A Magyar Nemzeti Arcvonal Kazincbarcikai Népi Akciócsoportja egy mozgalmas évet tudhat maga mögött. A csapat az elmúlt évben megújult, de irányvonala politikai és katonai értelemben sem változott. Most már kimondhatjuk, hogy a vörös sólyommal fémjelzett kommunisták kiválása után úgy érezzük, hogy a helyes irányt tartva haladunk előre. Borsodban élünk Magyarország legelmaradottabb régiójában, ahol a cigányok aránya óriási és több helyen a magyar törvények eltűntek és a cigánytörvények uralkodnak. Egyes területeken szinte csak cigány falvak maradtak, ahol nem a magyar az úr. A magyar gyerekeket terrorizálják az iskolákban, az utcákon, a tanárok csak fegyelmeznek, mert tanítani már nincs idő. Az öregek rettegnek éjjel és sajnos már nappal is. A szőlőhegyek gazban állnak, a pincéket kirabolták és lerombolták. Az erdők eltűnnek, a rendőröket megtámadják. A kerteket sok helyen már jobb esetben is csak kaszálják, mert bele vetni felesleges. A munka gyümölcse másé lesz. Sok ember ezért jön közénk, mert nem lát más alternatívát. Egy ilyen helyen élve tudjuk, hogy egyszer arra a katonai tudásra, amit elsajátítunk vér, verejték és megpróbáltatások árán szükség lesz még.

Nem hisszük, hogy polgárháború, etnikai konfliktus, vagy konfliktusok nélkül tudjuk majd leélni az életünket egy ilyen semmirekellő és agresszív cigányhorda mellett. Mi itt a cigánytengerben látjuk jó előre a lassan, de biztosan kibontakozó tragédiát. A tragédiát, ami sok ártatlan életet követel majd ezen a vidéken. De sajnos a harc ilyen, csak azt kell eldönteni mindenkinek, hogy felemelt kézzel és könyörögve akar meghalni majd, vagy harcba száll és küzd, mint egy igazi magyar, amiből sajnos már kevés van ebben az országban. Azonban nekik kell példát mutatni. De sajnos az emberi gyengeség, lustaság és felelősség hiánya több embert tart távol még mindig tőlünk. Az elkényelmesedett fiatalság, amely nemzeti gondolkodását rég maga mögött hagyta, nehezen mozdítható. Sajnos nagy csalódást okoz a 30-as korosztály is sok esetben, mert többen családjukért és vagyonukért nem aggódva a kényelmet választják és maximum szimpatizálnak velünk, de ennyi, mozdulni nem akarnak. Azonban ennek ellenére létszámban fejlődünk és akik velünk maradnak azok elkötelezettek. De ne higgye senki, hogy ők egy eszméért harcolnak csak, vagy valami másért. Leginkább egymásért, egymásért élnek és halnak, ha kell. Ezek az emberek a végsőkig ki fognak tartani egymás mellett és ez viszi előre a csapatot és határozza meg munkánkat. Egymás mellett köteleztük el magunkat leginkább. Tisztában vagyunk itt azzal, hogy ha egyszer a dolgok itt rosszra fordulnak, akkor sokan lesznek azok, akik kapaszkodnának belénk. Azonban mi nem leszünk mások őrangyalai és megmentői. Láttuk a gárda esetében is, hogy a gárdisták masíroztak és mentek oda, ahol gond volt. Sajnos sok esetben azonban pont akikért kiálltak azok nem álltak melléjük. Az ablakokból, a falak mögül figyelték, hogy mi folyik odakint. Ha a civil lakosság nem támogatja a harcot, ami ő érte folyik, akkor mit lehet itt tenni? Mi magunkért és egymásért leszünk felelősek egy olyan helyzetben, amikor lehet, hogy bokáig vérben áll majd a vidékünk. Ezért aki cselekedni akar annak nincs hátra más csak az, hogy csatlakozzon a csapatunkhoz. Ezt megteheti bárki. Nem késő még, de egyre fogy az idő.

Ha csatlakozni akarsz harcunkhoz, akkor jelentkezz: kazincbarcika@arcvonal.org

MNA-Kazincbarcikai Népi Akciócsoport