„Holocaust” emléknap - vasárnapi meneteléssel2010. április 16. 19:22
Falusy Márton - HunHír.Hu

Ma van a második „holocaust” emléknap. A hazai kiadású. Mert tudjuk, létezik nemzetközi emléknap is - minden év január 27-én.

Ma reggel a Duna TV vendége volt Feldmájer Péter, a hazai zsidóság főnöke. Elöljáróban arról beszélt, miért nem ma, pénteken tartják az Élet Menete néven elhíresült masírozást. Magyarázata egyszerű és világos volt: mivel a sabbat sötétedéskor kezdődik, s mivel a menetelést mindig késő délután kezdik, és sötétben végzik, ezért a vallásos zsidókra való tekintettel a menetelést áttették vasárnapra. Érthető és méltányos ez a lépés.

Az viszont már igencsak meglepő, hogy másokra nincsenek tekintettel a szervezők. Feldmájer ugyanis a beszélgetés során annak a reményének is hangot adott, hogy többek között sok református és katolikus is csatlakozik a szerinte közel tízezres menethez. Ami ugyanis a zsidóknak a sabbat, az a keresztényeknek a vasárnap. El kell csak olvasni a harmadik parancsolatot. Mi még így tanultuk: „Az Úr napját szenteld meg!” Keresztény ember pedig a vasárnapot nem masírozással szokta megszentelni – például az Újpesti rakparton.

A menetelésre igyekvők ugyanis az Újpesti rakpart 11. előtt gyülekeznek vasárnap fél hatkor, s onnan masíroznak a vizafogói emlékműhöz. Ott aztán lesz nagy dajdajozás (zsidó és cigány zenével), meg sok beszéd. A főszónok Németh Sándor, a cionista Hit Gyülekezete vezére lesz. Volt a beszélgetésnek két érdekes mozzanata, ezekről külön kell szólanom. A műsorvezető megkérdezte Feldmájert, tavaly miért kordonok között meneteltek, miért van szükség a különleges biztonsági intézkedésekre. A zsidóvezér elmondta, hogy egyrészt a közlekedés elterelése miatt szükséges a megfelelő rendőri erő, másrészt – idézem a zsidóvezért – „saját biztonsági szolgálatunk is figyel”, nehogy valami baleset (?!), vagy provokáció történjék. A Mazsihisznek tehát van saját biztonsági szolgálata? Vagy a Moszad kölcsönzi a szükséges erőt? Érdekes, a műsorvezető erre nem kérdezett rá. Nem hallottam még arról, hogy például a hazai református vagy katolikus egyház biztonsági szolgálatot üzemeltet. Mindig tanul az ember…

A másik érdekes mozzanat az ún. „holocaust”-tal kapcsolatos. Feldmájer szerint nehéz meghatározni, hazánkban mikor kezdődött az ún. „holocaust”, mert például az újvidéki mészárlásban is „több tízezer embert öltek meg”. Feldmájer Péter az ún. „holocaust” nyilvános tagadásának bűnébe esett, hiszen ha az ún. „holocaust” jelentéktelen színben való feltüntetése büntetendő, akkor a másik végletbe esőkre is le kellene sújtania az igazságszolgáltatás öklének. Az 1942 elején lezajlott újvidéki vérengzés áldozatainak számáról a legmagasabb becslés: 3800 fő. Többségük szerb volt, s csak mintegy ezer zsidó esett áldozatul az akciónak. Az viszont igaz, hogy az 1944 őszén elkezdődött délvidéki vérengzésben több tízezren haltak meg. Az áldozatok nem zsidók voltak. S nem is szerbek. Hanem magyarok. Hogy értse Feldmájer is: 1944 őszén nem idegenek öltek tízezer számra magyarokat. Ez persze őt nem érdekli, értük soha nem indult még el az Élet Menete.

Vasárnap tehát ismét lesz Élet Menete, amelyet 2004 óta – a Mazsihisz, a fővárosi önkormányzat és más szervezetek támogatásával – „Az Élete Menete Alapítvány” szervez. Ezt az alapítványt két színész, Kézdy György és Székhelyi József hozta létre azzal az elsődleges céllal, hogy minél több fiatal tudjon eljutni a nemzetközi Élet Menetére (March of the Living), s hogy idehaza is minden évben megrendezésre kerüljön egy Élet Menete emlékest. Ha az alapítvány honlapjára ellátogatunk, azt tapasztaljuk, hogy igen sok támogatója van ennek a társaságnak, többek között a Malév, a Szerencsejáték Zrt.

De mi is ez a „March of the Living”, amelynek hazai nyúlványa az említett alapítvány? Több mint két évtizede, a ’80-as évek végén alapította meg a „March of the Living” nevű szervezetet Avraham Hirschson, izraeli parlamenti képviselő. Róla nagyon keveset tud a hazai közvélemény, holott lenne mit mesélni róla. Vegyük elő Norman G. Finkelstein „A Holokauszt-ipar” című könyvét, s tájékozódjunk.

Hirschson a ’90-es években az izraeli parlament kárpótlási bizottságának elnöke volt, s Izrael képviselője a Zsidó Restitúciós Világszervezetben (WJRO). Ez a testület a különböző államoktól hatalmas pénzeket kizsaroló „holocaust”-ipar egyik legfőbb szerve. Finkelstein elmeséli, hogy amikor a volt szovjet blokk országai kerültek terítékre, miként zsarolta meg Hirschson a „kárpótlás” ürügyén a román miniszterelnököt. Az amerikai kongresszus illetékes bizottságának a meghallgatásán, 1998 augusztusában Hirschson így mesélte el a vonakodó román kormányfővel lezajlott „csatájának” döntő mozzanatát: „De csak egyetlen megjegyzésembe került a csata kellős közepén, és megváltozott a légkör. Azt mondtam neki, tudja, két napon belül itt leszek a kongresszus előtt egy meghallgatáson. Mit akar, mit mondjak nekik? Az egész légkör megváltozott.”

Hát ilyen eszközökkel harcol a „nemes” célért a „holocaust”-ipar. Zsarolással, fenyegetéssel. Na de azt is tudjuk, hogy ez az iparág felettébb büszke arra, hogy a kizsarolt pénzekből rengeteget költ jótékonysági célokra. Például Hirschson „vállalkozása”, a „March of the Living” is az ún. „holocaust”-oktatás egyik központja lett, és sokat fölöz le a kárpótlási pénzekből. S hogy mire költi ezt a rengeteg pénzt? A „holocaust”-giccsre. Így nevezi Finkelstein az Élet Menetét. Idemásolok egy tanulságos idézetet „A Holokauszt-ipar” című könyvéből:

„Ennek a cionizmus inspirálta látványosságnak a keretében zsidó fiatalok ezrei gyűlnek össze a világ minden részéből a lengyelországi haláltáborokba, hogy első kézből tájékozódjanak a keresztények gonoszságáról; majd Izraelbe repítik őket, ahol a megváltás vár rájuk. A Jerusalem Report című lap így számol be a Holokauszt-giccs egyik pillanatáról a menet során: ’Annyira félek, nem tudok tovább menni, Izraelben szeretnék lenni most, rögtön’ – ismételgeti egy fiatal connecticuti (Egyesült Államok) nő újra meg újra. Az egész teste reszket…. Hirtelen a barátnője elővesz egy nagyméretű izraeli zászlót, és a kettőjük vállára teríti, majd továbbmennek’.”

Hát ez tényleg giccses, de a „látványosság” nagyon kifizetődő. A „March of the Living” kasszájába rengeteg pénz ömlött és ömlik. Nem véletlen, hogy az alapító atya, a 69 éves Avraham Hirschson évekkel ezelőtt gyanúba keveredett. Izraeli lapok írtak arról, hogy bizony nem megfelelően gazdálkodik az adományként befolyó hatalmas pénzekkel. Ezt azonban a „holocaust”-masírozás giccses műfaját feltaláló Hirschson még megúszta. Sőt politikai karrierje is felfelé ívelt, 2006-ban stílszerűen pénzügyminiszter lett. Aztán egy év múlva bekövetkezett a krach. Újabb sikkasztás gyanúja merült fel vele szemben, s ebből az ügyből már nem tudott kimászni. Minisztersége előtt Hirschson szakszervezeti vezető volt, s a vád szerint több millió sékelt summantott el. A vád igazolódott, s tavaly júniusban öt és fél év börtönnel honorálta az izraeli bíróság Hirschson pénzügyi képességeit. Az élet menete tehát megindult a rács mögé.

A zsidó masírozás izraeli föltalálójának elítélése természetesen nem kapott teret a hazai médiában. Remekül működik a cenzúra – függetlenül az adott orgánum politikai irányultságától. Amikor tehát a vasárnapi budapesti menetelésről hallunk, ne feledjük: ez a „holocaust”-giccs hazánkba importált terméke, amelynek föltalálója, „szellemi” atyja közönséges szélhámos. Ettől függetlenül persze kellemes masírozást kívánunk a „holocaust”-giccs rajongóinak. Érezzék jól magukat, s semmi esetre se felejtsék otthon a giccs nélkülözhetetlen kellékét, az izraeli zászlót. Jó hasznát vehetik, ha rájuk tör a szokásos, nagy-nagy rettegés.