Feltétlenül olvasd végig, hogy tisztán láss! A hét híre

A ciklus egyik legfontosabb törvényét, a földtörvényt szentesítették a honatyák. Fidesz: 2013. 06. 22. Meggyőződésem, hogy a mostani választási ciklus egyik legfontosabb törvényét szentesítették a honatyák, nem másról, mint a vidék alkotmányáról van szó - mondta a Magyar Hírlapnak adott interjújában Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a földtörvényről.  A tárcavezető hozzátette: egyértelműen új korszak kezdődik a magyar mezőgazdaságban, ezeregyszáz éves vita végére tettek pontot. Uniós viszonylatban az egyik legjobb, legerősebb földtörvény a magyar, sok tagország örülne, ha ilyen regula védené nemzeti kincsét - fogalmazott.

Komment: már megint a földkérdésnél vagyunk. Tényleg nem tudom, Önök a T. Olvasók tudják, hogy miről is folyik itt a polémia? Mit gondolnak: a kormány most tényleg megvédte az ország termőföldjét az új földtörvényében? Ha igen, akkor miért lázadott fel a Jobbik a parlamenti szavazáson a törvény megszavazása ellen? Ha a kormány mégsem a földnek a magyar paraszt kezébe történő visszaadását vállalta fel, akkor kiknek a kezében próbálja hagyni azt, törvényesített, de törvénytelen eszközökkel? Tudják-e, miként  a Jobbik belső törvényalkotó pártként parlamenti lázadásig vitte a tiltakozását, meg a többi külsős földvédő mozgalmaknak (Váralja szövetség), vajon nekik összességében a kormány ellenében van-e jobb földtörvény javaslatuk? Próbáljunk meg eligazodni a termőföld körüli most komolynak tűnő társadalmi csata ügyeiben.

Az első és legfontosabb sarkalatos kérdésünk lehet: kié az ország termőföldje? A kérdéshez tartozik: akkor ki jogosult annak tulajdonviszonyairól dönteni? Amíg e két kérdésről nincs határozott álláspontunk, az egész földtörvény politikai cirkusza megfejthetetlen a közember számára.  Azért megfejthetetlen, mert a termőföld az valódi ingatlan, jelentős méretekben nem vihető el máshova, ráadásul a fenntartható élet és a valódi teremtés területe. E korántsem teljes feleletben az fogalmazódik meg számunkra, hogy a termőföld az egész ország tulajdona. Miként az a Magyar Szentkorona-tanban vagyon rögzítve. Esetünkben a 10 millió magyar állampolgáré. Eddig általában nincs is baj az elméletekkel.

A késhegyig menő vita ez után bontakozik ki. Ki lehet ennek a nemzeti vagyonnak a használója, haszonélvezője? Hogy milyen fontos kérdést érintettünk, bizony mondhatjuk, hogy évezredek távlatából, immár több mint 2000 éve sem tudott a politika a vitában igaz megoldáshoz jutni. Olyannyira nem, hogy a történelemtudományban a háborúk ötezer éves történelmi korában, minden háború a hódító népek törekvéseként, a termőföldnek és hasznainak a jogos tulajdonosaiktól való elvétele érdekében zajlott. Most ne bonyolítsuk, a termőföldek által megtermelt anyagi javak elrablásának módjaival, mert ugyanazt jelenti. A militarizmus lényege, hogy ha a termőföldet nem lehet elvinni máshova, akkor azt az addig használóktól el kell venni katonai eszközökkel, és az addigi tulajdonosait kell máshova küldeni (sokszor a másvilágra!).

De az első asszír-szemita hatalmak hamar rájöttek kezdeti (ötezer éve) balfácánságukra, mert a föld megművelése bizony nehéz munka és különös szakértelmet kíván, amivel ők nem rendelkeztek. Így a behódoló ókori úrnépi parasztságot már a későbbiekben nem zavarták el, hanem rabszolgává kényszerítve, a továbbiakban velük kényszer- műveltették meg a tőlük elvett földeket, de minden esetben a hódítóik gazdasági hasznára. Mivel a világ felett uralkodó hatalom a mai napig ugyanaz az asszír pénzhatalmi főrend (arisztokrácia), az elmúlt ötezer év uralkodása során az elvett földek hasznosítási módjára kidolgozták: 1. a nincstelen rabszolgatartást; 2. majd utána a hűbéri (haszonbérletjogú) feudalizmust, 3. később pedig a tőkés gazdálkodási rendszert, ahol szintén  a nincstelenné tett proletár (szocialista embertípus) föld-államosítás módszerét. Talán így érthető, hogy mi a napjainkban mégis milyen társadalmi formában élünk? A nincstelen proletár = valódi rabszolgatartó társadalmi módban (lumpen proli), csak a fogalmak változtak. Pedig nekünk mégis a demokráciáról papolnak a hatalmasaink.

Remélem sikerült érthetően leírnunk, hogy immár ötezer éve arról szól a világtörténelem, hogyan tudják katonai eszközökkel elvenni egy másik embercsoport termőföldjeit az emberek egymástól. Láthatják nincs új a nap alatt. És itt értünk vissza oda, hogy mi is folyik Magyarországon a termőföld körül? Ugyanaz a földelvételi küzdelem zajlik, csak annyi különbséggel, hogy ma nem melegháborúval, hanem a parlamentáris hidegháborúval zajlik a küzdelem. Egyszerűen el kell venni – nálunk vissza sem adni – a jogos tulajdonosaiktól a megélhetésükhöz szükséges termőföldeket, és azt a nemzetközi hatalmi nyomásra, vagy a belső oligarchák és kollaboránsainak követelésére, külföldi FÖLDBÁRÓKNAK            és a belső ZÖLDBÁRÓKNAK kell átjátszani. Mégpedig a látszat kedvéért egy új földtörvény keretein belül. Jelen állásban már eddig is ezeké a földvagyon 80 %-a, és azoké is marad!

Azt már látjuk, hogyan zajlottak a világtörténelemben a földelvételi háborúk ötezer év óta. Most röviden azt is világítsuk meg, hogy mindez Magyarországon hogyan folyik? Ehhez tudnunk kell, hogy a létrejött elsődleges telepes és földművelő őskultúrát egy, a történelemben letagadott nemzet, a ragozó nyelven beszélő magyari, szaknyelven az úrnépi őskultúra fejlesztette földi kánaánná. Az ők egyenes ági leszármazottai a mai magyar nép. Erre a földművelő kultúrára volt jellemző, a nemzetségek élőhelyein, ma települési lakóközösségeikben, a földterületnek a megélhetésük mértékéig való közös, vagyis csoporttulajdoni rendszere. Az ősi tanyák majd a falvak és a városok szervezetei szerint. Akik akkor mezőgazdaságból éltek életvitel szerűen, azok a közössége egy arányos darab földterületén önfenntartó módon gazdálkodhattak. Tehát a csoporttulajdonlás volt a meghatározó tulajdoni forma, és a családok egymás között osztották fel önálló megművelési birtokokra a közösségük földjeit. Úgynevezett közbirtokossági rendben, a magyar oktatásban nem tanított úrnépi vegyes tulajdonviszonyú (polisz) társadalmi formában. Ez volt az az ókori nemzetségi társadalmi rendszer, ami a mi őseink találmánya, ők alkalmazták elsőként a világon.

A nagyjaink, Atilla király, Baján kagán és Árpád vezér idejében a magyarok azért harcoltak a nyugattal, hogy a termőföldjeinket, országainkat ne tudják a szemita hatalmak katonailag elfoglalni, és a népet nincstelen rabszolgasorba taszítani. Magát, a közvetlen Kárpát-medencét sikerült nekik magyarnak megtartani és megvédeni, Jézus Krisztus születésétől számítva pontosan 1000 évig a hódító szemita nemzetektől. Mindezt a vitalitást, a népünk a római rabszolgatartásnál sokkal hatékonyabb nemzetségi társadalmi formájának, vagyis a római magánjognál magasabb rendű csoporttulajdonlási rendszerének köszönhette. Ezért szerette volna a Nyugatrómai Birodalom a 10. században meghódítani a Kárpát-medence gazdagságát. Miként ismerjük, katonai erővel erre nem volt képes akkoriban senki sem. Ezért gondoltak egy nagyot. Majd belülről, ti saját magatok fogjátok a római kereszténység vallástérítésével, hidegháborúval, bevezetni a saját szolgaságotokat a saját országotokban.

Így is történt. A nyugati hittérítők és a nyomukban behívott, s a belőlük létrejövő idegen szívű főnemesség vált az országban a földbirtokosok osztályává, az addig szabad státuszú magyar parasztság pedig a nincstelen jobbágyok osztályává. Pontosítsuk: mi történ I. Szent István királlyá koronázásával? A köztudottak ellenében, nem egy új állam születik, hanem a nyugat-európai feudalizmus terjedésének megfelelően, a hűbéri Magyar Királyság államformája jön létre az ősi nemzetségi társadalmi forma helyébe. A lényege, hogy a termőföldet és annak javait, amit a nyugat katonai erővel nem tudott elvenni népünktől, azt a magyar feudalizmus keretében a saját királyaink vették el elsőként 1000-ben kezdődően a magyar parasztság tulajdonlásából. Amit ráadásul az Aranybulla (is) szentesített! Mi történt ezután? Mivel a lakosság helyben maradt, az új földesurak visszaadták magas földbérlet fejében megművelésre az addigi saját művelési tulajdonát a parasztnak. Értjük ugye? A magyar paraszt tulajdonát először  I. Szent István királyunk veszi el a parasztságtól, pontosan 1013 éve, hogy azóta senki se adja vissza azt a jogos tulajdonosának. Pedig volt pár forradalmunk.

Értelemszerűen, akkor mi is történt ez év június 22.-én a parlamentben? Csak annyi, hogy 1013 év után sem történt meg az, hogy intézményesen visszaadják Magyarország termőföldjeit a jogos tulajdonosaiknak. Mégpedig törvényileg azt a települési lakóközösségek kezébe, hogy végül az a megművelni akaró helybéli parasztság, családi gazdálkodók kezébe kerüljön. Tehát a művelési tulajdonjogot a hasznaival együtt. Igen, mert egyiket sem szavazták meg.

A fentiek alapján most már megfogalmazhatjuk a helyes válaszainkat a bevezető interjú állításaira. Mégis milyen törvényt szentesítettek a honatyák? Bizony az 1013 évvel ezelőtt létrejövő törvénytelenség meghosszabbításának törvényét. Ez az elfogadott törvény nemhogy a vidék alkotmánya nem lesz, hanem a vidék elpusztításának lesz az alkotmánya. Hiszen érthető, mert már ezer éve idegenek erők elvették a magyar termőföldeket a jogos tulajdonosaiktól, a települési lakóközösségek helyben lakó tagjaitól. A vidék azt várta ettől a Fidesz kormánytól, hogy ezt az áldatlan és nemzetpusztító gyakorlatot megállítja, és immár sűrű bocsánatkérések közepette visszaadják a parasztságnak, ami az övék. Azoknak, akik a települések földjeit tudják és akarják is megművelni, a helyben élők és az ország hasznára. De látjuk nem ez történt. E helyett a Fidesz csak konzerválta a már ezer éve tartó jogtiprást, mert nem hogy nem mert szembeszállni vele, hanem épp ezzel segítette ismét a nyugati rablótőke magyarországi terjeszkedését. Új földtörvény helyett ők egyszerűen megerősítették a már ezer éve megtörtént, a magyar parasztság – reméljük nem végleges – tulajdonfosztását, elpusztítását.

Akkor pontot tettek az ezeregyszáz éves vitára? Dehogy tettek, hanem még egy lépéssel tovább haladtak abban az irányban, hogyan lehet ismét és véglegesen, a lakóközösségektől idegenek tulajdonába átjátszani a magyar termőföldeket. Hiszen a magyarok Szent Koronatanában termőföld magántulajdonlásáról nincs is szó. Hanem örökös önfenntartó használati jogról, amely elv ég és föld eltérésű az előzőhöz viszonyítva.

Abban sajnos igaza lehet a miniszternek, hogy ez a törvény az egyik legerősebb földtörvény az uniós viszonylatban. De milyen téren? Azon, hogyan lehet végérvényesen a települési lakóközösségektől egyszer és mindenkorra elvenni a saját tulajdonukat. Hogy ez a vidék teljes kifosztásával egyenlő, az a törvényalkotókat nem érdekli. Megállapíthatjuk, hogy egy tipikus és egyértelműen újabb rablótörvény szentesítéséről van szó ebben a földtörvényben. Ugyanis jogilag és a jó erkölcs szerint, e törvény első paragrafusaiban kellett volna kimondani: 1. §: a magyar termőföldek a helyi lakóközösségek elidegeníthetetlen tulajdona; 2. §: amely termelő vagyont a helyben lakó családi gazdák arányos és örökös haszonbérbe vétellel művelik; 3. §: a földek hasznosításának ügykezelését pedig a helyi gazdák választotta FÖLDRENDEZŐ BIZOTTSÁGAIRA bízza. Ennyi és kész! A többi 69 paragrafus csak a sanda jogtalanság álcázására tekintettel került bele az új törvénybe.

Mit gondolnak erről a nyilatkozatról: „Nyugodt lelkiismerettel néz a gazdák szemébe, mert amit vállaltak, teljesítették – jelentette ki földtörvény elfogadása után a vidékfejlesztési miniszter a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. Fazekas Sándor hangsúlyozta: a törvényben rögzített feltételek lehetetlenné teszik, hogy magyar és külföldi spekulánsok földet vásárolhassanak.”

Ekkora csúsztatást (hazugságot) azért már a papír is alig bírja el. Érthető, hogy magyar és külföldi spekulánsok földet ne vásárolhassanak, mert már eddig megtették!!! Ugyanis, aki idáig megszerezte törvénytelenül vagy megvásárolta jogtalanul, attól, az ilyen földek visszavételének módjáról nem intézkedik a törvény. Ráadásul a helyi gazdálkodók sohasem fognak tudni rálicitálni a bankok vagy a tőkések jövőbeni földvásárlási árajánlataira. Ilyen anomáliák miatt tehát, akik ebből az ágazatból szeretnének megélni, azok hiába akarnának a jövőben, akkor sem tudnak venni, mert árban megfizethetetlen lesz ez a számukra. Ráadásul a helyi Földrendező Bizottságoknak a földbérleti ügyekbe nincs is beleszólási lehetősége. Ez aztán a föld-boxban az igazi KO. Nesze neked vidék! Ráadásul a társadalmi progresszivitásnak, ellenzéknek sincs teljeskörűbb javaslata. Engem, aki meg tudná, senki sem kérdezett, hallgatott meg. Érti ezt valaki?

Meg aztán a zsebszerződések is ugyanúgy maradnak az eddigi földhasználók, például az „osztrák sógorok” használatában. Ők majd újabb 20 év múlva, vagy ha addig megbuktatják Magyarországot, válik végleg a saját tulajdonukká, de az alatt ugyanúgy használhatják, ahogy eddig. Ugyanis a földtörvény arról sem rendelkezik, hogy a zsebszerződésekkel művelt földeket hogyan vegye el az állam, de a legfőképp, hogy kinek adnák át művelésre? Hiszen érthető, mert az elmúlt 60 évben teljesen elpusztították az ország paraszti osztályát. Ha meg nincs parasztság, akkor vissza sem lehet adni nekik a földet, hanem az is földbárók kezébe fog csorogni.

Még egy felszólalás az áruló értelmiség felé: ne higgyék, ha most győztek is a földharcban, hogy a jövő is az árulásé! Tudniuk kellene, az általuk elkövetett újabb törvénytelenségek társadalmi összeütközései, ha hamarabb nem, majd az unokáinkon fog csattanni. Mert egy ilyen mai öngyilkos-jelölt, kapzsi, telhetetlen és sátáni tőkés oligarchiát még nem hordozott a magyar föld a hátán!

Tácsi István