Az elmúlt három évtizedben Egyiptom mindig is támogatta azt az elképzelést, ami a kompromisszumot jelenti a cionista rezsimmel, és ez mindig is szemben állt Palesztina felszabadításával.

Izrael Gázai-övezet elleni 22 napos háborúja alatt, Hoszni Mubarak vezetése lezárta a rafahi határátkelőhelyet, amely a Gázai-övezet egyetlen kapcsolata a külvilággal, és megakadályozta a védtelen palesztinok Egyiptomba menekülését. Tény, hogy Mubarak volt a palesztin-ellenes erő vezetője a régióban. Annak ellenére, hogy ő állítólag a közvetítő volt, Mubarak tett egy nagy szívességet Izraelnek és az Egyesült Államoknak, gátolta a Fatah és a Hamász közötti nemzeti megbékélési folyamatot.

Hosni Mubarakot végül népfelkeléssel eltávolították az ország éléről, és az új politikai helyzetben az emberek ellenzik Izrael uralmát a megszállt Palesztinában, valamint más arab országok felé irányuló agresszióját, és ez ellen felemelik végre a hangjukat.

Az Izrael-ellenes mozgalomnak igen hosszú a története Egyiptomban. Izrael megalakulása óta, az olyan pártok, mint a Muzulmán Testvériség, Izrael és az egyiptomi államra gyakorolt befolyása ellen voltak. A párt jelenlegi vezetősége nem változtatott ezen az álláspontján. Így például Kamal el-Halbawi, egy magas beosztású tagja a Muzulmán Testvériségnek mindig hangsúlyozta, hogy az ellenállás Izraellel szemben az egyetlen út, hogy valóra váljon Palesztina felszabadítása. Ez az álláspont összhangban van Iránnak az 1979-es iszlám forradalma után elfogadott álláspontjával, azaz, amely sok elemző szerint a fő modellje az egyiptomi népfelkelésnek.

Egy TV interjúban el-Halbawi részletesen elmondja, hogy a kapcsolat az iráni forradalommal tagadhatatlan tény.

Az egyiptomi forradalom korántsem teljes, de már a forradalom legelején az izraeli nagykövetség bezárására szólítottak fel és Izrael-ellenes jelszavakat is skandáltak. Az emberek azt akarják, hogy az egyiptomi kormány hivatalosan is szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, és kezdje el támogatni a palesztinokat és ellenállási mozgalmakat.

A rafahi határátkelő megnyitása május 28-án egy másik megnyilvánulása volt az egyiptomi forradalmárok „népi igényének” Palesztina felszabadítására.

Sok izraeli elemző, és különösen azok, akik a cionista rezsim stratégiai intézményeinek a képviselői, félnek a forradalom által gyorsuló változások mértékétől. Úgy vélik, hogy a népfelkelés Egyiptomban pontosan ugyanazon az útvonalon halad, mint az 1979-es Iráni Iszlám Forradalom, és előbb-utóbb Egyiptom mellé csatlakoznak olyan országok, mint Törökország és Szíria az ellenállást megkezdő Irán vezetése alatt.

És ha a folyamatok továbbra is ebbe az irányba mutatnak, Izraelt végül körül veszik. Továbbá, ha a forradalmak hulláma eléri Jordániát, majd megdönti az ország monarchista rendszerét, Izraelnek nem lesz több szövetségese a régióban.

A népfelkelést Egyiptomban nem lehet úgy leírni, mint egy forradalom, mert nem jöttek létre az alapvető változások az országban. De tekintettel arra, hogy az egyiptomi emberek kiállnak és kifejezik, hogy támogatják a palesztin ellenállási mozgalmat, azt mondhatjuk, hogy a cionista rezsim a közeljövőben az összeomlik.

(Majid Safataj professzor a nemzetközi kapcsolatok szakértője. Ő széles körű kutatásokat folytatott Palesztina és a cionizmus kérdésében.)

Majid Safataj