Alábbiakban ismertetjük az új népmozgalom viszonyát azon népcsoportból származó emberekhez, melyek az anyanemzetbe és a magyar társadalomba képtelenek voltak a többi nemzetiséghez hasonlóan beilleszkedni. Az értekezés elsősorban a zsidókra koncentrál, mivel a zsidókérdés társadalmi szinten is égetőbb, mint a mesterségesen felszított cigánykérdés. (Megjegyezzük, hogy bizonyos szinten az antiszemitizmus is mesterségesen irányított.) Minden más nemzetiség az anyanemzettel teljes harmóniában él, így a mozgalomnak velük szemben semmilyen kikötése nincs. Minden kibontakozó társadalmi, politikai mozgalom, szerveződés körül előbb-utóbb megjelennek a zsidók. Esetünkben ilyen kérdés ez idáig fel sem merülhetett, mivel a rendszer mindeddig kifejezetten zárt volt. A kibontakozás (mely tavaly megkezdődött), és az előretörés – ennek éve lesz ez az év – nyilván itt is fel fogja vetni ezt a problémát. Jó, ha előre tisztázzuk ezt a tárgykört.

Korábban is kaptunk már néhány levelet zsidó származású emberektől, és érdeklődő kérdéseket a hungarizmusra vonatkozólag – ilyen vagy olyan szándékból. Ezekre némely esetben nyílt levél formájában válaszoltunk, de voltak ilyen vonatkozású cikkeink is. Ismertettük a zsidókérdés árnyaltságáról alkotott véleményünk, a józsidók problémakörét. A kérdést gyakorlatilag kitárgyaltuk. Ezért jelen írásban nem foglalkozunk sem a cionizmus problémájával, az ortodox zsidóság állásfoglalásaival, arányokkal, megoldási lehetőségekkel és egyebekkel. Most csupán az új népmozgalom viszonyait ismertetjük.

Két kérdésre adunk választ, indoklással együtt. Lehetnek a zsidók, zsidó származásúak között tisztességes szándékú emberek? Tagjai lehetnek ők az új mozgalomnak? Az első kérdésre a válasz igen. A másodikra határozott nem!

Minden népnek vannak saját, jellemző tulajdonsága, úgy külsőleg (fajtajelleg), mint belsőleg (mentalitás). A belső tulajdonságok érvényesülése egyénenként, közösségenként eltérő lehet, függően neveltetéstől, társadalmi helyzettől, élettapasztalatoktól, és sok egyébtől (többek között az államirányítás hozzáállásától is).

Oktalanság lenne azt állítani, hogy egy nép tagjai között nem lehetnek jó vagy rossz emberek. Ez érvényes a zsidóságra és a cigányságra is. Ennek tagadása nem más, mint indulatkeltés, melynek mindig politikai háttérokai vannak, és a legkevésbé sem a megoldás keresését célozzák.

Mindemellett nem lehet elmismásolni azt a tényt, hogy az említett népcsoportok komoly társadalmi problémát jelentenek, állandó feszültségpontok, és nem tudnak azonosulni a magyarsággal. Ellentétben a többi nemzetiségünkkel, akik annak ellenére harmóniában vannak az anyanemzettel, hogy markánsabban őrzik nemzetiségi öntudatukat, mint a minduntalan magyarságukat hangoztató másik két népcsoport.

A zsidókérdést gyakorlatilag egy viszonylag szűk zsidó érdekcsoport alapozza meg, amit kiterjeszt a pénzzel és előjogokkal, a szélesebb rétegek esetében pedig a holokauszt-mítosz sulykolásával és az antiszemitizmussal egységben tartott zsidóság cinkos hallgatása.

A cigánykérdést illetően a helyzet olyannyira kiélezett, hogy nehéz lesz elkerülni, hogy a beilleszkedni és megélni akaró cigányok ne sodródjonak egy oldalra a bűnözőkkel, és ne legyen általános szembekerülés. A politikai alakítói évtizedek óta ezt az egybemosást folytatják. Ezt már csak kizárólag egy keménykezű katonai vezetéssel lehet elkerülni, ami a mind gyakoribbá váló – majd végletekig fajuló – kilengéseket csírájában elfolytja.

Térjünk vissza a zsidóságra. A bűnös hallgatás ellenére korántsem kell azt gondolni, hogy a jelenlegi felállással minden zsidó egyetértene. Minden holokausztozás ellenére vannak, akik úgy gondolják, hogy ez az állapot tarthatatlan, senkinek nem jó.

Elkerülhetetlen korparancs, hogy a jelenlegi világrendet fel kell számolni. A népek feletti zsidó hegemóniát el kell törölni, és egy új szociális társadalmat létrehozni. Ami szebb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, egyenlőbb. Nehogy azt gondoljuk, hogy a zsidók között nincs olyan ember, aki ilyen életet szeretne magának, gyerekeinek. Akik tudják nagyon jól, hogy ők itt vendégek. Kevesen, de vannak ilyenek.

Ettől függetlenül a zsidó bűnök, a cionizmus bűnei léteznek. De a próbálkozás, keresés a nemzeti mozgalmak felé bizonyos esetekben érthető. Ugyanakkor ilyen próbálkozások történnek kevésbé tiszta szándékkal is. Láthatjuk, hogy esnek ennek áldozatul a próbálkozásoknak engedő, befogadó szervezetek. A beépülők szép lassan átveszik az irányítást, a szervezet bábbá válik, és része lesz a zsidó hegemónia rendszerének. Az is tipikus eset, amikor a kettős identitású józsidó nem tud dönteni, vagy kifejezetten a zsidó (értsd: cionista) érdek mellett foglal állást. Az érintetteknek tudomásul kell venni azt is, hogy a zsidóság meghatározó része a zsidósághoz kötötte a hazugság fogalmát.

A józsidó kérdés épp ezért számunkra érdektelen. Sem a beépülő szándékot nincs időnk, módunk, energiánk kiválogatni a tiszta szándéktól, sem azt nem fogjuk kockáztatni, hogy a származásilag érintettek a döntő pillanatban mégis a vérségi kötelékek parancsának engednek. Nem kockáztathatunk, egy nemzet sorsa múlik rajtunk. Ezért mi a sorainkba nem fogadunk zsidókat.

Ha valaki zsidó származása ellenére magyarnak érzi magát, tiltakozni akar a zsidó hegemónia ellen, találja meg a módját, van más lehetőség is. Menjen a zsidó közösségbe, és ott legyen magyar! Tiltakozzon zsidóként a zsidó elnyomás ellen! Ha származása ellenére nem vallja magát zsidónak, akkor keressen közösséget sorstársaival, és találják meg együtt az önkifejezés módját! Az ilyen kezdeményezésekhez való hozzáállásunk korábban már ismertettük.

A cigányság számára szintén megvannak a lehetőségek, hogy saját környezetükben bizonyítsák – vagy inkább szerezzék vissza becsületüket. Vagy épp tiltakozzanak a cigánybűnözés ellen, vagy a mesterséges feszültségszítás ellen.

Mi is ezt tesszük: magyarok vagyunk, magyar mozgalmat szervezünk. Élhető, emberi jövőt építünk – a nemzetet és nemzetiségeket gyalázó és szembefordító, embertelen, igazságtalan és gyűlöletet szító rendszer helyett.

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info