A cigánykérdésre rábocsátott lila ködfelhő természetesen az iskolai oktatásból sem hiányozhat. A középiskolák negyedik osztályában (mostani számítás szerint tizenkettedik osztályban) a történelem szaktárgy foglalkozik vele. Ezzel az erővel a biológia, a földrajz, vagy jóformán bármely egyéb tárgy témakörébe is betehették volna, már ha egyáltalán szükség van ilyen jellegű oktatásra. Alább közöljük a tankönyv idevágó leckéjének szövegét. A diákoknak meg kell tanulniuk, mintha ez is történelem volna, és felelnek, sőt dolgozatot - mai szóval: tesztet - írnak belőle. Hogy aztán mennyire veszik komolyan az anyagot, az más kérdés. Nyilván ők sem hülyék. De az agymosás attól még agymosás. Tehát a Nemzeti Tankönyvkiadó 2010-ben a középiskolák negyedik osztálya számára kiadott történelemkönyvének 253-254. oldalán ezt igyekeznek belevésni a fiatalok fejébe kötelező jelleggel:

"Sajátos helyet foglal el a kisebbségek között a cigányság, mivel identitásuk nem az anyanyelvhez - mert többségük magyar anyanyelvű -, hanem a közös származáshoz és kultúrához kötődik. A cigánysághoz tartozás így alapvetően vállalás kérése: humanista polgári felfogásunk értelmében az a cigány, aki annak vallja magát. Mint minden etnikai kisebbségnél, körükben is gyakori a kettős kötődés kialakulása. A cigányságot az utóbbi években szokás romáknak nevezni (alkotmányunk a „cigány" kifejezést használja). A névváltoztatás mögött az húzódik meg, hogy sokan a cigány megnevezésben negatív tartalmakat véltek felfedezni. Hasonló folyamat játszódott le a XIX. században a románoknál és a szlovákoknál, akiknek egy része a régi oláh, illetve tót elnevezés ellen lépett fel. Napjainkra ezek a régi népnevek lassan feledésbe merülnek.

Az India felől nyugat felé vándorló nomád cigányságról Magyarországon az első írásos dokumentum Zsigmond király (1387 - 1437) idejéből való: az uralkodó engedélyezte bebocsátásukat az országba. A cigányság hagyományos tevékenységéről, a muzsikálásról már Mátyás korából vannak adataink. A vándorló csoportok teknővájással, kovácsmesterséggel is foglalkoztak. Letelepítésükre először Mária Terézia (1740 - 1780) tett kísérletet, nem sok sikerrel. Mivel földet nem művelhettek, letelepedett mesterségekkel nem foglalkozhattak, szokásaikban, hagyományaikban a vándorló életmódhoz alkalmazkodtak. Ez összetűzésekhez vezetett a letelepült lakossággal.

Az államhatalom sokszor erőszakhoz folyamodott a letelepítésük érdekében. A cigányság a második világháború idején szenvedte el a legnagyobb erőszakot, amikor ezreket deportáltak Magyarországról is a náci haláltáborokba, akik közül kevesen tértek haza. A szegény körülmények között élő cigányság lélekszáma csekély volt a történelmi Magyarországon. Lélekszámuk a magas halálozási arány miatt lassan emelkedett. Változás az 1950-es, 1960-as években következett be, amikor a gazdaság és a szociális ellátás fejlődése következtében körükben is kibontakozott a demográfiai robbanás, és számuk gyors növekedésnek indult. 1971-ben a roma népesség számát 320 000-re, 1993-ban 400 000-re becsülték, így napjainkban a romák Magyarország legnépesebb etnikai kisebbségét alkotják. Számukat csak becsülni lehet, mivel az anyanyelvi összeírás (1900-ban 5600, 1941-ben 15 000, 1990-ben 48 000) nem mutat valós adatokat. A cigánysághoz való tartozás pedig - mint említettük - vállalás, és nem külső megítélés kérdése.

A cigányság évszázadokig jórészt kívül rekedt a fejlődésen. Ennek örökségeként alacsony az iskolázottsági szintjük, és ma is számos, a kívülállók számára különös szokást követnek. A felzárkózás lassú folyamatát megnehezítette a rendszerváltással beköszönő munkanélküliség, amely - a fenti okok miatt - fokozott mértékben érintette a roma népességet. Körükben ma is tömeges a szegénység. Ez az egyik oka a mai magyar társadalom égető problémáját jelentő beilleszkedési zavaraiknak.

A cigányság százezreinek szellemi és gazdasági felemelkedése Magyarország egyik legfontosabb belpolitikai kérdése. Kölcsönös toleranciára és a többségi társadalom segítségére (pozitív diszkriminációra) van szükség. A cél elérésének legfőbb eszköze az oktatás és a nevelés."

(radicalpuzzle.blogspot.com)