• Tudomány-Technika

Franciaország és Németország a hetvenes évek végén szembesült azzal a ténnyel, hogy a Varsói Szerződés tagállamaiban felhalmozott páncélos technika nyomasztó mennyiségi fölénye ellen a levegőből szinte alig tehetnének valamit, egy esetleges keletről indított támadás ellen.

 

A vietnámi háború végén megjelent harci helikopterek hatékonysága meggyőzte a nyugat-európai fegyverfejlesztőket az elgondolás létjogosultságáról. Ezért a németek és a franciák közös harci helikopterfejlesztésbe kezdtek, mely tervezetből megszületett az Eurocopter Tiger.

A nyolcvanas évek elején létrejött az Eurocopter konszern, melyben a franciák 70%-al, a németek 30%-os részesedéssel voltak tulajdonosok. A fejlesztés a közös követelményrendszerek kidolgozása és elfogadása után jól haladt, ám 1986-ban a programot felfüggesztették, mivel az eredeti tervekhez képest mind a franciáknak, mind a németeknek eltérő elképzeléseik voltak. A vitát az okozta, hogy a németek szigorúan tartani akarták magukat a tankelhárító feladatkörre optimalizált helikopter fejlesztéséhez, míg a franciák a tankelhárító helikopterek mellett egy, a földi csapatok támogatására, tehát „puha” célok ellen bevethető változat fejlesztését is szerették volna belevenni a programba. Ez viszont komoly költségtúllépéssel fenyegetett, ezért nem tetszett a németeknek az ötlet. 1987-ben az anyagi vonzatú kérdések újratárgyalása után a tervezet újult erővel folytatódhatott.

A prototípus végül 1991-ben emelkedett először a levegőbe.

A Tigrisnek ekkor már több verziója létezett, a franciáké a HAP (Hélicoptère d'Appui Protection- Védelmező helikopter) széria lett, ezt saját hadseregük igényei szerint építették, elsősorban a gyalogság támogatására, gyengén páncélozott célok, és fedetlen élőerő ellen lehet hatékonyan alkalmazni, de természetesen felszerelhető páncéltörő rakétákkal is, így a kemény célok sem okoznak számára különösebb problémát.

A németek az UHT (Unterstützungshubschrauber Tiger – vagyis Tigris típusú támogató helikopter) betűjelű széria boldog tulajdonosai lettek.

A helikopter első külföldi megrendelője Ausztrália lett, a számukra legyártott sorozat az ARH (Armed Reconnaissance Helikopter– Fegyveres Felderítő Helikopter) betűjelet kapta.

A spanyoloknak sikerült még eladni a típust, ők azonban már a továbbfejlesztett hajtóművekkel, és erősebb páncélzattal kérték a gépeiket, amik a HAD (Hélicoptère d'Appui Destruction – Támadó, támogató helikopter) betűjelet kapták.

A gép a szokásos kétfős személyzettel repül (pilóta + fegyverkezelő), ám nem a megszokott elrendezésben – pilóta felül operátor alul, hanem épp ellenkezőleg. Az elgondolás egyébként teljesen logikus, hiszen így fedezék mögül kiemelkedve (épület, fakorona, domb, stb.) a fegyverkezelő láthatja meg hamarabb a célt, és nem kell a géppel kiemelkedni a takarásból teljesen ahhoz, hogy a célnak megfelelő fegyvert útjára indítsa és célravezesse. További különlegességként még a szenzortorony elhelyezését lehet említeni, amit nem a gép orra alá, hanem a fegyverkezelő kabinja fölé tettek, tehát közvetlen a rotoragy alatt található, az előbb említett okokból kifolyólag.

A helikopter fix futós kialakítású, tehát a kerekei nem behúzhatóak. Egy esetleges kényszerleszállás esetén a kerekek felfüggesztése 16-20 m/s-os becsapódást még túlélhetővé tesz a személyzet számára, ám ekkor már az ülések energiaelnyelő betétei is keményen dolgoznak a pilótákért.

A kabinok belseje modern kialakítású, a lehető legtöbb műszer és kijelző digitalizálva van, a légkondi és az automata tűzoltó berendezés is alapfelszerelés. A sárkányszerkezet tömegét sikerült hihetetlenül alacsonyan tartani a nagymennyiségben alkalmazott karbon, nomex, és kevlar anyagoknak köszönhetően. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sárkányszerkezet sérülései ezen anyagok miatt nagyon nehezen javíthatóak, ugyanis a műszálas, műgyanta alapú elemek különleges eszközöket igényelnek (pl.: műanyaghegesztő, olvasztó szerszámok), ráadásul tábori körülmények között nem igazán kivitelezhető a javítás.

A gázturbinákból kettő kerül beépítésre, ezek egyenként 1170 lóerősek(vészhelyzeti tartalékuk 15%, így pár perc erejéig együttesen 2700 lóerő leadására képesek), szükség esetén azonban akár egy működő hajtóművel is hazatérhet a helikopter. A spanyoloknak már a továbbfejlesztett hajtóművet építik be, így a spanyol gépek 1330 lóerős turbinákkal készülnek.

A főrotor négyágú, a farokrotor viszont három tollal készül, melyek 120°-onként vannak elhelyezve. Így a farokrotor nem annyira csendes, mint az Apache vagy a Mi-28-as faroklégcsavarja, ezek ugyanis X elrendezésűek épp a zajcsillapítás miatt.

A hajtóművet és egyéb létfontosságú berendezéseket extra páncélzat védi a burkolat alatt, valamint a kevésbé fontos berendezéseket úgy helyezték el, hogy védjék a turbinákat az esetleges találatoktól. A helikopter infraképe igen kicsinek mondható, ezt a hajtóművek kiömlő nyílásain elhelyezett légkeverő berendezéseknek köszönhető, melyek a rotorszélből adnak hozzá hideg levegőt a kiáramló, forró hajtóműgázokhoz.

A sárkányszerkezet bármennyit elvisel a 7.62-es lövedékekből, és a 12.7 milliméteres géppuska sem bír vele. A gyártó szavatolja a páncél ellenállását egészen 20 milliméterig, azonban a 23 mm-es gépágyúlőszer már a legvastagabb helyen (a gép hasán) is át tudja törni a páncélt. A fülkék ablakai és a rotorlapátok anyaga maximum 12.7 mm-ig nyújtanak biztonságot, persze nem sokáig. A légvédelmi rakéták ellen aktív és passzív zavarórendszerekkel védekezhet. A rakétaindításra figyelmeztető rendszer nem csak jelzi a személyzetnek a közeledő veszélyt, hanem az ellentevékenységet is automatikusan megkezdi. Ez lokátorvezérlésű rakétáknál a dipólkötegek kiszórását, infravörös keresőfejjel szerelt rakéták ellen pedig a lézeres vakítást jelenti.

A helikopter nem mindegyik alváltozata rendelkezik gépágyúval!! A németek rengeteg hezitálás után végül úgy döntöttek, hogy az általuk repült UHT szériához nem rendszeresítik a francia gyártmányú GIAT 30-as revolvergépágyút.

A francia, spanyol és ausztrál széria azonban megkapta az igen kitűnő paraméterekkel felvértezett csöves fegyvert, mely 30 milliméteres nagy robbanóerejű páncéltörő-gyújtó, valamint repesz-romboló lőszerrel semmisítheti meg a kijelölt célokat 3000 méter távolságból.

A fegyverzet legfontosabb eleme a felderítő és rávezető rendszereket tartalmazó szenzortorony.

A német helikopterek szenzorait egy radarárbócba szerelték, és a rotor fölé helyezték, csakúgy, mint az Apache Longbow, vagy a Mi-28N esetében. Ezzel a megoldással elérték, hogy a gép fedezék mögül, csupán a radarárbócát „kidugva” kémlelhesse a terepet. A maximális sebessége viszont emiatt 20 km/h-val kevesebb, mint a többi szériába tartozó helikopteré.

Csak a német Tigrisek használják a Trigat páncéltörő rakétát, melynek célzórendszere szintén integrálva van az árbóc optikai felületei között. A német helikoptereken a pilótának külön infravörös optikája van a gép orra alá beépítve, így nem kell a fegyverzetkezelővel osztozni az infravörös kamera képén felderítő repülés közben.

A német Tigris félszárnyai alá felszerelhetőek tartalék üzemanyagtartályok (max. 2 darab), így a 800 kilométeres hatótávolság 1200 kilométerre növelhető. Idővel a németek belátták, hogy harci helikopter nem létezhet csöves fegyver nélkül, ezért rendszeresítettek a félszárnyak alá felszerelhető 12.7 mm-es géppuskakonténert a gépükhöz, melynek tárkapacitásáról nincs megbízható információ, de becslés alapján kb. 500 darab lőszer fér el benne. Valamint egy-egy 20 mm-es gépágyúkonténer is függeszthető a félszárnyak alá, ehhez konténerenként 250 db lőszer málházható. A páncéltörő kapacitást az előbb már említett Trigat rakéta (8 km hatótáv), és a már elavulófélben lévő HOT (4.3 km hatótáv) huzalvezérlésű rakéta harmadik generációja alkotják. Nemirányított rakétából az Apache által is használt 70 mm-es Hydra típust alkalmazza. Ezen felül maximum 4 darab Stinger rakétát vihet magával, mellyel ellenséges helikoptereket vagy repülőgépeket támadhat.

A szenzortornyot a francia, az ausztrál és a spanyol gépeken használják, mely egy nagy látószögű TV kamerát, infravörös kamerát, lézeres távolságmérő és célmegjelölő berendezést tartalmaz.

A francia gépek páncéltörésre szintén a Trigat rakétát használják, nemirányított rakétáik viszont saját fejlesztésűek és gyártásúak. A 68 mm-es SNEB rakétákból maximum 68 darab készletezhető gépenként, továbbá 4 darab Mistral levegő-levegő rakétával is felvértezhető. A franciák a 20 mm-es gépágyúkonténereket rendszeresítették.

Az ausztrál helikopterek fegyverzetébe az amerikai Hellfire páncéltörő rakétát integrálták, valamint a 68 mm-es SNEB irányítatlan rakétákat. Légi célok ellen az ausztrálok is a Stingert vetik be, és a gépágyúkonténerből is csak a 20 mm-est vették meg.

A spanyolok az erősebb hajtómű és megerősített páncélzat mellé a Mistral levegő-levegő rakétát vették meg, valamint a 68 mm-es SNEB rakétakonténereket. Páncéltörésre az izraeli fejlesztésű Spike rakétát használják.

Jász Gábor - Jövőnk.info