Az a mozgalom, amely a többségi elv uralmának idején egészében véve és minden egyes esetben alapvetően az egyszemélyi vezetés gondolatára és ebből következően a felelősségvállalás elvére épül, egy napon matematikai bizonyossággal le fogja győzni az eddigi rendszert és győztesként hagyja el a csatateret. (Adolf Hitler)

Akik nem a népből valóak, mégis azt választották, hogy inkább demokratikus államban laknak, mint arisztokratikusban, azok gazságra készülnek, mert rájöttek, hogy a gazember könnyebben rejtve tud maradni a demokratikus államban, mint az arisztokratikusban. (Xenophón)

77 évvel ezelőtt, az első világháború kitörésének 20-ik évfordulóján elhunyt Paul von Hindenburg táborszernagy, birodalmi elnök. Politikai végrendelete világos irányt mutatott a német népnek: „Az én kancellárom, Adolf Hitler és nemzetiszocialista népi mozgalma történelmi horderejű döntő lépést tett a nagy cél felé, a német népet állás- és osztálykülönbségeken felüli belső egységben összefoglalni." Még ugyanazon a napon kibocsátotta a birodalmi kormány az „A német birodalom államfőjéről" szóló törvényt, amelynek értelmében a birodalmi elnök tisztségét egyesítik a birodalmi kancelláréval. Adolf Hitler átvette ennek értelmében mindkét tisztség jogkörét. Címe ezután a következő lett: „vezér és birodalmi kancellár". A törvény értelmében az utód kijelölése elsődlegesen az ő jogköre lett.

E törvény fölött ügydöntő népszavazást tartottak 1934. augusztus 19-én. Eredménye 38 362 762 igen-szavazat és 4 294 654 nem-szavazat volt. A nép 90%-a hozzájárult a törvényhez. Ez azonban nem a liberális értelemben vett „plebiscitum" volt, nem is a bolsevista tömegszavazások utánzata. Valóban titkos szavazás történt, és nem sztahanovista 110%-os „részvétellel".

Két ellenvetés szokott ezzel kapcsolatban lenni. Az egyik ellenvetés az, hogy mindez ellenkezik a demokráciával, pedig az a legjobb államforma. A mai tömegdemokrácia (oklokrácia) a legálságosabb kormányzati alak, amely a valóságban a kohnfoglaló „új arisztokrácia" hatalmát biztosító parasztvakítás. Van egy bohóc (jelenleg Viktor! Viktor!), aki kiszolgálja a nemzetközi finánczsidóságot. Ugyanez igaz az „Isten kegyetlenségéből" gyalázatot művelő királyokra (a szabadkőműves Juan Carlos) is. „A Bécsi Kongresszus óta az idők megváltoztak: nem hercegek és hercegi metreszek alkudoznak és kufárkodnak az állami határokkal, hanem a könyörtelen világzsidóság harcol a népek feletti uralmáért. Egyetlen nép sem távolíthatja el a torkáról ezt a kezet mással, mint karddal. Csak az elsöprő lendülettel fellázadó szenvedélyes nemzeti érzület felhalmozódott és összpontosított ereje képes a népek nemzetközi rabszolgasorba döntésének ellenszegülni." - jegyzi meg találóan Hitler. Bölcsen tanította ezt Tudós-Takács János is: „A nép vezető nélkül, igazi vezető nélkül olyan, mint a nő férfi nélkül. Nem >>függetlennek<<, hanem elhagyatottnak érezi magát."

A másik ellenvetés az szokott lenni, hogy a nemzetiszocializmus úgymond „forradalmi" ideológia, és ez ellenkezik a „jobboldalisággal". Mindezt tetézik még olyan úgymond „baloldali" elemekkel, mint népszavazás stb. Az állami rend, ha természetes (organikus), akkor a családi élet analógiája szerint alakul ki. Van egy férfi és van egy nő. A nő választ, a férfi dönt. A nő választja meg, kinek rendeli alá magát. Ezért mondják azt: „az én uram, az én emberem." Ezután vérségileg az apa gyermekei között az apa rendelkezése szerint történik az örökösödés. Természetesen a feleség a maga módján hat a férfire, sőt a férfi kikérheti a véleményét is, és ad is reá, hisz „nagy" dolgokban a férfinak, „kis" dolgokban a nőknek van igaza, ahogy tartja a bölcs népi mondás. Nincs ez máshogy az állami életben sem. Példa erre a magyar szentkorona-tan kialakulása, illetve annak megalapozása, a vérszerződés. A törzsfők a nép képviseletében összeültek, hogy valakit felelősen a nép egészének vezetőjévé válasszanak. Ez annyiban a népnek felelős, hogy a közjóért köteles cselekedni, Isten ezért adja a hatalmat bárkinek is. A hatalom nem érdem, hanem hivatás.Megesküdtek, hogy ezentúl az ő véréből valót (gennékrácia) választanak mindig fejedelemmé, s amennyiben magva szakadna, akkor az arra méltót (idoeneitas) kizárólag maguk közül. Később a dinasztián belüli öröklődés a senioratus és a primogenitura alakjai között váltakozott, mígnem a XIII. századra a primogenitúra lett állandó. A leányági öröklés okán formált a trónra igényt úgy az Anjou-ház és Zsigmond, mint a Jagelló-ház és a Habsburg-ház is. A XV. században a tiszta idoenetias elve szerint a nemzetből való választásra is sor került, Corvin I. Mátyás esetében.

Ennek megfelelően a természettörvény szerint a legális hagyomány által megerősített öröklést elsőbbség illeti meg, de nem kizárólagosság. Elsőbbség, mivel legfontosabb a jogbiztonság, az országot és a lakosságot veszélyeztető viszály ne keletkezzen a legfelsőbb hatalom birtoklása miatt. Azonban ez relatív elsőbbség, hisz a legális hatalom is illegitimmé tud válni. A legfőbb egyeduralkodó (vezér, király, császár stb.) akár szentelményi megerősítése sem determinál erkölcsileg senkit. Sőt! Lufcifer példáján láthatjuk, hogy a legnagyobbról lehet a legnagyobbat bukni. Amennyiben egy uralkodó a tételes állami törvényekkel elsősorban, másodsorban a bennfoglalt természettörvénnyel, harmadsorban a kinyilatkoztatott tételes isteni törvényekkel szemben uralkodik, akkor jogosan lehet föllázadni és letaszítani őt. „Hisz mi egyebek a királyságok igazságosság nélkül, mint rablóbandák?" (Szent Ágoston)

A Bécsi Kongresszus után már a kialakuló finánczsidóság (Rothschildok, Warburgok stb.) tartotta markában a díszpintynek meghagyott arisztokráciát és uralkodóházakat. Miután a báb feleslegessé vált, levedlették azt és kikelt a mindent felemésztő molylepke leplezetlen liberalizmusával és bolsevizmusával. Ez történt az első világháborúban.

Ez ellen lépett fel Németországban a nemzetiszocialista mozgalom Adolf Hitler vezetésével. Egy új államalapítás, egy új birodalom születése történt meg! Benne újra testet öltött a középkori császáreszme, az arisztokratikus érdemelvűség és a szerves, rendileg tagolt népközösség.

Adja Isten, hogy újra föltámadjon a Német Birodalom hamvaiból! Úgy legyen!

Isten, legyél Vezérünkkel!
Isten, áldd meg kezét!
Isten, védd a mi német,
szerelmetes hazánkat!

Szabadság a vágyunk!
Szabadság a parancsolatunk!
Nem akarunk szolgaságot,
inkább meghalunk!

Testvér, hagyd a szélnek
lobogtatni horogkeresztes zászlónk!
Kiáltsa földön s tengeren át:
Németország fel fog támadni!
Kiáltsa földön s tengeren át:
Németország nem pusztulhat el!

Schmitt Károly - Kitartás.hu