• Tudomány-Technika

Az orosz katonai terepjárók fejlesztése már évtizedek óta a GAZ vállalat feladata. A Szovjetunió széthullása után sem állt le a munka, próbálkoztak néhány új típus bevezetésével, de a magas követelmények igencsak megdrágították a járművek darabárát. Az ár-érték arány alapján a Gaz Tigr és különböző feladatokra optimalizált változatai, vagy a különleges kialakítású Vodnik, drágábbnak bizonyultak, mint ha külföldről vennék meg az ugyanolyan kategóriájú terepjárókat.

 

Az olasz gyártmányú Iveco LMV (Light Multirole Vehicle – Könnyű Többfeladatú Jármű) már három éve vesz részt csapatpróbákon az orosz hadseregnél, és eddig mindenki elégedetten nyilatkozik róla.

A terepjáró állandó négykerék hajtással rendelkezik, erőforrása egy közel 190 lóerős dízelmotor, mely maximálisan 130 km/h végsebesség elérését teszi lehetővé. Hatótávolsága 500 kilométer, a hatsebességes, automataváltó nagy segítség nehéz terepen, ellenséges tűzben, mivel a vezetőnek ilyen esetben csak a kormánykereket kell markolnia és a gázt taposni. Az autó nem kétéltű, de gázlóképessége meghaladja a 80 centimétert, felkészítve (légzőcső felszerelése a motorra) 1,5 méteres vízi akadályt tud leküzdeni. Kerekei defekttűrő rendszerűek. Teljesen szitává lőtt gumikkal is képes a 60 km/h sebességet hosszútávon tartani könnyű terepen. A beépített csörlőjével saját magát, vagy más bajbajutott járműveket tud menteni szükség esetén.

A benn ülők védelme kiválónak mondható. Az alváz szendvics-méhsejt szerkezete, és az ülések aljába, oldalába épített páncélozás eddig minden esetben jól vizsgázott éles helyzetben is. (A terepjárót rendszeresítette többek között a norvég és az angol hadsereg is, akik Afganisztánban már átestek az út menti bombák tűzkeresztségén. Az utastérben ülők néhány apró karcolással megúszták a kalandot.)

A páncélvédelem moduláris rendszerű, tehát az alappáncél kiegészíthető további elemekkel.

Összesen négy, különböző védelmi szintű modul rendszerrel szerelhető a jármű.

Az 1-es szintű védelem, a tulajdonképpeni alappáncél és üvegezés a NATO szabvány géppuskalőszerek, valamint gránát és tüzérségi repeszek ellen véd.

A 2-es szint már megfogja a Kalasnyikov gépkarabély páncéltörő lövedékeit, valamint 6 kg robbanóanyag közvetlen a jármű alatt történő robbanását is kivédi.

A 3-as szint a NATO szabvány páncéltörő géppuskalőszerek ellen, valamint 8 kg robbanóanyag közvetlen hatása ellen védi az utasteret.

A 4-es szintű védelem az orosz 14,5 X 114 mm-es páncéltörő lövedékek, és 10 kg robbanóanyag közvetlen hatása ellen, valamint a 155 mm-es tüzérségi gránát közvetlen találata ellen is megvédi az utasokat.

Fegyverzete 7,62-es, vagy 12,7 mm-es géppuska, esetleg 40 mm-es automata gránátvető lehet. A fegyvert az utastérből mellközépig kiemelkedő katona kezelheti, akinek hátát a felnyíló búvónyílás fedele védi. De kifejlesztették hozzá a távirányítható tornyot is, ilyenkor a fegyverkezelőnek nem kell az utastérből kibújni, egy monitor és joystick segítségével végzi a toronyfegyver irányzását és elsütését.

A jármű 1+3, 1+4 vagy 1+6 katonát szállíthat, változattól függően. A mentő változat, és a csapatszállító változat (1+6 fő) hossza megegyezik.

Európában a Horvátok, Szlovákok, Csehek, Spanyolok, Britek, Norvégok, Belgák, Osztrákok, és az Olaszok rendszeresítették.

Oroszország első lépcsőben 1700 darabos mennyiségre tart igényt, ennek legyártása helyben fog történni, tehát a gyártási jogokat vásárolták meg csakúgy, mint a Mistral hordozók, valamint a német teherautók esetében.

Jász Gábor