Belgium eddig nem állt a holoélősködők célkeresztjében. Úgy látszik azonban, a türelemnek vége. Az alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozó szenátusi bizottság ugyanis január 9-én elfogadott egy határozatot, amely elismeri Belgium részvételét a „zsidók legyilkolásában” az úgynevezett holokauszt idején.
"Bizonyos belga hatóságok a demokráciával összeegyeztethetetlen kollaboráns magatartást tanúsítottak, melynek tragikus következményei lettek a zsidó lakosságra nézve" – olvasható a szenátusi bizottság állásfoglalásában. A határozat felszólítja a kormányt, hogy "vizsgálja meg annak lehetőségét, miképp lehetne törvénybe foglalni a rasszista indítékokból deportált zsidók és romák", valamint a "Holokauszt árváinak" az emlékét.
A szenátusi bizottság dokumentuma utalást tesz egy „Engedelmes Belgium” címet viselő 1100 oldalas jelentésre, melyet még 2007-ben bocsátott ki a Háború és a Jelenkori Társadalom Kutatási és Dokumentációs Központja. A La Libre Belgique című lap szerint a szenátus megbízásából készült tanulmány megállapításai az országban uralkodó bizonytalan politikai viszonyok miatt nem kerültek eddig a testület napirendjére.
A most elfogadott bizottsági határozat törvénybe iktatásához szükség van a belga képviselőház jóváhagyására is. Attól azonban aligha kell tartani, hogy a kényelmes és jól fizető állásukhoz ragaszkodó honatyák ellentmondanak majd a nagyhatalmú zsidó lobbinak.
Tavaly egyébként Antwerpen és Brüsszel polgármesterei már elkezdték hason csúszást, amikor is bocsánatot kértek az irányításuk alatt álló városoknak a zsidók deportálásában játszott szerepe miatt.
A Jád Vásem Intézet adatai szerint, amikor 1940-ben a német csapatok átlépték a belga határt, 66 ezer zsidó élt az országban. Közülük 34 801 főt deportáltak vagy börtönöztek be. A deportált belgiumi zsidók több mint 80%-a életét vesztette – állítják a (nem éppen igazmondásukról ismert) hivatalos holokauszt-történészek.
De hogy az áldozati számokkal és általában véve a belgiumi „holokauszttal” tényleg nincsen minden rendben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a
Wikipédia adatai szerint 1940-ben nem 66 ezer, hanem 90 ezer zsidó élt az országban. Kétharmaduk életben maradt, jelentős részben a Belgium katonai parancsnokának kinevezett, „mérsékelt” Alexander von Falkenhausen erőfeszítéseinek köszönhetően – írja a Wikipédia, hozzátéve még, hogy „1942 és 1944 között 25 257 foglyot szállítottak koncentrációs táborokba, túlnyomó többségüket Auschwitzba”. (A Jad Vasem Intézet 34 801 deportáltat vagy bebörtönzöttet említ.) Közülük 1207 maradt volna életben a Wikipédia szerint.
Azonban bármiképpen nézzük is a különböző adatokat, a megkerülhetetlen kérdés a következő: ha tényleg létezett a zsidók teljes megsemmisítésére vonatkozó program, mint ahogyan állítják, akkor hogyan lehetséges, hogy a Belgiumot négy és fél esztendőn keresztül megszállva tartó „vadállati kegyetlenségű nácik” a belgiumi zsidóságnak csak egyharmadát (más adat szerint legfeljebb 40-45%-át) voltak képesek meggyilkolni? További súlyosan gyűlöletkeltő kérdés pedig, hogy vajon a „meggyilkolt” belgiumi zsidók közül hányan haltak meg háborús cselekmények, betegségek, járványok következtében, és hány embert öltek meg az állítólagos gázkamrákban?
Perge Ottó - forward.com nyomán
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben