Holocsoda karácsonyra: a kislány, akit egy vérengző náci orvos (talán Mengele?) mentett meg a gázkamrából
Egy Rose Sherman Williams nevű állítólagos “holokauszt-túlélő” a texasi San Antonio Zsidó Közösségi Központjában mesélte el iskolás gyerekeknek a “náci haláltáborokban” átélt kétségbevonhatatlan hitelességű élményeit. A sok szörnyűségen keresztülment idős hölgy szerint a nácik erőszakos és kegyetlen emberek voltak, Isten azonban azért kímélte meg az ő életét, hogy mindenkinek elmondhassa: erőszakoskodni nem szabad, és jónak kell lennünk egymáshoz.
Rose hosszú évek hallgatása után szólalt meg ismét. Saját bevallása szerint még a gyermekeinek sem mondta el mindazt, ami vele történt. Most azonban úgy döntött, muszáj élményeit másokkal is megosztania. A gyerekeknek elmesélte, hogy amikor a “náci Németország hadserege” elfoglalta Lengyelországot, ő is iskolás gyermek volt, nagyjából annyi idős, mint a hallgatóságának tagjai. Rose tájékoztatta a gyerekeket arról, hogy egész családját “náci táborokba” hurcolták, melyekben a zuhanyrózsákból víz helyett gáz jött. “Majd miután a foglyokat elgázosították, a krematóriumokba vitték őket” – közölte a megdöbbent diákokkal Rose.
A nácik úgy bántak velük, mint a vadállatokkal. Nagymamája egy ízben megpróbált megakadályozni egy náci katonát abban, hogy gyerekeket megöljön. „A következő pillanatban egy lövést hallottam. A katona lelőtte a nagymamámat” – idézte fel a szörnyű emlékeit Rose, nem hallgatva el azt sem, hogy a nácik ezt követően meg is taposták a nagymama holttestét. A szörnyű képek hosszú éveken át kísértették.
De itt még nem volt vége a megpróbáltatásoknak, ugyanis szegény kislányt Auschwitzba vitték, ahol is a gaz nácik egy számot tetováltak a karjára. Mint a diákoknak elmondta, ha felemeli a karját, akkor mindenki láthatja is a számokat. Ő volt az A 15 049-es számú fogoly. “Ez volt a nevem, melyet hallva azonnal válaszolnom kellett, és jaj volt nekem, ha nem hallottam meg, ha szólítottak. Elképzelni sem tudjátok azt a sok verést, amit el kellett szenvednem” – idézte fel a borzalmakat az idős hölgy. Aki végül megelégelvén a sok szenvedést, úgy döntött, hogy önként csatlakozik egy gázkamrába induló menethez. Ekkor azonban (a holokauszt világában korántsem szokatlan) csoda történt: egy gaz náci doktor bácsi megakadályozta őt a végzetes tett elkövetésében.
Rose a mai napi sem érti, hogyan lehetett egy különben vadállati kegyetlenségű náci doktor olyan emberséges, hogy nem engedte őt a gázkamrában meghalni? Ami annál is inkább különös, mivel, mint azt mindnyájan tudjuk, a gyerekeket és az idős rabokat Auschwitzba érkezésük után azonnal elgázosították. Rose-t vajon miért nem? Még további rejtély – melyre a hivatalos holokauszt-történészek persze feltétlenül választ adnak majd -, hogy vajon ki lehetett Rose megmentője? Netán maga a „halál angyala”, a vérszomjas, szadista Mengele? De vajon miért tett kivételt a kislánnyal, amikor olyan nagyon kegyetlen ember volt?
Még mielőtt bárki azt hinné, a fenti történet felidézésével szeretném "tisztára mosni" Mengele vagy úgy általánosságban a náci orvosok nevét, gyorsan elmondom a teóriámat Rose megmenekülésével kapcsolatban. A titokzatos, de jólelkű náci doktor nem azért emelte ki a kislányt a gázkamrába induló menetből, mert megsajnálta, hanem azért, mert nem is tehetett mást. Ugyanis - mint a nagy tudású hivatalos holokauszt-történészektől tudjuk -, azokat a foglyokat, akiket Auschwitzban (vagy másutt) elgázosítottak, nem regisztrálták, amiből egyenesen következik, hogy akit viszont regisztráltak, azt nem lehetett elgázosítani. Igaz, ezzel nem oldottuk meg ezt a bonyodalmas ügyet, mert akkor meg felmerül az a nyugtalanító kérdés, hogy a gyermekkorú Rose-t miért regisztrálták Auschwitzba érkezésekor, miközben a gyerekeket és időseket azonnal vitték a gázkamrába, vagyis nem is regisztrálták őket? Netán az ismeretlen náci orvos már akkor kiszúrta magának, és fejébe vette, hogy lesz, ami lesz, de a kicsi Rose életét nem engedi kioltani? Hiába, sok még a nyitott kérdés a holokauszt körül.
A diákokat mindenesetre mélységesen meghatotta mindaz, amit hallottak. „Elképzelni sem tudom, milyen lehetett ott lenni” - mondta például a „holokauszt-túlélő” hölgy beszámolóját követően, könnyeivel küszködve, egy Lance Costilla nevű nyolcadik évfolyamos diák. És hozzátette még: „Megértettem, hogy az erőszak rossz, és minden emberrel jól és tisztelettel kell bánni”. Válaszában Rose annyit mondott, nem együttérzést vár, hanem egy ígéretet. „Legyetek jók egymáshoz! Nem szabad hagyni, hogy bárki is bántson másokat” – foglalta össze a holokauszt mindenkihez szóló, örök üzenetét Rose Sherman Williams, aki biztos abban, hogy az Isten azért mentette ki őt a vérengző nácik karmai közül, hogy ezt a tanulságot mindenkinek elmondhassa.
Perge Ottó - woai.com nyomán
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben