Holokausztos "coming out": 66 év után állt elő történetével a most 90 éves "túlélő"
Újabb nagyon életszerű holosztori: egy most 90
éves holokauszt-túlélő 66 év elteltével döntött úgy, hogy végre beváltja
egy fiatal lánynak tett ígéretét, és elmondja a vele megesett
szörnyűségeket. Vajon az idős hölgy miért hallgatott több mint hat
évtizedig, amikor pedig a holokauszt-kárpótlásból és a valós vagy
kitalált holotörténetek elmeséléséből szép kis összegeket lehetett volna
zsebre tenni? És miért szólalt meg négy évvel ezelőtt? A Daily Mail
című brit napilap tudósítása újabb holorejtélyről rántja le a leplet.
Iby Knill "coming outolt" |
A
90 éves Iby Knill Csehszlovákiában született, azonban a gaz nácik elől
1942-ben elmenekült. És hová is mehetett volna máshová, mint a mocskos
antiszemiták uralma alatt álló Magyarországra? Igen ám, csakhogy a német
nácik megszállták Magyarországot is. Hősnőnk ekkor éppen 20 esztendős
volt. De a német megszállók és a velük „oly lelkesen” együttműködő
magyar hatóságok őt is elhurcolták Auschwitzba. Iby Knill azon
szerencsés kevesek között volt, akiket nem gázosítottak el. Csupán hat
hétig raboskodott Auschwitzban, ahonnan a zsidóság teljes
megsemmisítését célul kitűző mocskos nácik továbbszállították a
Kaunitzban található német munkatáborba. Nyilván itt is sok borzalom
eshetett meg vele, de a tömeggyilkos németek valamilyen rejtélyes okból
kifolyólag mégis életben hagyták.
A holokausztot szerencsésen túlélő fiatal lány
ezután Nagy-Britanniába távozott, ahol két gyermeke is született: a most
65 éves Christopher Knill pszichiáter, az 58 esztendős Pauline Kilch
pedig tanár.
Iby négy évvel ezelőtt váratlanul megjelentette A
nő szám nélkül című visszaemlékezését, melyből rövidesen filmet is
készítettek. Az idős hölgy el van ragadtatva a rendezők munkájától. A
rendezők viszont tőle vannak elragadtatva. A film egyik készítője, Robin
Pepper bevallotta, hogy „nagy megtiszteltetés volt Ibyvel dolgozni, aki
egy csodálatos hölgy, és mi nagyon boldogok vagyunk, hogy segíthettünk
neki abban, hogy beváltsa ígéretét, melyet oly régen tett”.
Iby Knilltől el vannak ragadtatva |
De
miféle ígéretről van szó? Iby Auschwitzban töltött legelső éjszakáján,
valamikor 1944. júliusában történt, hogy egy tinédzser lány jött oda
hozzá, és arra kérte, hogy „ha életben marad, mondja el mindazt, ami
velük történt”. Ezen kívül a lány arról is tájékoztatta, hogy „vele és
húgával kísérletezni fognak, majd azután el fogják gázosítani őket”.
Hősnőnk ígéretet tett arra, hogy ha élve kiszabadul, mindent elmesél
majd a világnak. Csakhogy 66 évig nem mondott semmit a német
"haláltáborokban" szerzett tapasztalatairól. Nagy felelőtlenség volt a
részéről, mert mi lett volna, ha esetleg meghal? Akkor sosem derült
volna ki, hogy miféle szörnyűségeknek volt a tanúja.
De vajon miért történt a váratlan holokausztos
„coming out”? Négy évvel ezelőtt a 86 esztendős Iby részt vett a Leedsi
Egyetem egyik teológiai kurzusán. (Tanulni végül is sohasem késő). Az
egyik szemináriumon éppen arról vitatkoztak a diákok, hogy a holokauszt
az ördög munkálkodásának vagy pedig a bűnnek a következménye-e? (Más
lehetőség fel sem merült a fejükben.) A tanár az alábbi „bölcsességet”
osztotta meg a hallgatóságával: „Kizárólag az a személy tud válaszolni a
feltett kérdésre, aki maga is ott volt.” (Mármint Auschwitzban, vagy a
holodogmatika más mitologikus helyszínén.) És ekkor történt a rendkívüli
vallomás a 86 esztendős hölgy részéről: „Én ott voltam” – közölte
megrendítően.
Megindító vallomásában ekkor felfedte azt is, hogy
„hatmillió más emberrel együtt az elgázosítás” várt rá is. Szegény Ibyt
azonban feltehetően nem tájékoztatták a holokauszt-történészek újabb
felfedezéséről. Nevezetesen arról a tényről, hogy a hatmillió a második
világháború idején mindenféle okból (járványok, háborús cselekmények,
„hagyományos módon” történt kivégzés stb.) meghalt zsidók "hivatalos"
száma, a "gázkamrákban" pedig legfeljebb 2-4 millió zsidót végezhettek
ki. És ezek nem a revizionista elhajlók számadatai.
Iby vallomása után már nem volt megállás. Az idős
hölgynek egyszer csak kedve szottyant mindent elmesélni, és megírta
memoárját. De hogy miért várt az elgázosított kamasz lánynak tett
ígérete beváltásával 66 évet? Iby azzal magyarázza hosszadalmas
késlekedését, hogy a háború után „nem tűnt helyesnek arról beszélni, ami
velük történt”. Ahhoz képest, hogy sok ezren beszéltek mindenfélét a
német koncentrációs táborokban velük megesett borzalmakról, Iby
tartózkodása meglehetősen különösnek tűnik. De persze a holokauszt
világában minden lehetséges.
Perge Ottó - Daily Mail nyomán
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben