Tudom, hogy egy félsornyi képernyőt is kár elpazarolni Elqróra, de vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem lehet elmenni a mocskossága mellett. Ilyen ez a mostani kiskunhalasi történet is, ahol Gyurcsány ismét tanújelét adta annak a mérhetetlen pökhendi pofátlanságnak, ami olyannyira a sajátja.

Történt ugyanis, hogy Ferenc a legújabb haknitúrája során ellátogatott a dél-alföldi városba, hogy a helyi agyamputáltaknak is elmondhassa szerinte milyen mély szakadék felé rohan az ország szekere, hogy micsoda rettegés van széles e hazában, és hogy minden milyen szép lenne, ha a felvilágosult baloldali demokraták vezetnék még mindig ezt az országot.

Az, hogy Elqró még mindig erőlködik még hagyján, az igazán döbbenetes számomra az, hogy még mindig vannak olyanok, akiket ez tényleg érdekel. Sőt, nem csak hogy érdeklődnek, hanem egyenesen rajonganak. Amikor a nagy szónok megérkezett, a Tiszti Klub szinte teljesen megtelt nagyterme vastaps közepette, felállva ünnepelte.

Mondjuk az eseményről készült beszámolókat elnézve, azért nagyon nem kell aggódnunk. A közönség átlagéletkora messze hatvan év felett volt. Tudom, szemétség ilyet leírni, de ha így lesz ez később is, akkor ez a probléma természetes úton, elég hamar meg fog oldódni…

De a történetben igazán nem is az agyhalottak viselkedése a felháborító, hanem az, ami ezt megelőzően, a sajtótájékoztatón történt. Ott ugyanis Elgró azon kérdésre, hogy „nem érzi-e magát felelősnek a 2006. október 23-i események miatt, amikor emberek szemét lövették ki?”ártatlan arccal a következőket válaszolta: „Emberek szemét? Hány ilyen emberről tud Ön?”

Azért ilyenkor még a legjámborabb ember zsebében is kinyílik a bicska. Gondolom, így lehetett a dologgal a kérdező újságíró is, aki kapásból visszavágott: „Ne kérdezzen vissza!”. A reakció szemlátomást meglepte Gyurcsányt, aki a megismételt kérdésre sem válaszolt, hanem felháborodottan és sértődötten elfordulva, újabb kérdést kért a jelenlévő médiamunkásoktól.

A többiek pedig kérdeztek tovább, és nem volt ott senki más, aki újra feltette volna a kérdést. Nem volt ott más senki, aki belemondta volna az őszödi böszme arcába, hogy a rendőrterroristák összesen 14 embernek a szemét lőtték ki, hogy a rendőrállatok összesen több száz embernek okoztak súlyos vagy enyhébb sérülést. És nem volt ott senki, aki tüntetőleg felállt és kivonult volna a teremből.

Persze tudom, ilyen reakciót elvárni olyan újságíróktól, akiknek nagy része az októberi eseményeket annak ellenére is még mindig rendőri túlkapásnak nevezi, hogy ma már bizonyítottan és pontosan tudható, hogy akkor politikai megrendelésre született, kegyetlen rendőrterrort hajtottak végre, azért elég naiv dolog.



[A Halas TV összefoglalója az eseményről. További fotók ITT.]


És mielőtt még valaki azt mondaná, hogyha Elqró nem is, de a körülmények legalább változtak, annak jelezném, hogy miközben bent a teremben Fletó játszotta a hülyét, az utcán PiSa rendőrsége tette ugyanezt. A rendőrök először igazoltatni kezdték a demonstrálókat, aztán kikapcsoltatták a zenét, majd végül felvételeket készítettek a tüntetés résztvevőiről.

De azok a tiltakozók sem jártak jobban, akik bejutottak az eseményre. Az egyikük kezéből indításképpen kiverték a fényképezőgépet, ami összetört, majd a rendezők mindenkit kivezettek a teremből. És hogy még véletlenül se térjen vissza senki sem, újabb rendőrök érkeztek, akik felsorakoztak az épület bejáratánál.

Így néz hát ki manapság a honi, szép új világ.

A főbűnös szabadlábon, a forradalmárok börtönben, a tiltakozók rendőri vegzálás alatt.