A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagydobosról kapott levelet a barikad.hu, melynek írója szerint a csődbement önkormányzat a dolgozóinak nem ad fizetést, viszont a szociális segélyeket rendre postázzak a jogosultaknak. A jobbikos lap utána járt a dolognak.

Nagydobos kétezer fős község Mátészalkától néhány kilométerre. Lakóinak harminc százaléka cigány. A tavalyi önkormányzati választásokon új polgármestere lett a településnek. A képviselő-testület létszáma hét fő. Közülük hatan függetlennek vallják magukat, pártszínekben csupán a jobbikos Ferenczi Zoltánnak sikerült a megmérettetés. Tőle tudakozódtunk a kialakult helyzetről.

Az önkormányzati választások után pár héttel a nagydobosi önkormányzat adósságrendezési eljárást kért saját maga ellen. Az önkormányzat anyagi helyzete indokolt bizonyos megszorító intézkedéseket, de nem biztos, hogy ez volt az a lépés, amit meg kellett tenni – kezd bele Ferenczi. A választások előtt rengeteg információt szereztem az önkormányzati adósságrendezésekről és a lakosság helyzetére nézve nem sok jót olvastam ki ezekből. Több képviselőtársam azonban győzködni próbált, hogy más, hasonló helyzetbe jutott településen, azóta minden jól megy. Csak sajnos az ottani lakosokkal nem beszéltek. Én viszont megtettem és az esetek nyolcvan százalékában panaszokat hallottam a megszorítások egyoldalúsága miatt; nem mindenkit egyformán érintett a dolog – mondja a képviselő.

Az adósságrendezési eljárás megkezdése előtt még azt a hivatalos tájékoztatást kaptam, hogy először a munkabéreket fizetik ki, majd ezt követően utalják a segélyeket. Csalódnom kellett, amikor tudomásomra hozták, hogy mégsem így történt. Az első alkalommal a béreknek csak a hatvan százalékát fizették ki az önkormányzati dolgozóknak, miközben a szociális segélyek teljes összegét postázták. Amikor ezt szóvá tettem, megnyugtattak, hogy a jövőben nem így lesz. Mégis ez történt. Most, januárban, ott tartunk, hogy a dolgozók még nem kapták meg a tavaly decemberi járandóságukat. Van, akinek húsz százalékkal csökkentették a bérét, de tervezik több alkalmazott elbocsájtását is. Sőt – és ez még felháborítóbb – már a magyaroknak segélyt sem fizetnek, miközben a cigányok megkapnak mindent. Huszonhárom magyar, akik nem önhibájukból kerültek ilyen helyzetbe, nem kap semmit. Az ápolási segélyt tizenhárom ember nem kapta meg. Köztük van olyan, akinek a gyógyszerei árát éppen fedezné az összeg. Száz százalékos rokkant – vázolja az elképesztő helyzetet Ferenci Zoltán.

Gondolatait pedig az alábbi mondatokkal zárja: Azt kell mondjam, hogy az „itt az idő” kormány alatt sincs becsülete a munkának, sőt arra bíztatják a vidéken élősködő cigányokat; menjenek fel az önkormányzathoz, kiabáljanak, fenyegetőzzenek, ha kell, verjék szét a berendezést, vagy legalább ígérjék azt meg. Ezek hatására a nagydobosi önkormányzat inkább kifizet nekik minden segélyt, azért, hogy csendben legyenek. Jobbikos önkormányzati képviselőként, én nemmel szavaztam az adósságrendezés megindítására. Mégpedig amiatt, mert féltem ettől a hozzáállástól. Szerintem nem azért szavazott rám nem kevés magyar ember, hogy hátradőlve várjam a fejleményeket és négy év múlva nagyokat ígérve újra induljak a választásokon. Nem az az ember vagyok, aki feladja az elveit, csak, hogy nyugalom legyen. Úgy érzem, átverték a becsületesen élő és dolgozó embereket.

Tekintettel arra, hogy a képviselő szavai alátámasztják a levélíró állításait, riportunk következő részében a nagydobosi polgármester és a települési csődbiztos mondandóját közöljük. Leginkább azt szeretnénk tisztázni, hogy a kifizetések sorrendje, valamint a segélyezettek megkülönböztetése vajon törvényes-e?

(Barikád)