2013. május 5-én kezdetét vette a három napon át tartó Zsidó Világkongresszus. Tévedés ne essék, nem Izraelben, a zsidók által kisajátított „hazában” hanem Magyarországon, azon magyarok hazájában, ahol a jelenben a magyar akarat, az eszmeiség végelgyengülését éli.
És igen, az első gondolat, amely felötlött bennem ezzel a szörnyűséggel kapcsolatosan, a „győzelem”. Hogy teljes mértékben győzedelmeskedik a gonosz, hatalmának karmaival hasogatja nemzetünket, egy újabb próbatétel és egy újabb csapás elé állítja.
Győzelem a magyar eszmeiség fölött, és ez egy olyan győzelme az idegen érdeknek, amely lélektani szempontból sokkal megrázóbb, mint egy egyenes szemtől szembeni támadás. Ez a lassú és alattomos őrlés semmi mást nem akar elérni, mint a magyar szellemiség halálát, és a legszomorúbb az egészben, hogy mindezt el fogja érni.
Politikai vezetőnket idézve „az antiszemitizmus az az állapot, amikor az emberben a gonosz veszi át az uralmat, és ez a veszély bennünket, keresztényeket is fenyeget.”
És akkor elemezzük. Az antiszemitizmus a világ minden igaz nemzetében megvan azon szemitákkal szemben, akik felsőbbrendűnek vélik magukat, és mindenek fölé helyezik akaratukat, csak és kizárólag azzal a céllal, hogy önmaguknak másokból hasznot húzzanak, akik az önzetlen segítség ernyője alatt csalással csak és kizárólag hatalmat akarnak és nem is akármilyent, hanem a világ fölötti uralmat.
Valójában a gonosz az antiszemita érzést kiváltó zsidóban rejlik, ő alapozza meg, ha úgy tetszik, megszüli, hogy ezt lélektani fegyverként használja fel az összes többi nemzet előtt. És nem véletlen, hogy olyan nemzetet szemel ki magának, amelyről tudja, hogy éppen annak vezetői által gyengíthető, őket használja fel a nemzet kiszipolyozására, és ily módon az nem fog, vagy éppenséggel nem tud ellenállást tanúsítani.
Ne mondják nekünk azt, hogy a zsidó mennyit „segített” a magyar nemzetnek! Szabó Dezső szavaival élve, a „zsidó zsidó” soha nem segített, mindig minden alkalommal a saját szekerét tolta előre, és, tenyerét dörzsölve, a pénzt és a mi bőrünkön való mihamarabbi meggazdagodást tűzte ki örök és mindenkori céljául.
A hatalom tagadja, hogy idegen érdekek rángatják madzagon a politikai felső tízezret. Akkor hogy lehet, hogy nem akart, vagy nem mondhatott nemet egy zsidó világkongresszusnak Magyarországon? Hogy lehet, hogy nem tudta azt mondani, hogy „Kérem tisztelettel, önöknek Izrael az összetákolt hazájuk, ott tessék összegyűlni kongresszus megtartására. Ugyanis mi, magyarok sem tervezzük egy Magyarok Világkongresszusát megtartani sem Izrael földjén, de sehol másutt sem. Hiszen a saját hazájában van igazán otthon az ember. Legalábbis a jó szándékú. Mert akinek hátsó szándéka van, és a szomszéd földjét akarja megkaparintani, az előre kitervelt módon, akár a szomszéd megvesztegethető családtagjaival együtt lépésről lépésre teszi meg mindezt.
Tegnap elhangzott, hogy a magyarországi zsidók nagyobb biztonságban éreznék magukat, ha szigorúbban büntetnék az antiszemita „támadásokat”. Mit akarnak mondani ezzel a zsidók nagyjai? Mit jelent a szigorúbb büntetés a magyarnak? Felakasztani azt a magyart, aki Magyarországon akkor érezné magát nagyobb biztonságban, hogyha nem háttérből mozgó idegen kézben volna az ország?
De aminek nagyon nagy súlya van, az nem más, mint az a kijelentés, hogy a magyar iskolai tanterveknek része kellene legyen az antiszemitizmus elítélése. Szóval nem a Talpra, magyar! gondolatát véssük bele a magyar gyermek elméjébe, nem Arany, Nyirő vagy Móricz eszmeiségét, hanem azt, hogy akkor teszi a legnagyobb szentségtörést, hogyha magyar szív dobog benne, hiszen a holokauszt emléke ezt nem engedheti meg.
A zsidók világszövetsége szerint a közelmúltban Magyarországon drámaian emelkedett az antiszemita és rasszista megnyilvánulások száma, és ez aggodalmat váltott ki a zsidó emberek körében. Egyvalamit felejtünk el, de azt nagyon. Hogyha a zsidó ember fél Magyarországon, akkor hogy lehet, hogy jobban érzi magát itt, mint az általa kisajátított saját Szentföldön? Vagy talán a szent magyar földet is magáénak akarja tudni? Nem lehet, hogy azt akarja, hogy a magyar nemzet gúnnyá legyen népek ajkain s ne féljen tőle senki, csak maga?
Kovács Sándor, Hódmezővásárhely
Kapcsolódó hírek:
Egy újabb pályázat, amelyből faji alapon zárták ki a magyart - csak zsidóknak jár a pénz
"A zsidók kétszer is romba döntötték Oroszországot" - jelentette ki Putyin pártjának egy politikusa
A kormány által tízmilliókkal kibélelt Zsidó Gárda feljelenti Pörzse Sándort
Budapest-Erzsébetváros újdonsült izraeli testvértelepülésének elhallgatott XX. századi története