Dühöngenek a nácivadászok, mert a litván hazafiak nem felejtkeznek el történelmük nagyjairól
A Simon Wiesenthal Központ ismét támad és
vádaskodik: a bosszúszomjas nácivadászok célkeresztjében most a litván
kormány áll, amely állításuk szerint segédkezet nyújt litván „háborús
bűnösök” felmagasztalásához. Az persze a legcsekélyebb mértékben sem
zavarja őket, hogy Izrael úgynevezett hőseit viszont az arab-iszlám
világban, illetve a világ más részein tartják háborús bűnösöknek.
(Mindez még elfogadható is lenne, ha nem akarnák a saját
történelemszemléletüket ráerőltetni minden más népre a világon.)
A holoparaziták dühét, mint minden évben, ezúttal
is az váltotta ki, hogy litván hazafiak február 16-án az ország második
legnagyobb városában, Kaunasban felvonulást merészeltek tartani a zsidók
engedélye nélkül. Ráadásul a demonstráción az országot 1941. június 23.
és augusztus 5. között kormányfőként irányító Juozas
Ambrazevicius-Brazaitis arcképét ábrázoló plakátokat is lehetett látni.
Márpedig a nácivadászok szerint az ő kormánya közreműködésével
gyilkoltak le legalább 30 ezer zsidót a németek és a velük szövetkező
litván fegyveres csoportok.
Mindennek tetejébe pedig a felvonuláson a
„Litvánia a litvánoké” feliratot tartalmazó táblák sokaságát is a
magasba tartották. Roppant különös persze, és valami egészen beteges
gondolkodásra vall, hogy a „Litvánia a litvánoké” szlogen feldühíti a
zsidókat, akik pedig évtizedek óta elvárják a palesztinoktól (és persze
mindenki mástól) Izrael kizárólag „zsidó államként” történő elismerését.
Amit szabad Izraelnek, miért nem szabad másnak?...
Efraim Zuroff, a hírhedt nácivadász szerint a
minden évben megrendezett február 16-i „szélsőségesen nacionalista”
felvonulás résztvevőinek száma „drámai” mértékben növekedett
Ambrazevicius-Brazaitis egykori kormányfő 2012-ben, Kanausban történt
újratemetése óta. Melynek költségeit pedig a litván kormány
finanszírozta, ami a palesztinok földjén, a nemzetközi jog értelmében
illegális telepen élősködő Zuroff szerint tűrhetetlen.
„Tavaly hatszázan vettek részt a felvonuláson,
idén pedig ezren” – kesergett a széltoló nácivadász, aki meg van
győződve arról, hogy az örvendetes növekedés a kormány számlájára
írható.
Pedig maga Zuroff oda is pofátlankodott Kaunasba,
és néhány tucat antifasisztával, továbbá a vilniusi székhelyű Litván
Holokauszt Emlékezet Történelmi Bizottság elnökével, Dovid Katz-cal
együtt ellentüntetést szervezett. A litván hazafiak azonban méltósággal
ünnepeltek, és nem ültek fel a provokációnak.
Ambrazevicius-Brazaitis
a háború után az Egyesült Államokba menekült a bolsevikok bosszúja
elől. Ott is halt meg 1974-ben. Ellentétben a történelmünk számos
jelentős személyiségét zsidó parancsra megtagadó budapesti kormányok
betoji vezetőivel, Valdas Adamkus litván államfő 2009-ben a legmagasabb
litván kitüntetést, a Nagy Vitold Rend Nagykeresztjét adományozta
posztumusz az egykori miniszterelnöknek. (Nagy Vitold nagyfejedelem volt
a litván állam fénykorában, 1392 és 1430 között.) A kitüntetéssel
ismerte el Litvánia népe Ambrazevicius-Brazaitis erőfeszítéseit,
melyeket rövid kormányfői, majd későbbi politikusi működése során
végzett annak érdekében, hogy hazája újjászülessen a példátlan
brutalitású bolsevik megszállás és terror romjaiból.
A zsidók ezzel szemben úgy vélik,
Ambrazevicius-Brazaitis kormányfőként, majd később vezető
tisztségviselőként is felelősség terheli a zsidók elleni
intézkedésekért. A hivatalos holokauszt-történészek álláspontja szerint
Litvánia 200 ezer főre tehető zsidó lakosságának 95%-át (más adatok
szerint 90%-át) gyilkolták le a „nácik” és litván szövetségeseik.
Jelenleg hozzávetőleg 5 ezer zsidó él Litvániában. (De nem ez a lényeg,
hanem az, hogy Litvánia is a cionista irányítás alatt álló EU és NATO
tagja.)
A nácivadászok arról persze jellemző módon
hallgatnak, hogy a litvániai „zsidó közösség” számos tagja komoly
szerepet játszott az 1940 júniusában bekövetkezett szovjet megszállás
előkészítésében, majd a bolsevik terror gépezetének működtetésében. A
zsidók elleni bosszúhadjárat jelentős részben ennek a szomorú ténynek a
következménye volt.
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben