Két és fél év előzetesben. Aki még nem volt ilyen helyzetben, annak fogalma sincs arról, hogy ez mit jelent. Úgy gondolják, hogy ez is börtön, ahová valakit bezártak. Pedig igen nagy a különbség az előzetes (a vizsgálati fogság) és a börtön között. Bíróság amikor elrendeli az előzetes fogva tartást, a szökés megakadályozására és a bűnismétlés veszélyére hivatkozik, de valójában ezek az indokok a köztörvényes bűnözőknek is csak a töredékénél jogosak, politikai ügyekben pedig minden esetben az őrizetes emberi tartásának a megtörését szolgálja. 

Az előzetesben gyakorlatilag nincsenek a fogva tartottnak jogai. Egyetlen dologban sem dönthet, csak azt csinálhat, amire utasítják. Azt eszik és iszik, amit kap, oda teszik, ahová akarják, azzal tarthat kapcsolatot, akivel megengedik. Ha a védőügyvédje kifogásol valamit, a nyomozás érdekére hivatkozva elutasíthatják. A börtönben a szabályzat betartása esetén vannak az elítéltnek jogai, amit a személyzet ok nélkül nem korlátozhat. Levelezhet, látogatót fogadhat, csomagot kaphat, és jó magatartás esetén könyvtárat látogathat, TV-t nézhet, és a mi a legfontosabb, dolgozhat (ha van munka). Itt már nem a személyiség megtörése a cél, hanem a meghatározott szabadságelvonási büntetés kitöltése.

Az előzetesben a letartóztatott manipulálása az elsődleges cél, mely a személyiség megtörésével kezdődik, a hatalom mindenhatóságának besulykolásával folytatódik, és a letartóztatott önfeladásával zárul. Az a vélemény, hogy ez csak a gyenge embereknél alkalmazható, egy tévedés. Mindenkinél alkalmazható, akivel kapcsolatban ilyen döntés születik. Mivel azt eszik és iszik, amit kap, ezért depressziót kiváltó adalékokkal "megfűszerezett" étele és itala elég rövid időn belül személyiségzavarokat okoz. A magány, mely a magánzárka átka, ezt a depresszív állapotot fokozza. A kihallgatások módja személyre szabott, de soha nem áll ellentétben a megtörési akarattal. Ezzel együtt a letartóztatottban azt az érzést igyekeznek rögzíteni, hogy az ügyészség számára az ügy lezárása nem sürgős, ráérnek. Csoportos ügy esetén a letartóztatottakat igyekeznek egymás ellen hangolni, ezen a téren igen nagy a gyakorlatuk. A családi és egyéb információkat is szűrve engedik át, megfelelő időben és módosítva. A tényeket és a bizonyítékokat nem tárják a fogvatartott elé. Ezekkel a manipulációs elemekkel teljes bizonytalanságba igyekeznek kergetni a depressziós állapotban már védekezni is képtelen személyt. A legerősebb idegrendszerűeknél is eljön az a pont, amikor feladja. Ez alól csak az erős hitűek, a fanatikusok (és a hülyék) a kivételek, mert esetükben mindez csak erősíti a saját igazságukba vetett hitüket és tetteik jogosságát. Mindez azt is szolgálja, amit ki nem mondanak, de állandóan éreztetnek: te nem vagy ember, egy senki vagy, azt csinálunk veled amit akarunk, nincs semmi esélyed.

Budaházy közel ezer napot volt ilyen rendszer foglya. Ha kifelé azt a látszatot igyekszik is mutatni, hogy erős voltam és vagyok, belül valószínűleg egy megtört ember, aki soha nem fogja kiheverni ezeket az éveket. Otthonában is még sokáig a börtönéről álmodik, és ha végignéz az őt köszöntő, ünneplő társaságon, elszomorodik. Fogalmatok sincs arról, hogy valójában hogyan is mennek a dolgok a ti parlagian alacsony szintetek felett - gondolja majd és jogosan. Sok minden másra is gondolhat ekkor, végignézve a vigyorgó pofákat. Bajtársak? A magánzárkájában egyedül volt, és ettől kezdve a lelke mélyén mindig magányos is marad. Éljen Budaházy - hallja majd, és valóban örül, hogy él, mert az ezer nap alatt többször elbeszélgetett a Halállal. Kiengedték, mert már semmi értelme sem volt a további fogva tartásának. A kihallgatói már jó ismerőseivé váltak, semmi újat nem tudtak mondani egymásnak. Szikinger, a liberális ügyvéd többet tett érte, mint bárki más. Világnézeti ellenfele kiharcolta a házi őrizetét. A tüntetések, kampányok miatt ez nehéz volt, és csak akkor sikerült, amikor beállt egy kis csend.

Mi soha nem tartottuk Budaházyt terroristának, és a társait sem. Ennek többször hangot is adtunk. Nekünk nem bajtársunk, és soha nem is lesz. De ellenfelünk sem, ezért a tények alapján nyilvánítunk véleményt egy kemény, de magára hagyott magyar emberről. Egy zavaros politikai időszak áldozata ő. Viszont azt a "radikális nemzeti" társaságot, akik most újra a rácsok mögé akarják juttatni, mélységesen megvetjük. Hagyjátok békében Budaházyt, majd ha eljön az idő, ő fog dönteni. És ez számára nem most lesz, mert ha mostanában lenne, akkor igen nagy lenne a baj is.

Kassai Ferenc - Jövőnk.info