A tiltások, majd engedélyezés, a hatalom szánalmas trükkjei, és a már-már hagyományos menetközbeni széthúzás ellenére vagy hatszáz résztvevő töltötte meg február 8-a délutánján a Kapisztrán teret, megemlékezvén az egykori hősökről, a kitörő katonákról.

Hiába talált ki a rendőrség mondvacsinált bombariadót a találkozó helyszínére, a résztvevők - ha kissé szétszakadozva is -, de eljutottak a Várba. Hiába kapaszkodott egymásba Noé Hisztina és csapata (nomen est omen) hisztériázva a gyülekezést megakadályozandó, a rendezvény résztvevői mégis összeálltak. Fegyelmezetten és méltósággal vonult a menet a Tóth Árpád sétányon a megemlékezés helyszínére, ahol a beszédek után elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait.

Példaértékű volt ez a nap. Bizonyítékául szolgált annak, hogy a hit és az erő nem ismer tréfát. Tizenöt éve nem volt erre lehetőség és példa, hogy az egykori hagyományok szellemében az eredeti helyen kapják meg a halott katonák az őket megillető tiszteletet.

Egy központi rendezvény volt idén, melyen tizenhét szervezet sorakozott fel, közöttük külföldiek is. Beszédet Béres Viktor, Retkes Tamás történész és egy katolikus pap tartott, valamint felolvasásra került egy német veterán üzenete is, aki súlyos műtétje miatt nem tudott személyesen jelen lenni. Az üzenet az alábbiakban olvasható:

Köszöntelek benneteket, Bajtársaim!

Az öreg Isten úgy rendelte, hogy nem lehetek ma veletek. A szívem szakad meg!

Reátok gondolva látom a reményt, a jobb világ eljövetelét, melyért megannyi harcos lélek veszett oda. Az a sátáni gyűlölet és ármány, mely ellen vezérünk harcba vezette Európa legjobb fiait, még ma is befolyása alatt tartja a világot.

A cselekvés lehetősége és felelőssége a Ti kezetekben van, bajtársaim! A harcos szellem az isteni út követésére parancsolja mindazokat, akikben megvan az a tűz, amely egykoron a Waffen SS harcosaiban is ott lobogott.

Tudom, hogy nagy a nyomás rajtatok, de a harcot nem adhatjátok fel! Mi is sokszoros túlerővel szemben álltunk helyt, mindig a körülményeknek megfelelően.

A magyar, német és más nemzetiségű fegyvertársaknak, akik a végsőkig kitartottak és védték Budapest utolsó részeit, nem maradt más választása, csak a harc egy jobb világ eszményéért. Tudta mindenki, hogy ha nem harcol, akkor a biztos halál vár rá. Harcolni és meghalni pedig csupán az igaz eszményekért érdemes!

Éljetek, dolgozzatok, gyarapodjatok és harcoljatok úgy, ahogy őseitek tették! Ne hagyjátok kialudni a lángot a szívetekből!

Beteg vagyok. De ha el kell hagynom e földi világot, boldogan halok meg, mert tudom, hogy az eszme tovább él, és a lángot Ti viszitek tovább!

Éljen a magyar-német fegyverbarátság! Éljen Európa!

Éljen a Győzelem!

A körülbelül hatszáz résztvevő rendbontás nélkül, méltó helyszínen emlékezhetett meg a hősökről. Reméljük, jövőre is legalább ezen a színvonalon tudnak majd a megemlékezők fejet hajtani a katonák emléke előtt!

Kitartás.net