Sokan örömtáncot lejtettek a hazafias-nemzeti oldalon is Putyin hangzatos bejelentése miatt. Örömük azonban korai. Ahogy Lantos testvér egy nemrégiben megjelent írásábankifejtette, ha zsidók nem is léteznének, vagy hirtelen eltűnnének, nem oldódna meg önmagában semmi. Hisz az általuk hordozott eszmeiségek belerágták szinte már minden ember szívébe és agyába magukat, az egyébként is bűn által sebzett embert még mélyebbre taszítva.

A mai pénzrendszer az egész világon nem a valódi értékarányra épül, hanem döntő többségében spekulatív és képzetes (imaginárius) valóság. Az összes Nemzeti Bank (az oroszt és a kínait is beleértve) nemzetközi, nincs a nemzeti államhatalom ellenőrzése felett. A háttérhatalom kezében vannak, s ők mozgatják a politikai bábokat. A 2008-as gazdasági válság előtt beszélgettem egy ismerősömmel, akinek menyasszonya egy cég képviselőjeként Kínában járt. Mondta, hogy ennyi zsidót nem látott még egy rakáson, mint éppen Sanghai-ban. Mit kerestek ott? Gyakorlatilag megkezdték tőkeátmentésüket, ahogy egy süllyedő, megcsáklyázott hajóról is a patkányok menekülnek először, s a győztesek hajójára szállnak át. Ezután bedöntötték a dollárt...

Aki ismeri a Dr. Joseph Goebbels kezdeményezésére elkészült történelmi játékfilmet ("A Rothschildok részvényei Waterlooban"), az tudhatja, hogyan húztak hasznot a nagyhatalmak közötti háborúból egyes szabadkőműves és lényegében zsidó vezetésű szellemi és pénzügyi körök. Adolf Hitler helyesen ismertette ezt a módszert "Magnus Opus"-ának 14. fejezetében (Keleti tájékozódás vagy keleti politika?), mikor a kelet-imádó nacionalistákat könyörtelenül kiosztotta, és rávilágított arra is, hogyan működik ma a nemzetközi politika: ... a Bécsi Kongresszus óta az idők megváltoztak. Nem hercegek és hercegi metreszek alkudoznak és kufárkodnak az állami határokkal, hanem a könyörtelen világzsidóság harcol a népek feletti uralomért.

Olyan ez, mint amikor elmegy az ember egy gyorsétterembe enni, s az általa kikért krumpli vizes. Először reklamál a pultosnál, az mondja, hogy nem tehet semmit. Ekkor kikéri a boltvezetőt. Ő sem tehet semmit. Panaszlevelet ír, s végül kineveznek a "vásárló óhajára" egy új boltvezetőt, ám ha a krumpli nem is lesz vizes, más probléma adódik, például a hamburger hideg lesz. Erre kezdődik az egész előröl. A pultos megfeleltethető a végrehajtó és igazságszolgálatató helyi hatalomnak, aki tehetetlen a cigánybűnözéssel, az utcai piszokkal, a prostitúcióval, vagy a drogterjesztéssel szemben. Ha nem tetszik, lehet hőzöngeni, vagy új választásokat kiírni. A tömegre hangolt jelszavakkal elindul egy párt (akár egy új párt), látszatintézkedéseket tesz (a krumpli nem lesz már vizes), de lényegileg semmi sem változik. A háttérben lévő személyt, aki az egész "hálózat" tulajdonosa, sohasem láthatja a fogyasztó...

Hasonló a mai helyzet az első világháború előtti helyzethez. Akkor is látszólagosan birodalmi vagy nacionalista célokért egymásnak estek a nagyhatalmak, s ezt a háttérhatalom ügyesen kihasználta. Mindenhol ment a zászlólobogtatás, hazafias szólamok, áldás, ima stb. Gyakorlatilag az európai ember kivérzett a saját hiúsága miatt is, amit ügyesen kihasznált a Sárkányfűárus.

Az emberiség áttétes rákban szenved. Ráadásul, ahogy egykoron az angolszász világra rátelepedve a világot uralma alá tudta hajtani a világzsidóság, ugyanezt valósítja meg most Kína segítségvel. A két tohonya Gólem között rendkívül sok a hasonlóság is:

Anglia mint a világ kalóza a kapitalizmus szülőanyja, de tulajdonképpen a marxizmusé is, hisz Marx munkásságának nagy része Londonhoz kötődik. Az angol gondolkodás szélsőségesen pragmatista (pl. a neokohnok relativista, ideológia-ellenessége), elvtelen, haszonelvű. Maga a nyelv is analitikussá és izolálóvá vált, nem a lényegmegragadásra összpontosít. Kína az ázsiai kultúrkör Brit Birodalma ill. USA-ja. A kínaiak "ázsia zsidói" - mondják a mongolok: kereskedők és hitelezők. Persze "kínai" ember nem létezik, ez olyan fogalom mint a "római", vagy "európai". Ha a tényleges nem-kínai jellegű népelemeket (tibetiek, ujgurok, mongolok, mandzsuk stb.) nem számoljuk, akkor is a különböző kínai nyelvek között (amelyeket csak az írás fog össze) akkora a különbség, mint a germán és latin nyelvcsalád között! Mindkettő indoeurópai, de mégis óriási különbségek vannak közöttük. A mandarin (hivatalnoki) kínai az angolhoz hasonlóan izoláló és analitikus típusú nyelv.

A többi "kínai" nyelvekre ez is erősen hatott, ahogy a mai nyugati kultúrkörbe tartozó népek (köztük a magyar) nyelvei is "amerikanizálódtak", nemcsak szókincsükben, hanem a nyelvtani anglicizmusok által. Az ilyen degenerálódásnak bizonyos agglutináló, ragozó, turáni nyelvek (japán, koreai, ujgur, mongol, mandzsu) álltak, állnak ellen, még egy kis ideig...

Nem véletlen tehát, hogy a csodarabbi milyen anyagból gyúrta meg az USA után az új Gólemet, Kínát.

Aki a spekulatív tőke, illetőleg annak különböző ruhái (dollár, rubel, jüan) ellen küzdeni akar, illetve akart, azt mindig háborúba kergették, hisz szétrohasztani, "módszerváltó módon" bedönteni nem tudták, mivel nem az ő kutyájának kölyke volt. Az ilyenek számára nem volt soha kegyelem. A tengelyhatalmak kezéből kiütötték a fegyvert, a bolsevistákat "nyugdíjazták", jegelték, majd újra előszedték, csak más hangszert adtak kezükbe (pl. Putyin).

Gottfried Feder közgazdász nyomán látnunk kell, hogy a világ nemzetiszocialistáinak anyagi alapja, a szocializmus, mit jelent a gyakorlatban: küzdeni kell a kamatrabszolgaság megtöréséért!

Az NSDAP 24. pontjának második része így szól: A párt (...) harcol a bennünk és rajtunk kívül álló zsidó-materialista szellem ellen, s meg van győződve arról, hogy népünk tartós gyógyulása csak egy alapelvből indulhat ki: közérdek az magánérdek előtt!

Sokan azt hitték az 1950-es években, hogy az USA megváltozott, hisz Mccartney "keményen odacsapott a zsidók orrára", mikor a javarészt zsidókból álló szovjet atomkém-csoporton rajtaütött. Az angolszász szalonzsidózás azonban olyan gőzlevezetés volt, mint Sztálin anticionizmusa: parasztvakítás az ösztönösen az igaz nemzetiszocializmusra sóvárgó emberiség felé. A sok megtévesztett azt hitte, hogy az ellenség a "hanyatló Nyugat kapitalizmusa" vagy a " barbár Kelet bolsevizmusa", s közben egy hatalmas színjáték részesévé váltak.

A háttérhatalom mint valami ügyes adócsaló, egy-két csődeljárással (1990-es módszerváltás, USA-ból Kínába való átinvesztálással, SZDSZ-LMP metamorfózissal) az egydimenziós embereket megtéveszti, s azok rögtön rajongó szeretettel csüngnek az újabb mesefiguráján. A kínamániában szenvedő "anticionista" honfitársaink nem tudják, hogy a zsidóság (ha érdeke úgy kívánja) Izrael Államot is fölszámolja egy csődeljárásban? Ekkor majd az "iszlám barátja" lesz ismét a zsidóság a végleg legyengült európai keresztény és fehér nemzetekkel szemben!

Azonban a bolsevistákkal és a strasszeriánus ("rotbraun") árulókkal szemben (akik az "antikapitalista" Szovjetuniótól várták a világmegváltást) az igazi nemzetiszocialisták tudták és megvalósították az örök igazságot:

Segíts magadon, az Isten is megsegít!

Nem egy másik strici után sírtak mint egy szajha, hanem hitték és vallották, hogy az európai ember egyedül is föl tud állni a legnagyobb mocsokból. Nem őrcserére (USA => Kína) van szükség (a gazda ugyanaz), hanem igazi szabadságharcra!

Szász Péter