Több cikkünkben is foglalkoztunk már a csépai cigányok viselt dolgaival – legutóbb például tegnapelőtt. Hát igen: a két nap különbség, ill. a hivatkozott cikk legelején található, számtalan link is igazolja: finoman szólva nem szentéletűekről van szó, és gyakorlatilag minden napra jut pár bűntény.

Odáig elmentek az orkok, hogy elüldöztek egy házaspárt. A „rendőrség” természetesen nem csinál semmit. (Sintér Pándor fiainak csak és kizárólag a trafipaxolás meg a Gárda üldözése a „feladatuk”.) A település vezetője meg ahelyett, hogy a cigányok által terrorizált lakosság mellé állna, felrója nekik, hogy miért nem védekeznek, meg hogy miért nem telepítenek a rendőrségre bekötött riasztót. 

Azaz: emberünk az ilyenkor szokásos süket egyenszöveget nyomja. Ami a védekezést illeti: ha mondjuk lelőné a cigány kutyákat, akkor őt hurcolnák meg, őt vetnék börtönbe (lásd a kesznyéteni „uborkás” Barna bácsi esetét). A riasztó meg piszok drága (különösen, ha kertet kell vele védeni), és a rendőrség meg úgyis lesz@rná a riasztást, mert ők, ugye, nem foglalkoznak „megílhetísi bűnözéssel”.

Komolyan mondom: a polgármester „érvelése” kapcsán kinyílik az ember zsebében a bicska. Nem ám, hogy azt csinálná, mint Mali Zoltán vagy az érpataki, Jobbik-közeli Orosz Mihály Zoltán, akik rendet csináltak a saját településükön. Vagy mondjuk az olaszok, finnek, franciák, akik nemes egyszerűséggel kiirtják (egyenesen államelnöki felhatalmazással) és/vagy elüldözik a bűnözőcigányokat. Miért nem lehet átvenni a jó példát, miért kell bűnözőket istápolni (ráadásul szaporítani, és ezzel Magyarország halálos ítéletét aláírni), miért nem tehetjük meg ugyanazt, amit a fenti három nép?

Az eredeti cikk:

Győztek a megélhetési bűnözők, menekülniük kell az időseknek

Nagyüzemi sáskajárás | Elüldöztek házukból a tolvajok egy közel kilencvenéves csépai házaspárt. A idős emberekhez úgy járkálnak lopni a zsiványok, mintha hazajárnának. A polgármester szerint a koros házaspárnak védekezni kellene.

— Csak nem maguk is lopni  jöttek? — fogadott Csépán a 86 éves Hajdú Mihály. Az előszoba falára kifüggesztett rendőrségi telefonszám szem előtt van. 

— Ne haragudjanak, de idén már hatszor törtek be hozzánk és vitték el az értékeinket. Legutóbb  négy napja csenték el az összes  tyúkállományunkat és tíz zsák búzát. A jércéket már az istállóban tartottuk, hogy ne férjenek hozzájuk, de onnan  is sikerült elemelni azokat. Feszítővassal leszakították a lakatot. Mindenki csak nevet rajtunk, hogy másnak neveljük az állatokat. Nem tudom, hoztak-e  magukkal vacsorát, de estig panaszkodhatnék maguknak. Vadonatúj akkumulátort  tettem a traktoromba,  fél nap múlva annak is hűlt helyét találtam. Loptak már tőlünk gazdasági szerszámokat, ekét is. Amikor a darálóról elemelték a villanymotort, megállt az élet számunkra. Az öt zsák daránkat is elvitték — folytatta. — A traktorba csak annyi gázolajat teszek, amennyi egy útra elég. Volt, hogy benne hagytam, és akkor rögtön kiszippantották az üzemanyagot.

— A rendőrök nem találják a tetteseket, de mi tudjuk, kik azok, már az édesapjuk is tolvaj volt — vette át a  szót Marika néni, a bácsi felesége. — Félünk, hogyne félnénk, de  tehetetlenek vagyunk. Mondta is a fiam, ha halljuk, hogy jönnek, ki ne menjünk, mert a végén még mi is kapunk. A fiunk és a lányunk aggódik, hogy mikor ütnek agyon bennünket. A kutyánk nagyon hamis, de a tolvajokat már meg sem ugatja. Úgy járnak ki és be a házunkba, mintha hazajárnának — számolt be a könnyeit törölgetve az idős néni.

—  Mi fog következni ezután? Ránk rúgják az ajtót? Kétségbe vagyunk esve. Hatvan éve itt élünk,  most menekülnünk kell. Cserkeszőlőn van egy kis ház, oda megyünk, mert így nem lehet élni. Nehéz elhagyni ezt a helyet, ahol felneveltük a gyermekeinket, ahol hosszú éveken át éltünk. Nem tudom, megszokjuk-e valaha is a másik házban. Amikor ide jöttünk, az egyik legszebb ház a miénk volt a faluban. Zárni se kellett az ajtót. Most már enni sincs kedvünk, meg élni se. Az idő úgyis ott van már, hogy lejár, nekünk pedig most kell szednünk a sátorfánkat. Elüldöztek innen, de ki mer itt szólni? A polgármester a szomszédunk, azt mondja, hogy védekezzünk. De hogyan tegyük ennyi idősen?

Fialka György polgármester nem tartózkodott otthon, telefonon reagált a történtekre.

— Elhiszem, hogy történnek lopások, de az önkormányzathoz kevés bejelentés érkezik ezzel kapcsolatban — állította. —  A hivatalra kizárólag a közterületen történt tolvajlások tartoznak. Magánterületen az ott élőknek kell védekezni. Nem lehet mit tenni, ha egyes lakosok semmit nem tesznek vagyonbiztonságuk érdekében. A polgárőrök és a településőrök váltott műszakban járják az utcákat egész éjszaka. Nem állíthatunk be minden egyes disznóólba településőrt. Biztosítást kellene kötni és olyan riasztót felszerelni, amely közvetlen a rendőrséggel van kapcsolatban. Ilyen esetekben tetten is érhetik a tolvajokat.

Az emberek félnek, nem mernek tanúskodni

— Sajnos nem ritka a településen a tyúklopás, Hajdú Mihályékat is többször megkárosították már — számolt be Deák István, a csépai polgárőrség vezetője. — Fogtunk már el tolvajokat, de nem lehetett rájuk bizonyítani, honnan került hozzájuk a jószág. Nehézséget jelent, hogy a lakosság sok esetben nem  jelzi nekünk a tolvajlást.  Többször voltak olyan szemtanúink, akik, bár látták a lopást, mégsem mertek tanúskodni. Az emberek félnek, nem mernek beszélni. Attól tartanak, ha vallomást tennének, ők lennének a következő áldozatok.

(SZOLJON)