melletti Lodi Ben Gurion Nemzetközi Légikikötőbe, ahonnan a ciszjordániai palesztin területre szeretett volna eljutni egy nemzetközi színházi találkozóra. A Sábák nevű hírhedt „belbiztonsági” szolgálat azonban már az útlevélvizsgáló előtt lecsapott rá és arab származású barátnőjére, s hat órán keresztül faggatták őket, elvették az útlevelüket, majd végül közölték velük, hogy föl kell szállniuk a Madridba tartó legelső repülőre. Ivan Prado megkérdezte: végül is mivel szolgált rá erre a különleges bánásmódra, mire a lakonikus válasz az volt, hogy „csak”.
Ivan Prado spanyol bohóc
Norman Finkelstein zsidó történészNorman Finkelstein amerikai zsidó professzor, akinek A holokauszt-ipar című könyve magyarul is napvilágot látott, nem csak azért bírálja Izraelt és a nemzetközi zsidóságot, mert szerinte „tőkésítik” a holokausztot, hanem a palesztin területek megszállása miatt is. Finkelstein 2008-ban szeretett volna beutazni Izraelbe, de amikor megérkezett a lodi repülőtérre, rá is lecsapott a fentebb már említett Sábák, amely hosszú órákon keresztül kihallgatta, a reptér fogdájába csukta, majd föltették az Amszterdamba tartó gépre. Arról nincs tudomásunk, hogy Finkelstein próbált-e valamilyen hasznos információt szerezni a kitoloncolásának okáról.
Hering József
Kapcsolódó hírek:
Egy újabb pályázat, amelyből faji alapon zárták ki a magyart - csak zsidóknak jár a pénz
"A zsidók kétszer is romba döntötték Oroszországot" - jelentette ki Putyin pártjának egy politikusa
A kormány által tízmilliókkal kibélelt Zsidó Gárda feljelenti Pörzse Sándort
Budapest-Erzsébetváros újdonsült izraeli testvértelepülésének elhallgatott XX. századi története