Irán figyelmeztetése ellenére az Egyesült Államok bejelentette, hogy fokozni fogja a Perzsa-öbölben tartott repülőgép-anyahajó raját. Szakértők azt mondják, hogy a felek veszélyes közelségbe kerültek egy reális katonai akció beindításához.

Ma ért véget a Hormuzi-szorosban rendezett iráni hadgyakorlat. A tengeri szoroson át halad Európába és az USA-ba a tengeri olajexport 40%. Az iráni katonaság azzal fenyegetőzött, hogy elzárja a szorost. Az USA erre azonnal a gyakorlat térségébe vezényelte csapásmérő hajóraját a John C. Stennis repülőgép-anyahajóval az élen. Ataollah Szalehi iráni főparancsnok válaszlépésként „kellemetlenségeket” helyezett kilátásba arra az esetre, ha a hajóraj bővülni fog, és kijelentette, hogy „országa kész elhárítani minden veszélyt és ehhez megvan minden szükséges eszköze”. Az Egyesült Államok azzal válaszolt, hogy nem szünteti be az akciót, amelynek célja a biztonság szavatolása a térségben. A felek lépései egyelőre inkább izomfitogtatás benyomását keltik, mivel sem az egyik, sem a másik félnek nem kell a háború – vallja meggyőződéssel Borisz Dolgov Kelet-kutató.

„Iránnak felesleges konfliktusba keverednie az Egyesült Államokkal, mert nincs elég katonai ereje, hogy ellenálljon az USA-nak, amely ország rendelkezik erős szövetségesekkel, vegyük, például, Izraelt. Ami magát az Egyesült Államokat illeti, ezen ország vezetősége körében vannak úgy Izrael mellett lobbizó személyek, mint olyan emberek is, akik azok érdekeit képviselik, akik nem akarnak konfliktust a térségben. Adott esetben nem minden függ a politikai vezetőség döntésétől. Egyelőre nincs olyan döntés, hogy katonai akciót indítanak Irán ellen.”

Az USA meg van győződve arról, hogy Irán a kemény nemzetközi szankciók miatt határozta el magát erődemonstrációra és fenyegetőzésre: az iráni vezetőség nemzetközi porondon provokál konfliktusokat, csakhogy elvonja a honpolgárok figyelmét a belföldi gazdasági problémáktól. Ez viszonylag merész feltételezés – véli Borisz Dolgov, – Iránnak egyelőre sikerül ellenállnia a szankcióknak, de közben igyekszik elejét venni a szigorúbb szankciók életbeléptetésének.

„Amennyiben embargót hirdetnek az iráni olaj importjára, amivel a Nyugat jelenleg fenyegetőzik, ez érzékenyen érinti az iráni gazdaságot. De amíg létezik import, Irán viszonylag nagy bevételhez jut és ellenállhat a létező szankcióknak.”

Veszélyt jelent, hogy még egy kisebb Öböl-beli hadikampány beindítása esetén a konfliktus napokon belül globálissá válhat. A térség majdnem mindegyik országa belekeveredhet. És ez nem lesz „mindenki háborúja Irán ellen”. Az országnak vannak szövetségesei – hangoztatja az orosz Kelet-kutató Intézet szakértője, Ligyija Kulagina.

„A regionális hatalmak természetesen elleneznek bármilyen katonai akciót a térségben, mert minden hadművelet – még csak a légierő részvételével megvalósuló akció is – Irán részéről válaszlépéseket vált ki, és a csapások kimondottan a szomszédos országokra sújtanak le. A Perzsa-öböl országaiban Iránhoz inkább negatívan viszonyulnak: elsősorban a síita probléma miatt, másodszor, Irán nukleáris politikája miatt. De vannak olyan országok, egyebek között Törökország vagy Libanon, amelyek háború esetén Iránt fogják támogatni, mi több, segíteni fognak neki.”

Irán fő szövetségese Szíria, és az Egyesült Államok közel-keleti fellépésének célja mindkét ország politikai rendszereinek megdöntése. Igaz, egyelőre egyik országban sem sikerült aktivizálni a líbiai forgatókönyvet. Jelentős mértékben amiatt, hogy az ENSZ, Oroszország és Kína ellenez bármilyen Irán és Szíria ellen irányuló katonai akciót, ragaszkodva a problémák diplomáciai eszközökkel való megoldásához.