LiebermanA Karsaival és Ungváryval folytatott, a holokauszttal kapcsolatos vitám során ellenfeleim állandóan különböző náci vezetőknek a zsidóság „megsemmisítésére” vonatkozó kirohanásaira hivatkoztak, mint a holokauszt egyik legfőbb bizonyítékára. A vitába bekapcsolódó kiváló revizionista történész, Jürgen Graf is rámutatott, miként én magam is számos alkalommal, hogy a politikai vezetőknek egy véres háború során az ellenség elpusztítását kilátásba helyező kirohanásai nem meglepők, és semmit sem bizonyítanak, annál is kevésbé, mivel sok esetben a fenyegetőzés, a szemben álló fél megfélemlítése a céljuk ezekkel a megnyilatkozásokkal. 

Én magam is idéztem több alkalommal vitacikkeimben a vezető brit és amerikai politikusokat, illetve befolyásos újságírókat, akik a második világháború alatt az összes német legyilkolásával, kiirtásával fenyegetőztek. Utaltam arra is, hogy bizony Izrael, illetve az USA mai vezetői és propagandistái sem mennek a szomszédba egy kis palesztin- és muzulmán-gyalázásért. Vitapartnereim természetesen erre a felvetésemre sem reagáltak – nyilván nem tudtak mit válaszolni. 

A teljesség igénye nélkül csokorba gyűjtöttem két befolyásos izraeli személyiségnek – egy „tekintélyes” rabbinak és egy vezető politikusnak – a palesztinokkal kapcsolatos néhány kirohanását. Nos, ha ezek alapján próbálják majd későbbi korok történészei kideríteni, mit is műveltek a zsidók a palesztinokkal, akkor igen érdekes következtetésre fognak jutni. Még az is eszükbe juthat, hogy egy előre eltervezett népirtó program keretében mind egy szálig ki akarták irtani őket. Következzenek hát az idézetek.

Kezdjük Manis Friedman rabbival (Chabad-Lubavics Mozgalom), aki több alkalommal is kifejtette, hogy a zsidók arab civileket, köztük nőket és gyerekeket is megölhetnek egy „önvédelmi” háború során. (Minden agresszor „önvédelminek” nevezi a háborúját.) 

"Egy morális háborút csakis úgy lehet megvívni, ahogy a zsidók csinálják: el kell pusztítani az ellenség szent helyeit. Ezen kívül meg kell ölni a férfiakat, asszonyokat és a gyerekeket (és állataikat).” Ezt a nem mindennapi bölcsességet a nagyeszű rabbi a Moment Magazine „Kérdezd a rabbit” rovatában, egy kérdésre válaszolva vetette papírra. A későbbiekben Friedman arról értekezett, hogy ha Izrael az ő útmutatásai szellemében háborúzott volna a múltban, akkor "már nem lenne háború”. 

„Nem hiszek a nyugati morálban. Amennyiben a Tóra elvei szerint élünk, valóban mi lennénk a népek világossága, de menthetetlenül elbuknánk” – szögezte le a rabbi a cionista „morál” alaptézisét. 

Mondhatnánk persze, hogy ez egy magánvélemény, és végtére is a rabbi mégsem politikus. (Csakhogy azért sokan figyelnek a szavára.) Jöjjön azonban egy politikus, mégpedig nem más, mint Avidgor Lieberman, a jelenlegi izraeli kormány külügyminisztere. Ő az Izrael a Mi Otthonunk (Yisrael Beitenu) elnevezésű párt vezetője is, aki 2006-ban lett az előző izraeli miniszterelnök, Ehud Olmert kormányának tagja mint miniszterelnök-helyettes és a „stratégiai fenyegetések minisztere”, és azóta kirobbantani sem lehet a kabinetből. (De 2006 előtt is töltött be miniszteri posztot.) Már akkor közismertek voltak nézetei a palesztinok kitelepítésével kapcsolatban. Az izraeli külügyminiszter tökös gyerek, és az erőszaktól sem riad vissza. Ő volt egyébként az is, aki Izrael gázai agressziója idején a Knesszet palesztin származású képviselőit árulónak bélyegezte pusztán azért, mert szót emeltek az esztelen vérengzés ellen. Következzék hát egy rövidke áttekintés, melyből kiderül, milyen sorsot is szánna ez az ember – aki 20 esztendős korában érkezett Moldovából Izraelbe – Palesztina lakóinak, akik 1400 éve bizonyíthatóan egyfolytában azon a földön éltek.

1998-ban Lieberman felszólította az izraeli kormányt, hogy bombázza le az egyiptomi aswani vízi erőművet, megtorlásul az egyiptomi részről a palesztinok számára nyújtott támogatásért. 

2001-ben Lieberman, már mint a nemzeti építési ügyek minisztere, azt javasolta, hogy Ciszjordániát bontsák négy kisebb kantonra, központi palesztin kormány ne legyen, és ne engedjék meg, hogy a palesztinok az egyik kantonból a másikba menjenek. 

2002-ben a Yedioth Ahronoth című izraeli lap idézte Liebermannak a kormányülésen tett egyik megjegyzését: „a palesztinoknak ultimátumot kellene adni, melyben közölnénk velük, hogy pontban este nyolc órakor a kereskedelmi központjaikat, éjfélkor az földgázelosztó létesítményeiket, 2 órakor pedig a bankjaikat fogjuk bombázni." 

Ugyancsak 2002-ben jutott eszébe Liberman barátunknak egy egészen eredeti ötlet, mégpedig az, hogy erőszakkal is ki lehetne telepíteni az Izraelben élő palesztinokat. Mint 2002 áprilisában egy interjúban kifejtette, egy ilyesfajta akció egyáltalán „nem lenne antidemokratikus eljárás”. 

2003-ban, a Háárec című izraeli napilap közlése szerint Lieberman kijelentette, hogy a zsidó államban fogva tartott több ezer palesztin foglyot a Holt-tengerbe kellene fojtani, és ehhez a művelethez ő hajlandó lenne autóbuszokat is biztosítani, amelyekkel a kivégzés helyszínére szállítanák a palesztinokat. 

2004 májusában Lieberman egy egészen eredeti javaslattal állt elő: felvetette ugyanis, hogy át kellene adni a Palesztin Hatóság részére azokat az izraeli területeket, melyeken palesztinok élnek, cserébe pedig Izrael bekebelezné a ciszjordániai zsidó településeket. Az elképzelés megvalósulása esetén számításai szerint a zsidó állam palesztin lakóinak egyharmadától meg lehetne szabadulni. De Lieberman nagy ívű gondolatainak fonalát még tovább gombolyította, és eljutott odáig, hogy egyfajta hűségnyilatkozatot kellene aláíratni azokkal az arabokkal, akik a „területcsere” végrehajtása után is Izrael polgárai maradnának. 

2004 májusában Lieberman azzal az ötlettel állt elő, hogy a zsidó állam 1,2 millió arab lakója menjen Isten hírével, és költözzön el valamelyik szomszédos arab államba. „Itt nekik nincs helyük. Szedjék a sátorfájukat, és tűnjenek el" – foglalta össze röviden politikai krédóját a rettenthetetlen Avigdor Lieberman. 

2006 májusában abbéli meggyőződését fejezte ki, hogy meg kellene ölni a Knesszetnek azokat az arab képviselőit, akik megbeszéléseket merészelnek folytatni a (demokratikus úton megválasztott) Hamász vezette palesztin kormánnyal. 

Legyen ennyi elég. Úgy hiszem, az utóbbi évek hajmeresztő izraeli (és amerikai) kirohanásai és gyalázkodásai több oldalt tennének ki, ez az ízelítő viszont már így is megfelelő bevezetés a cionista gondolkodásmódba.

Perge Ottó - Kuruc.info