Vacillál az ügyészség: vajon vádat emeljen-e az utóbbi két évtized legkártékonyabb hazai politikai figurája és nem mellesleg Izrael legjobb itteni barátja (vö. Sukoró) ellen, és ha igen, milyen alapon? A dilemma oka kettős lehet: jobbik esetben a bőség (ti. a tekintetbe vehető vádpontok) zavara, rosszabbikban az attól való félelem, hogy netán mártírt csinálnak belőle. Támpontként íme egy távolról sem teljes nemzetközi panoráma a közelmúltból arról, hogy máshol és mások miként kezelték a hasonló eseteket.

Bettino Craxi, Olaszország egykori szocialista miniszterelnöke (1983-1987), az itáliai partitokráciát alapjaiban megrengető ún. Tangentopoli-botrány egyik főszereplője 1994-ben Tunéziába menekült (és 6 évvel később ott is halt meg), miután korrupciós és pártfinanszírozási ügyek vádlottjaként hazájában 27 év börtönbüntetésre ítélték. Jacques Chirac volt francia köztársasági elnök (1995-2007) ellen jelenleg is büntetőeljárás folyik a párizsi főpolgármestersége idején hivatali apparátusában zajló törvénytelen pártfinanszírozási és korrupciós ügyek, konkrétan fiktív munkahelyek létrehozása miatt (vö. erzsébetvárosi panama). Pavlo Lazarenko ukrán ex-kormányfőt (1996-1997) 2006-ban kilencévi börtönbüntetésre és 10 millió dolláros pénzbüntetésre ítélte egy San Franciscó-i bíróság a hivatali ideje alatt elkövetett pénzmosás, elektronikus kommunikáció útján elkövetett csalás és lopott javak szállítása miatt. Julia Timosenko volt ukrán miniszterelnököt (2007-2010), ellenzéki vezetőt 2010 decemberében helyezték vád alá hivatali visszaélés gyanújával, és 10 éves börtönbüntetést kockáztat, ha bebizonyosodik egy az országának 151 millió eurós kárt okozó földgázszerződés megkötésében való felelőssége. Szergej Sztanisev, Bulgária volt miniszterelnöke (2005-2009), az ellenzéki szocialista párt vezére ellen tavaly júliusban indítottak bűnvádi eljárást, miután kiderült, hogy kormányzása idején a helyi bűnügyi és korrupciós helyzetről szóló titkos jelentéseket tüntetett el. Adrian Nastase volt román szociáldemokrata miniszterelnököt (2002-2004) tavaly májusban helyezték vád alá, mert a hivatali ideje alatt mintegy 630 ezer euró értékben ajándékokat és szolgáltatásokat fogadott el, hogy cserébe egyes kormányzati tisztviselők megtarthassák az állásukat, 1,5 millió euró értékű háza megszerzésével összefüggésben pedig közokirat-hamisítást követett el. Ivo Sanadert, Horvátország volt miniszterelnökét (2003-2009) az osztrák hatóságok 2010. december 10-én tartóztatták le, egy nappal azután, hogy országában nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene bűncselekmény elkövetésére irányuló összeesküvés és hivatali visszaélés (lényegében korrupciós ügyek) vádjával. Vlado Buckovski volt macedón kormányfőt (2004-2006) 2008 decemberében három és fél évi börtönbüntetésre ítélték hatalommal való visszaélés miatt, korábbi hadügyminiszteri ténykedése során ugyanis 2,5 millió eurós kárt okozott Macedóniának egy fegyverügylettel. Ilir Meta volt albán miniszterelnök (1999-2002), utóbb miniszterelnök-helyettes (2009-2011. január) mentelmi jogát idén februárban függesztették fel, miután nemrég nyilvánosságra került korrupciós ügyei négy ember halálát okozó kormányellenes megmozdulásokhoz vezettek Tiranában. Matti Vanhanen, Finnország volt miniszterelnöke (2003-2010) ellen rendőrségi vizsgálat folyik köztársasági elnökjelöltként a 2006-os választási kampány során elkövetett anyagi jellegű szabálytalanságok gyanújával. Thaksin Shinawatra volt thaiföldi miniszterelnökre (2001-2006) korrupciós vádakkal 2008-ban két évi börtönbüntetést szabott ki egy thai bíróság, majd miután a hívei által szított zavargásokban 88 ember életét vesztette, terrorizmus vádjával nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a jelenleg is külföldön bujkáló milliárdos ellen, akinek emellett önkényeskedés, hazaárulás, adócsalás, nemzeti javak külföldieknek való elkótyavetyélése, törvénytelen vagyongyarapodás és az emberi jogok megsértésének a vádjával is szembe kell néznie. Carlos Menem, Argentína egykori államfője (1989-1999), jelenleg szenátor ellen sikkasztás és külföldön elhelyezett illegális pénzösszegek bevallásának elmulasztása miatt folyik büntetőeljárás, miután ezen és más vádak miatt fél évet házi őrizetben, három évet pedig chilei önkéntes száműzetésben töltött, legutóbb pedig egy vesztegetési ügyben is felmerült az érintettsége. Alberto Fujimori volt perui elnököt (1990-2000) hivatali hatalommal való visszaélés, az emberi jogok megsértése, korrupció és sikkasztás vádjával különböző perekben összesen 38 év börtönre ítélték. Juan Carlos Wasmosyt, Paraguay volt (magyar származású) elnökét (1993-1998) 2002-ben négy évi börtönbüntetésre ítélték az állam megkárosítása miatt, miután egy kormányzati népjóléti intézmény számlájáról 6 millió dollárt egy résztulajdonában álló magánbankba utaltatott. Miguel Angel Rodriguez Echeverria volt Costa Rica-i elnökre (1998-2002) ez év áprilisában 5 évi börtönbüntetést szabtak ki, mert hivatali mandátuma alatt 800 ezer dollár összegű baksist fogadott el egy 150 millió dolláros rádiótelefon-szerződés támogatása ellenében. Elődje, Rafael Calderon (1990-1994) 2009-ben szintén öt évet kapott a helyi közkórházak műszerparkjának fejlesztésére szánt finn kölcsön elsikkasztásáért. Gonzalo Sanchez de Lozada Bolívia volt elnöke (1993-1997, 2002-2003) ellen emberirtás, kínzás, tömegmészárlás és hasonlók miatt emeltek vádat országa hatóságai, és kiadatását kérik az Egyesült Államoktól, ahová a népharag elől menekült, miután a neoliberális gazdaságpolitikája és Bolívia természeti kincseinek multiknak való kiárusítása miatti tüntetések megfékezése végett általa elrendelt karhatalmi erőszak 67 halálos és legalább 400 sebesült áldozatot követelt. Szintén az USA-ba szökött a felelősségre vonás elől (és ott is halt meg) Carlos Andres Perez, Venezuela hivatalából pénzügyi visszaélés miatt elmozdított és 28 hónap börtönre ítélt ex-elnöke (1974-1979, 1989-1993), a Szocialista Internacionálé latin-amerikai frontembere, akinek a Chávez-kormány hiába kérte a kiadatását az 1989-es caracasi éhséglázadás fegyveres erővel történő és csaknem háromezer civil életét kioltó vérbefojtása miatt. És így tovább, és így tovább, a lista tovább bővíthető (és amíg politikusok lesznek a világon, kétségtelenül bővülni is fog). El Qró viszont még mindig hiányzik róla. De nagyon. Még meddig?
P.S.: A német BTK-nak a bűncselekmények megjutalmazását vagy helyeslését tiltó 140. paragrafusa alapján egy hamburgi bíró vádat emelt az Oszama bin Laden meggyilkolása után „örömének” hangot adó Angela Merkel ellen, „faragatlannak és rangjához méltatlannak” minősítve a német kancellár szavait, amelyek „megdöbbentőek egy keresztény lelkipásztor lányától, és hadilábon állnak az emberi méltóság, a könyörületesség és a törvényesség értékeivel”, amint azt az ARD tévécsatorna felmérése szerint a németek 64 százaléka is gondolja (Hamburger Morgenpost, 2011. május 6.).