Benzinár-mizéria: az olcsóbb nem lenne több?
Írásomat talán témámtól kissé messze indítva kezdem, de rövidesen érthetővé válik, hogyan kapcsolódnak a kezdő gondolatok a címben jelzett problémához. A minap néztem az Echo Tv-ben a Civil Akadémia legújabb műsorát, melyben Illés Zoltán, a Fidesz fő környezetvédelmi szakpolitikusa, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára tartott előadást.
Illés igen megszívlelendő gondolatokat fejtett ki ökológiai környezetünk épségének megóvásáról, többek között arról, hogy mekkora fontossággal bír a mára már elviselhetetlen közúti kamionforgalom vasútra terelése, amely az Európai Unióban is prioritásnak számít. Éppen ezért a fejlett nyugati államokban kiemelt gazdaságpolitikai alapelv a vasútfejlesztés, s ezen országokban a kamionforgalom mintegy 60%-a ma már vasúton bonyolódik le.
Közbevetőleg azért mindenképp jegyezzük meg, hogy a kötöznivaló Kóka-Gyurcsány tandem nagy reformhevülettől fűtve leépített, fölszámolt, privatizált, rombolt a MÁV területén is, így még mélyebbre süllyesztette az amúgy is évszázados elmaradottsággal küszködő Államvasutakat. Csupán illusztrációként: ma a hazai vasútvonalakon az intercity járatok nagyjából ugyanolyan maximális sebességgel vagy azt alig meghaladó mértékben közlekednek, mint a Horthy-korszakban, s ez azért mégis döbbenetes, különösen, ha összevetjük hazai vicinálisainkat az osztrák és német vonalakon 200-220-szal száguldó railjetekkel, nem is szólva a francia TGV jóval 300 km/óra felett repesztő szuperexpresszeiről, sőt, miként az közismert, a gallok tartják 574, 8 kilométeres sebességgel a vasúti világrekordot is. Ehhez képest két csörgősipkásunk véleménye szerint a vasút korszerűtlen intézmény, melyet fel kell számolni…
No, de visszatérve témánkhoz Illés Zoltán említett előadásában kifejtette, hogy hazánkban is fontos cél lenne a közúti áruszállítás lehető legnagyobb részének vasútra terelése, hiszen gondoljuk csak meg, jóval kevésbé szennyeznénk ezáltal a környezetet, csökkenne a balesetveszély, közútjaink állapota nem romlana vészesen stb. Ráadásul Magyarország – földrajzi elhelyezkedése okán – tipikusan tranzitország, a kamionforgalom igazi haszonélvezői pedig minden esetben az indító, illetve a célországok, hiszen ezekben adnak a különféle cégek és intézmények ezreknek munkát, lévén a fuvarozandó anyagot helybéliek termelik meg, ők a beszállítók, ott értékesítik az árut stb. Magyarországnak az egészből csupán annyi haszna van, hogy az illető teherszállítók itt tankolnak, étkeznek esetleg minimális mértékben vásárolnak üzleteinkben.
S ezen a ponton érkeztünk el a benzinár kérdéséhez. Sajnálatos módon ugyanis Magyarországnak még az a csekélyke haszna sem származik tranzit mivoltából, hogy a külföldi fuvarozók a mi kútjainknál tankoljanak. Majd bolondok is lennének. Tekintettel arra, hogy minden környező országban olcsóbb az üzemanyag. Természetesen Ukrajna verhetetlen e tekintetben, de Romániában és Szerbiában is jelentősen mérsékeltebb ára van benzinnek és a gázolajnak, azonban, ha jóval kisebb mértékben, de a horvátoknál, cseheknél, szlovákoknál, s immár egy ideje az osztrákoknál is kedvezőbb áron tankolhatunk. Ebből a sajnálatos tényből az következik, hogy a teherszállítók a magyar határhoz közeledve több száz liternyi dízelolajat vagy benzint tankolnak fel a határátlépés előtt, amelyet aztán hazánk légterében füstölnek el, közútjainkat vágják tönkre, a hazai költségvetésbe pedig alig fizetnek be valamit. Gondoljuk meg: csak naponta tízezer számra tehető nyergesvontató robog át hazánkon, s egy ilyen országúti monstrum általában 500-1000 liter űrtartalmú üzemanyagtartállyal rendelkezik. Szép kis summa ez így együtt!
Kétségtelen tény, hogy az üzemanyagok világpiaci jegyzési árai az utóbbi két évben nőttek, a forint romlott a dollárhoz képest, s emiatt elkerülhetetlen volt az áremelés, azonban az is realitás, hogy a benzinárban ma kb. 60, a dízelolaj árában pedig mintegy 55%-os a különféle állami adótartalom. Ezek után önkéntelenül vetődik fel a kérdés: vajon nem járnánk e jobban, ha egy viszonylag jelentős mértékű adótartalom-csökkentéssel versenyképesebbé tenné a magyar állam az üzemanyag árát, s a tranzitfuvarozók legnagyobb részének Magyarországon érné meg tankolni! Nem mellesleg: a hazai autósok közül is többen és többször használnák járműveiket, s a költségvetés a mostanihoz képest esetleg még több bevételhez is jutna az üzemanyag árából. Sajnálatos módon, ebben a tekintetben a Fidesz-kormány is dicstelen és kárhozatos elődje politikáját folytatja. De ha már ilyen horribilis adótartalom van az üzemanyagárban, az Isten szerelmére, legalább a költségvetésbe befolyó temérdek pénzt útépítésre és -felújításra fordítanák, s azok ne balkáni minőségűek lennének. Bocsánat, helyesbítenem kell: ma ott már jobbak az utak.
Lipusz Zsolt
Kapcsolódó hírek:
Bolondokháza: a nyugati civilizáció végórái
Izzó szégyenbélyeg a mai Európa testén: az álszent EU és a gyalázatos Benes-dekrétumok
Átrajzolt határok Európában - csak Trianon börtöne örök?
Egy valóságos holokauszt: Drezda elpusztítása 1945. február 13-14-én