Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Bajban a holokausztosok: 66 év elteltével keresik a tömegsírok helyét (a feltárástól azonban ódzkodnak)
A holokausztosok 66 esztendővel a holokauszt befejeződése után rájöttek, hogy mégiscsak illene igazi bizonyítékokkal előállniuk a holokauszt-történet ma érvényes, hivatalos változatának alátámasztása céljából. De hát miért nem jutott eszükbe 65 éven keresztül, hogy tömegsírokat keressenek és tárjanak fel? És miért pont most kezdenek hozzá?
Nos, a hivatalos válasz a következő: a sírok feltárásával, a holttestek esetleges újratemetésével nem akarták feltépni a túlélők és a leszármazottak lelki sebeit, és az elhunytak „nyugalmát” sem akarták megzavarni. (Sőt, még bizonyos zsidó vallási előírásokra is hivatkoznak, amelyek állítólag tiltják a holttestek kihantolását.) Csakhogy a „tudatlan”, „bolond”, „náci” és „gyűlölködő” revizionista történészek kérdései nyomán oly mértékben rogyadozni kezdett az egész holoépítmény, hogy valamit sürgősen cselekedniük kellett.
Nem is oly rég a Birgminhami Egyetem archeológusa, egy bizonyos Caroline Sturdy Colls jelentette be, hogy fel szeretné tárni az egykori treblinkai „haláltábor” területén található állítólagos tömegsírokat.1
Van azután egy szélhámos katolikus pap, egy bizonyos Patrick Desbois, aki évek óta „dolgozik az ukrajnai tömegsírok feltárásán”, melybe a nácik zsidó áldozataik maradványait temették volna. Patrick Desbois hazugságairól2Robert Faurisson és Jürgen Graf revizionista történészek lerántották a leplet3, úgyhogy nem véletlen, hogy a „katolikus pap” „felfedezéseit” nem veri nagydobra a sajtó. Desbois atya ugyanis egyáltalán nem tárt föl semmit.
Az egész dolog úgy ahogy van, roppant kínos a holokausztozókra nézve – tekintetbe véve például azt a tényt is, hogy a németek 1943-ban milyen alaposan feltárták a katyini vérengzés során meggyilkolt lengyel katonák tömegsírját, a holttesteket egyenként azonosították, megállapították a haláluk okát, és az egész eljárásról részletes törvényszéki orvosi jelentést készítettek, melyet a sajtóban közzé is tetettek. Hasonlóan alapos vizsgálatokat végeztek a németek, miután Winnitza mellett felfedeztek egy tömegsírt, melyben több, mint 8000 ukrán holtteste feküdt, akiket a bolsevikok gyilkoltak meg, még az orosz–német háború kirobbanása előtt.4
Létezik a világon akár egyetlen holokauszt-történész, aki meg tudná válaszolni azt a kérdést, hogy vajon a győztes szövetségesek miért nem voltak képesek hasonló alaposságú feltáró munkálatokat végezni, és miért nem álltak elő részletes törvényszéki orvosi jelentésekkel az elmúlt 65 esztendő folyamán? A kérdést a holokauszt-vita során feltettem Karsai Lászlónak is, aki természetesen nem tudott rá válaszolni.
Mármost a holokausztosok nyilvánvalóan roppant kellemetlen helyzetben vannak, és talán elszánták magukat valamire. Azonban alighanem csupán egy propaganda-akcióra. Néhány nappal ezelőtt ugyanis Andrew Baker rabbi, az Amerikai Zsidó Bizottság elnöke a következő bejelenést tette Berlinben: „Teljes közösségeket irtottak ki, és azok a kevesek, akik valamilyen csoda folytán életben maradtak, általában sohasem tértek vissza… Nagyon kevés időnk maradt, hogy összegyűjtsük a szemtanúk beszámolóit, amelyek alapján meg tudjuk határozni a gyilkosságok pontos helyszíneit”. Nocsak. De hát pontosan tudjuk, hol is voltak a „gázkamrák”. Vagy esetleg nem a „gázkamrákban” gyilkolták meg a zsidók többségét? Ismét változik a hivatalos holokauszt-történelem? Nos, az USA Holokauszt Emlékmúzeumának adatai szerint Ukrajna 2,4 milliós zsidó lakosságából 1,4 milliót gyilkoltak le a németek. Haláluk oka pedig: kivégzés, éheztetés, illetve járványos és egyéb betegségek. Mármost roppant kétséges természetesen, hogy a „betegségek” következtében meghalt zsidók mennyiben tekinthetők az „előre eltervezett népirtás” áldozatainak?
Megjegyzem, még az „éhezésben” elhunytak esetében is felmerülhetnek kételyek, végső soron nem lehet tudni, valóban „szándékos halálra éheztetésről” volt-e szó, vagy pedig arról, hogy a háborús viszonyok közepette esetleg nem tudták a németek (sem) megoldani a hadifoglyaik megfelelő ellátását? (Persze a hadifoglyok nem megfelelő élelmezése súlyos emberi jogsértés, sőt háborús bűncselekmény, amit elkövettek a németek éppúgy, mint ellenfeleik a háború idején.)
Ami pedig a „kivégzéseket” illeti, a kérdés a következő: pusztán zsidóságuk miatt lőttek-e le vajon a németek oly sok zsidót, vagy pedig azért, mert valamilyen formában részt vettek az ellenállási mozgalomban? (A vietnami háborúban, vagy a most zajló iraki és afganisztáni harcokban az amerikaiak vajon hány ártatlan helybélit öltek meg a partizánellenes megtorló akciók következtében? Nem lehetséges, hogy hasonlóképpen ténykedtek a nácik is annak idején?)
Belorussziában 550 000-650 000 közöttire becsülik a második világháború idején életüket vesztett zsidók számát, Oroszországban pedig 140 000 zsidó halt volna meg a „holokauszt” idején – már ha hihetünk az USA Holokauszt Emlékmúzeum adatainak.A meghaltak többsége állítólag gyermek, nő és idős ember lett volna. A hivatalos holokauszt-történészek – Debois „atya” ötlete nyomán – a „golyók általi holokauszt” elnevezéssel illetik a megszállt szovjet területeken folyó „náci népirtást”, amely szerintük a „végső megoldás” kezdete volt. Egyébként ha a fenti számokat összeadjuk, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a keleti fronton zajló „golyók általi holokauszt” során kétmilliónál is többen haltak meg. Ha ez így van, abból az következik, hogy a megszállt Lengyelország területén felállított „megsemmisítő táborokban” négymilliónál is jóval kevesebben haltak meg, végtére is a Jad Vasem Intézet négymillió áldozat nevét tartalmazó adatbázisának nyilvánosságra kerülése óta teljesen bizonyos, hogy a holokauszt áldozatának tekintenek minden zsidót, aki bármilyen okból (kivégzés, éheztetés, betegségek, stb.) a háború során életét vesztette.5
A gyakran mutogatott fényképfelvételek és a „visszaemlékezések” tanúsága szerint nagyon sokan haltak meg a Reich területein felállított koncentrációs táborokban (Buchenwald, Mathausen, Dachau, stb.), melyekben a hivatalos álláspont szerint sem működtek gázkamrák. Mármost jogosan merül fel a kérdés: mennyien haltak meg végül is a hat úgynevezett „megsemmisítő tábor” „gázkamráiban”, és mennyien azokon kívül, kivégzés, harci cselekmény, éhezés, betegség következtében? A revizionista történészek kínos kérdései nyomán nyilvánvalóan csökkenteni fogják a „gázkamrákban” meghaltak számát – és az egész holokauszt-történet fókuszát talán megpróbálják áthelyezni a „keleti frontra”.
Ahol – a holokauszt-történészek szerencséjére – nem működtek „gázkamrák”. Nem kell hát tovább kínlódniuk a lehetetlennel: a gázkamrákban történt kivégzések technikai részleteinek magyarázatával. (Már aki kínlódott ezzel, mert a legtöbb holotörténész igyekszik szőnyeg alá söpörni a problémát, és még csak gondolni sem akar az úgynevezett szemtanúk képtelen, a fizikai és kémiai törvényeknek és egymásnak is ellentmondó vallomásaira, valamint a revizionisták kellemetlen kérdéseire a gázkamrákkal kapcsolatban.)
A Német Zsidók Központi Tanácsa és a Német Háborús Sírokat Gondozó Bizottság is részt vesz a most megkezdődő „kutatásokban”, melyek Ukrajna, Belorusszia, Lengyelország és Oroszország területén zajlanak majd. Még a német külügyminisztérium is biztosít 300 000 eurót a munkálatokhoz. De hogy fel is tárnak-e tömegsírokat, arra azért ne vegyünk mérget. A hivatalos bejelentés szerint ugyanis a kutatók „beszélni kívánnak a még élő szemtanúkkal, meg akarják határozni a tömegsírok pontos helyét, amelyeken emlékműveket állítanak fel”. A sírok feltárásáról, az emberi maradványok kihantolásáról tehát szó sincsen!
Andrew Baker most azt állította, hogy évek óta zajlanak a kutatások. (Melyek eredményeit meglehetős titokban tartották eddig.) Érdekes módon, régebben az egekig magasztalt Debois atya „munkásságáról” most nem ejtett szót az Amerikai Zsidó Bizottság elnöke, ezzel szemben egy bizonyos Lo Tishkach elnevezésű szervezetről viszont igen, amely nem kevesebb, mint 10 ezer tömegsírt és zsidó temetőt tárt volna fel Ukrajnában. Egy másik csoportosulás, a Yahad-In Unum pedig egyedül ebben az esztendőben 15 alkalommal látogat majd az egykori keleti frontra, hogy tömegsírok után kutasson. Hogy miként? William Mengebier, a szervezet vezetője a következőképpen foglalta össze a kutatócsoport munkamódszerét: „Járni fogják majd Ukrajna, Belorusszia, Lengyelország és Oroszország útjait, elmennek a legeldugottabb kis falvakba, bekopognak a házakba, és kikérdezik az időseket arról, amit láttak és átéltek a háború idején”. Nos, az állítólagos több százezres tömegsírok feltárása, és az emberi maradványok tisztességes vizsgálata helyett megint jönnek a „szemtanúk”, akik 65-70 év elmúltával elevenítik majd fel az emlékeiket.
A múlt hónapban pedig különböző szervezetek közös kutatócsoportja Nyugat-Ukrajnában öt különböző állítólagos tömegsír helyszínét látogatta meg – jelentette be az újabb holokausztos propaganda-akció részeként Jan Fahlbusch, az Amerikai Zsidó Bizottság történelmi kutatásokat irányító részlegének vezetője. Az egyik ilyen helyszín a nyugat-ukrajnai Rava-Ruska, ahol 7400 zsidó élt a németek megérkezése előtt, akik 1942 augusztusában gettóba terelték őket, majd az év végén közülük 5000 főt kivégeztek, és a helyi zsidó temető előtt temették őket egy hatalmas sírba. Hogy annak idején a szovjet csapatok miért nem tárták föl az ilyen és ehhez hasonló tömegsírokat – és azóta is miért nem tárták fel őket – arra nincsen hivatalos magyarázat. (Az okokat persze sejthetjük.) Pedig roppant hatásos propagandafegyver lett volna a nácikkal szemben, ha napvilágra kerülnek az elkövetett tömeggyilkosságok bizonyítékai. Igaz, propagandából nem volt hiány, csak éppen a bizonyítékok hiányoztak.
Vincent Reynouard, revizionista történész a következőképpen foglalta össze véleményét az egykori keleti fronton zajló úgynevezett holokauszt-kutatásokról: „Az állítólagos tömegsírokat nem nyitották meg és erre sohasem kerül sor …
Azok, akik azt állítják, ’tömegsírokat’ fedeztek fel, a valóságban nem végeztek semmilyen ásatást, úgyhogy semmiféle maradványt nem lehetett leltárba venni, ellenőrizni, és nem is végeztek el semmiféle orvosszakértői, fizikai vagy anyagi jellegű hitelesítést, amit egyébként kötelezően elvégeznek még akkor is, ha egyetlen holttestet vagy csontvázat találnak. Egyetlen rendőrségi vagy igazságügyi tisztségviselő sem volt e helyek egyikénél sem bármilyen vizsgálat elvégzése céljából ...Két zsidó szervezet ... ’tanúvallomásokat’ gyűjtött... ukrán falvak lakóitól, akiket az alkalomra felvezettek, filmeztek, ahogyan elmondják mondanivalójukat, amelyekből azután csak válogatott darabkákat cseresznyéztek ki ... De visszatérve az állítólagos tömegsírokra: miként lehet tanúvallomásokat kiértékelni, ha előtte az alapvető tényeket sem állapították meg?”6
Robert Faurisson véleménye ugyanerről: „Ezeket a feltételezett tömegsírokat nem fogják felnyitni; semmilyen exhumálási vagy bármilyen anyagi ellenőrzést nem fognak elvégezni azon ürüggyel, hogy a zsidó vallás megtiltja a zsidó holttestek érintését. Holott elegendő, ha megnézzük az Encyclopedia Judaica (1978) ’Hullaboncolások’ (többesszám) és „Boncolás” (egyes szám) szócikkét, hogy lássuk, ilyen tiltás egyáltalában nincs.”7
Mármost egyetlen revizionista sem vitatta sohasem, hogy valóban nagy számban öltek meg zsidókat a német-szovjet háború során a keleti fronton. A revizionisták álláspontja szerint a hivatalos holokauszt-történészek két kőbe vésett dogmája vitatható, éspedig: 1) Hogy létezett olyan politika, amelynek keretében valamennyi zsidót meg kellett ölni pusztán fajuk, illetőleg vallásuk alapján. 2) Hogy a keleten lelőtt zsidók száma megközelíteti vagy meg is haladja a kétmilliót. H. Krausnick és H. H. Wilhelm egyébként 2,2 millió áldozatot említ8, Raul Hilberg, a holokutatás legnagyobb szaktekintélyének kikiáltott tudós pedig 1,3 milliót.9 A német különleges egységek, az úgynevezett Einsetzgruppék jelentései alapján bizonyos következtetések levonhatók, de a végső áldozati szám nem határozható meg teljes bizonyossággal. (Annál is kevésbé, mivel az Einsetzgruppék jelentéseiben foglalt információk tatalmával kapcsolatban kapcsolatban némi kétségek is felmerülnek, mint arra Jürgen Graf a holokauszt-vita során rámutatott.10)
De ami a lényeg: másfél, két, két és félmillió ember teste nem tűnik el nyomtalanul, akkor sem, ha a németek állítólag az eltemetett holttesteket a tömegsírokból ismét kiásták, majd mind elégették. (Erről a teljesen elképzelhetetlen és értelmetlen, hatalmas emberi és anyagi erőforrásokat mozgósító műveletről a mostani propagandakampány nyitánya során furcsa módon nem tettek említést, holott régebben ez is az alapvető holodogmák közé tartozott.). Ha ugyanis a holttesteket elégették volna, akkor is irdatlan mennyiségű emberi maradványnak (hamunak, csont-és fogmaradványoknak) kell lenniük a föld alatt. A mai modern technikával pedig az állítólagos hatalmas tömegsírok helyének meghatározása egyáltalán nem okozhat gondot.
Forrás: Associated Press
Perge Ottó
1.: Lásd ITT.
2.: Patrick Desbois könyvet is írt, címe:Porteur de mémoires: Sur la trace de la Shoa par balles, Michel Lafon, Párizs, 2007.
3.: Lásd ITT.
4.: Lásd ITT.
7.: uo.
8.: H. Krausnick és H. H. Wilhelm: Die Truppe des Weltanschauungskrieges, Deutsche Verlags-Anstaslt, Stuttgart, 198. 621. old.
9.: Raul Hilberg: Die Vernichtung der europäischen Juden, Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt a. M., 1977, 409. old.
10.: Lásd ITT.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben