Csúnya meglepetések várnak a Perzsa-öbölben?
2012. március 4. 05:57:15

Az Irán elleni légicsapás valószínűsége növekedésével egyre több atalálgatás vagy éppen megbízható elemzésekkel alátámasztott előrejelzés a hadműveletek kimenetelét, esélyeit illetően. Egyértelmű, hogy a Perzsa-öböl, de még inkább a Hormuzi-szoros kulcsfontosságú színtere Irán semlegesítésének, ill. az atomdúsító létesítményei elleni támadás sikerének. Mindaddig, míg Irán élhet a már létező „atomfegyvere” bevetésének lehetőségével, az amerikai-izraeli vezetéssel tervezett csapás borzalmasan visszaüthet, aminek persze az egész világ issza a levét! A már most létező iráni atomfegyver pedig nem más, mint a Hormuzi-szoros lezárása. Képes erre Irán tartósan? Dr Lasha Darkmoon, „Közelgő Armageddon” c. írásában egy olyan szcenáriót vázol fel, mellyel az olvasó már találkozhatott, hiszen az esetleg bevetésre kerülő fegyverek több éve az orosz, ill. kinai védelmi-támadó stratégia vitális részét képezik.

A Darkwoodot idéző Stuart Littlewood írja: „Russ Winter, a The Wall Street Examiner újságírója szerint az elmúlt tíz évben Oroszországtól és Kínától beszerzett iráni Sunburn rakéták ’gyászos helyzetet’ teremthetnek az US haditengerészet 5. flottája számára.” (Stuart Littlewood, Nasty surprises await warmongers in Persian Gulf, 29. 2. 2012) Darkwood szerint „a Sunburn jelenleg talán a világ legvégzetesebb hajóromboló rakétája, ami úgy van megtervezve, hogy 3 méter alacsonyan tud repülni a talaj, ill. víz felett, több mint 1500 mérföldes (2414 km) óránkénti sebességgel. A rakéta heves szökkenő mozgással manőverezik célpontja fele, hogy kivédje a Phalanx és más US rakétaelhárító rendszert.” Emellett alacsony költségűek, ami tökéletesen alkalmassá teszi a rakétát a Perzsa-öböl szűk térségeinek tengeri összecsapásaiban. A Sunburn hatótávolsága csaknem 150 kilométer, gyakorlatilag bárhonnan, akár egy öreg teherkocsi platójáról ki lehet lőni, s végtelenül veszélyessé teszi, hogy egy perc sem kell a tengerszoros bármely hajója eltalálásához.

Mark Gaffney, hadászati szakértő szerint „az US Haditengerészet harci helyzetben sohasem került szembe egy olyan félelmetes fegyverrel, mit a Sunburn rakéta.” Emellett Iránnak van egy másik, fejlettebb rakétája, az úgyszintén orosz SS-NX-26-os Yakhonts - 250-300 kilométeres hatótávolságú és a Sunburnnél csaknem másfélszer gyorsabb -, melyet a Perzsa–öböl északi partjai mentén állítottak fel. Ezekkel a rakétákkal szembekerülve az amerikai hadihajók mindegyike sebezhetővé válik. „Ha az irániak felállítják a csapdát, az egész tó – a Perzsa-öböl – egy gyilkos mezővé válik” – írja Mark Gaffney.

„A Perzsa-öböl sekély és behatárolt vizein a legszerencsésebb esetben is nehéz lesz kitérő manővereket végrehajtani, a menekvés pedig lehetetlen. Mégha az US légierő uralja is az ütközet feletti légteret, alattuk nehezen maradnak életben a csapdába került haditengerészek. Az öböl vörös lesz az amerikai vértől” – figyelmeztet Gaffney. Darkwood és Gaffney is felhívja a figyelmet a nyilvánvaló tényre, hogy az irániak minden, harcászatilag ideális lőállást, tüzérségi szöget feltérképeztek az öböl partvidékén és a szaggatott, egyenetlen terep nehézzé teszi a felderítést. „Ülő kacsára lőni” -, de ki lesz most az „ülő kacsa”?

A Cionszolga Nyugat Irán ellen felvonuló haditengerészeti egységeit megerősítendő, az angolok bejelentették a közelmúltban , hogy a a Perzsa-öbölbe küldik a HMS Daring-et, azt az új, „45-ös Típusú” rombolót, amely hivatva lenne Irán tudtára adni, hogy tűzerejével és a világon egyedülálló technológiájával szemben az iráni rakétáknak nincs esélye. A Daily Telegraph szerint a romboló olyan új technológiával van ellátva, ami lehetővé teszi számára, hogy „Irán arzenálja bármelyik rakétáját lelője. Az 1 milliárd fontot érő romboló úgyszintén fedélzetén bírja a világ legkifinomultabb tengeri radarfelszerelését, ami több, vadászgépekre kilőtt rakéta által jelentkező veszélyt képes követni egyidejűleg.” A romboló 48 Sea Viper rakétája állitólag le tudja lőni mind az ellenséges vadászgépeket, mind pedig a vízfelszín fellett suhanó rakétákat, mielőtt célba érnének.

Angliának a hírek szerint már a Perzsa-öbölben van másik három hadihajója. Vajon azok is hasonló technológiával vannak felszerelve? Dr. Darkmoon szerint: „Sajnos sem Amerika, sem Izrael nem képes az általuk kedvelt hadviselésre, amiben annyira kitűnőek: ülő kacsára lőni… Nem valószínű, hogy Irán alkalmat nyújt amerikai és izraeli ellenfeleinek, hogy kényükre-kedvükre kiéljék az ’ülő kacsára lövés-fantáziáját’.” A világ iskolaudvar kötekedőjének, az USA-nak, s oldalán huligán haverjainak, Angliának, Franciaországnak és Kanadának Iránt fenyegető látványa lassanként hátborzongató klimaxszá tetőzik, írja Littlewood. De a jelekből ítélve, „ez alkalommal a Perzsa-öböl „dézsájában’ az angol hadihajók az ülő kacsák közt lesznek és Irán lövöldöz rájuk.” Anglia huligánvezérei, William Hague és David Cameron pedig katasztrófával flörtölnek az agyondicsért HMS Daringgal.

De kinek az érdekében bonyolódunk bele egy lehetséges háborúba? Egyértelmű, hogy nem Anglia érdekében, annál inkább Liam Fox (korábbi hadügyi főtitkár) és rengeteg más parlamenti politikus nevében, akik elhitték, hogy Izrael ellenségei, Anglia ellenségei. Joggal kérdi Littlewood, „mennyi józanságot lehet elvárni emberektől, akik elkötelezett barátai Izraelnek – Hague esetében ifjonti, 15 éves kora óta? Diplomácia? Milyen diplomácia?” Az egész világ tudja, miből is áll Anglia és Amerika csaknem évszázados iráni szerepe! „És amikor felülnek magas lovukra és köpködik a demokrácia szót, mindenki dülöngél a nevetéstől. Ki döntötte meg Irán zsenge demokráciáját 1953-ban? Ki mocskolta Palesztina demokráciáját 2006-ban? Ki zengi állandóan Izraelről, hogy a Közel-Kelet ’egyetlen demokráciája’, holott valójában egy fajgyűlölő ethnokrácia?” „

William Hague tavaly lezáratta az iráni követséget és kiutasította a perzsa állam diplomatáit Angliából. Amerikának ’79 óta nincs iráni nagykövetségi képviselete, de most, tipikus cionista-liberális alattomossággal, üzembe helyezetek egy internetes „Virtuális Teharáni Követséget”, melyet Obama igy mutat be: „egy más perspektívát adunk és más forrását az ismereteknek, hogy magatok döntsétek el, milyen is az USA…” És persze a szokásos salak, ravasz megszólítás: „Ti, Irán ifjai, akik képviselitek mind a perzsa civilizáció ókori nagyságát, mind pedig az erőt, mellyel egy vágyaitoknak megfelelő országot teremtetek…” Obama biztosítja az iráni népet, hogy a “Virtuális Teharáni Követség” Amerika „Küldetése az iráni nép számára”. Igen, az amerikai „küldetés”, a kegyetlen szankciók az EU és Anglia közreműködésével, melyeknek célja Irán gazdasági megrokkantása és nélkülözés, szegénység Irán népe, az „ifjú életek” számára.

De miért eszkalálódnak az események addig a pontig, amikor blokád alá vehetik Iránt? És mellesleg, miért tenni mindezt Izrael érdekében? – idézi Littlewood dr. Lasha Darkmoon szentségtörésnek számító kérdését. „Cui bono? Irán sokal többet tud nyújtani Amerikának, mint Izrael. Iránnak rengeteg olaja van, Izraelnek semennyi sincs. Irán nem tartja foglyul az amerikai politikai osztályt váltságdíj fejében. Irán nem próbálja megfélemlíteni Amerika egymás utáni kormányait, hogy Irán érdekeit az amerikaiak elé helyezzék. Irán kettős állampolgárai nem kémkednek Amerikára vagy adnak el amerikai katonai titkokat Oroszországnak és Kínának – nincsenek iráni Rosenbergek vagy Jonathan Pollardok. Irán nem kényszeríti az amerikaiakat, hogy harcoljanak és haljanak meg érte idegen háborúkban. Irán nem vár el 3 milliárd dollár segélyt évente és még többet kölcsönökben, melye sohasem kerülnek visszafizetésre.”

Míg Irán előnyt jelent Amerika számára, Izrael csak felelősség és teher. „Még ostobábbá teszi Amerikát, hogy odabújik egy olyan ’baráthoz’, aki már hátba szúrta a múltban – Lavon ügy, a USS Liberty incidens, a Jonathan Pollard árulás -, és több, mint valószínű, hogy valamikor az előre látható jövőben újra hátba szúrja.”

„Ejtsétek Izraelt! Ezt tanácsolom. Mielőtt lángba borítja a világot, magával rántva Amerikát” – írja Darkwood. Ami pedig Angliát illeti, ha William Hague hadügyminiszter, Hammond és Cameron annyira szereti Izraelt, csak had öltözzenek egyenruhába meg a légvédelmi tüzérség mellényébe, a rezsim többi csodálóival együtt és menjenek, játszanak ők maguk hadihajósdit a Perzsa-öböl ’dézsájában’,– tanácsolja Stuart Littlewood országa cionbarát politikusainak. „Ki más, épeszű ember ajánlkozna önkéntesnek, a trió ágyútöltelékének?” Talán a magyar politikai „elitből” csatlakozhatna néhány hozzájuk! Vagy Patkány, a rágcsálóképű bel- és káoszminiszter. Hátha pályázik a hadügyminiszteri posztra… De jobban illik hozzá: az ülő kacsáé!

Balla József