Csúszhat, módosulhat, bonyolultabbá válhat, és talán még egy időre le is kerülhet a napirendről a perzsa állam elleni izraeli és amerikai háború terve.

A törökök ugyanis NATO tagállamként, a saját nemzetük szempontjait figyelembe véve úgy döntöttek, hogy nem kérnek engedélyt Washingtontól és önálló rakétapajzzsal védik országuk déli és keleti határait. A mohamedán országok szégyenére Törökország évtizedeken át Izrael megbízható katonai és gazdasági szövetségesének számított.

A zsidók bosszantására meg az egyik török napilap nyíltan megírta, hogy "a [török] hadsereg Isztambul mellől Iskenderum [a szíriai határ mellé] térségébe telepítette az országunkat védő föld-levegő rakétarendszert (...) a légvédelmi rendszer átcsoportosítását az tette szükségessé, hogy megakadályozzuk, hogy Izrael ismét támadást intézzen szomszédunk ellen, mint ahogy tette 2007-ben, mikor izraeli gépek terrortámadást intéztek Szíria ellen (...) nem hagyjuk, hogy [Izrael] ismét a légterünket használja szomszédjaink megtámadására, ez többet nem fordulhat elő (...) tudtunk nélkül Izrael többé már nem intézhet meglepetésszerű támadást Szíria ellen, mert Szíriával baráti viszonyban vagyunk és barátságunk minden nappal mélyebbé válik."

Nem mindig volt ez így, kacifántosan megfogalmazott szép szavak, de hát az arab világban nem mindig könnyű kisilabizálni, hogy a szavak mögött milyen cselekvési szándék húzódik. Az tény, hogy a törökök az amerikaiak és az angolok után a NATO harmadik legerősebb légierejével és légelhárító rendszerével rendelkeznek. A török légierő vezetése a már üzembe helyezett rendszerek kiegészítésére az Izraelnek átadott Arrow 2 típusú amerikai rakétavédelmi rendszer ellensúlyozására pályázatot írt ki, és jelenleg még válogat az orosz S300-as, a kínai HQ-9 és az olasz-francia közös gyártmányú Aster 30 légvédelmi rakétarendszerek sok milliárdos vásárlási ajánlatai között. Az amerikai Lockheed Martin és Raytheon is ott sertepertél a Patriot PAC-3 rendszerével a török vásárlók asztala körül, de a a szoros izraeli-amerikai katonai kapcsolatok miatt eladásra ezúttal nincs sok esélyük.

Mindenesetre a török hadsereg rövid idő alatt, gyorsan és szervezetten hajtotta végre az átcsoportosítást: mire a zsidó kémek jelentették a Tel Aviv-i Misrad Habitakhon-nak (zsidó hadügyminisztérium) a nagyrészt teherjárművekre telepített légvédelmi rakéták keleti irányú mozgását, addigra már be is fejeződött a török járművek vonulása és a közép-hatótávolságú föld-levegő rakéták orra megnyugtatóan jó irányba, Izrael felé fordult.

Péntek délelőtt a fajgyűlölő terroristák hadügyminisztériumának szóvivője csak tömören, pár szóban nyilatkozott: "a török hadsereg lépése azt mutatja, hogy Ankara Teherán és Damaszkusz mellett tette le a voksát, és nem érdekelt abban, hogy megakadályozza Teherán atomfegyverkezési terveit."

Ha a törökök komolyan gondolják amit mondanak és az elkövetkező hetekben nem engednek a várható izraeli és amerikai nyomásnak, akkor a zsidó szóvivő szavai két dolgot is jelenthet egyszerre: bizonyíthatják a világnak, hogy néha a zsidók is tudnak igazat mondani, és azt, hogy nem mindenkinek van puha szarból a gerince és nem mindenki változtat meg 24 órán belül egy döntést, ha rákiabálnak az izraeli és az amerikai nagykövetségről.

(Jack Corn, Szent Korona Rádió)

Ajánló: Vörös rakéták Magyarországon - M. Szabó Miklós: Szupertitkos alakulat (x)