Budaházy:”Ó, támadj föl Hunnia, és fogadj magadba”2011. július 27. 15:16
Hunhír.info

Végleg elvesztettem minden illúziómat ezzel az országgal szemben és lassan életszerűvé válik számomra a kérdés, mely oly sok honfiúi szívben megfogalmazódhatott már az elmúlt évszázadok során: Vajon hazám nekem az a hely, hol ily kérlelhetetlenül üldöznek, s hol honfitársaim ily apátiával szemlélik önnön pusztulásukat, és ily értetlenséggel az ez ellen folytatott harcomat?

Megszületett a magyarországi jogszolgáltató hatalom válasza Balsai kormánybiztos jelentésére és az ennek kapcsán a nemzeti jogvédők által a politikai okokból meghurcoltak érdekében a közkegyelemért indított kampányra. Mindegy, hogy Szilvásyék hazaárulók, mindegy, hogy 2006-ban terrorcselekményeket hajtott végre a rendőrség, mindegy, hogy az MSZP megvalósította az erőszakos hatalomgyakorlást, akkor is Budaházy a „terrorista” és maradjon csak börtönben. Mindegy, hogy tavaly ősszel már belátta a bíróság, hogy a „bűnismétlés veszélyéről” beszélni esetünkben fél évvel az MSZP bukása után már tarthatatlan, és igaz, hogy nem is volt rá utaló konkrét információ vagy adat soha, most így, már egy évvel utána, mégis visszakerült a nyakamba teherként ugyanazon bíróság egy másik tanácsa által a kiszámítható jogállam teljes hiányának ékes példájaként. Vannak, akik azért vannak előzetes letartóztatásban, mert reális a veszélye, hogy szabadlábra helyezésük esetén bűncselekményt követnének egyből el (mondjuk belevágnák a kést az első szembe jövőbe és kirabolnák). És van, akire azért van ráaggatva a „bűnismétlésre veszélyes” bélyeg, hogy előzetes letartóztatásban lehessen a végtelenségig tartani, mindegy, hogy ez jogszerű-e és mindegy, hogy milyen érveket hoz fel ez ellen, lesöprik érdemi vizsgálat nélkül. Ez utóbbi az én helyzetem.

Végleg elvesztettem minden illúziómat ezzel az országgal szemben és lassan életszerűvé válik számomra a kérdés, mely oly sok honfiúi szívben megfogalmazódhatott már az elmúlt évszázadok során: Vajon hazám nekem az a hely, hol ily kérlelhetetlenül üldöznek, s hol honfitársaim ily apátiával szemlélik önnön pusztulásukat, és ily értetlenséggel az ez ellen folytatott harcomat? De hát nem tudok szólni, írni, álmodni máshogy, csak ezen keserves sorsú nép zengő-bongó nyelvén, és itt lüktet ereimben ezer év küzdelme, gyötrelme, öröme és bánata! És mégis idegenné válhatok e tájon? Ó, támadj föl Hunnia, ha csak egy falu határnyi földön is és fogadj magadba, mert nincs már nekem helyem máshol e világon.

Budapest, 2011. július 25. 

Budaházy György