Luther, Kálvin és a reformáció más vezető személyiségei annak idején élesen bírálták a katolikus egyházban jelentős szerepet játszó ereklyekultuszt.
Való igaz, a középkorban sokan büszkélkedtek azzal, hogy megtalálták különböző szentek csontjait, használati tárgyait, és ama bizonyos keresztfa itt-ott fellelt darabkáiból is össze lehetett volna állítani egy csinos kis kollekciót. Napjaink „modern”, „felvilágosult” embere azonban nem foglalkozik ereklyék gyűjtögetésével. Vagy mégis?
Manapság semmit sem neveznek meg a valódi nevén (pl. a háború „humanitárius beavatkozás”, a megszorítás „reform”, esetleg „átszervezés”, stb.), miért mondanák hát éppen az ereklyére azt, hogy ereklye? A nyugati világot uraló holokausztvallás előírásai szerint az ereklyéket „történelmi emlékeknek” kell nevezni. Egy Wolfgang Haney nevű, továbbra is az egykori nácik földjén éldegélő holokauszttúlélő különös hobbival múlatja az időt: a háború idején a zsidók megkülönböztetésére használt sárga csillagokat gyűjtögeti.
A 87 esztendős férfiú hosszú évek óta járja a régiségkereskedők boltjait, és kutakodik az ócskapiacokon. Tevékenysége egész Európára kiterjed, és gyűjteményében immár különböző országokban valaha használt sárga csillag is megtalálható. De nem csak a fajtársait megkülönböztető szimbólum érdekli, hanem mindenféle olyan tárgyat is megvásárol, amely valamiképpen kapcsolatban állnak a nemzeti szocialista Németország uralma alatt élő zsidókkal. A koncentrációs táborokból küldött levelek, táviratok, a foglyok által készített rajzok, személyazonossági igazolványok és antiszemita jellegű plakátok is vannak a tulajdonában.
Haneyt állítólag tudományos kíváncsiság hajtja, de természetesen a saját élettörténetét is szeretné megismertetni mindenkivel. 1924-ben született Berlinben. Apja osztrák származású zongorista volt, zsidó édesanyja pedig Németország keleti (ma Lengyelországhoz tartozó) vidékén született. Volt egy nála két évvel idősebb testvére is. A nemzetiszocialisták „kevert vérűnek” tekintették őket, és az idős férfi emlékei szerint súlyos megkülönböztetésben volt részük. Így például nem tanulhatott tovább, a régebbi barátai pedig elfordultak tőle. Holott, mint meséli, „olyanok akartak lenni, mint mindenki más”, ennek ellenére mégis „páriaként” tekintettek rájuk.
A gaz nácik 1941. szeptember 19-én rendelték el, hogy minden hat évnél idősebb zsidónak „jól látható” sárga csillagot kell viselnie nyilvános helyeken. Haney állítólag emlékszik arra a napra, amikor nagybátyja kitűzte a megkülönböztető jelet. Pedig a nagybácsi harcolt az első világháborúban, sőt meg is sebesült, ezért aztán még inkább felháborító, hogy a nácik így hálálták meg a hazáért végzett szolgálatait. De hát a nácik már csak ilyenek. Sőt, képesek voltak a szegény nagybácsit Auschwitzba deportálni, ahonnét sohasem tért vissza. Ha pedig nem tért vissza, akkor csakis egyvalami történhetett vele: megölték a gázkamrában.
Édesanyja viszont az útleveléért cserébe kapott valakitől egy személyazonossági igazolványt, amelyben egy nagy vörös „J” betű éktelenkedett. De ami a lényeg, hogy anyukája csodálatos módon megmenekült a Gestapo karmai közül. Pedig keresték is szegényt „1944–45 telén”, de fiai résen voltak, és elbújtatták őt egy Berlin melletti kunyhóban, ahol iszonyú módon sem fűtés nem volt, sem toalett.
És íme, csodák is vannak, mivel úgy a szülők, mint a gyerekek megmenekültek az „ipari méretű népirtás” szörnyűségei elől. Mi lett Haneyból, miután felnőtt? Bizony, bizony, üzletember lett Berlinben, majd idővel elkezdte gyűjtögetni a „történelmi emlékeket”, így többek közt a sárga csillagokat is. Egyik barátja szerint „halottak ezreinek a tetemén ül” a gyűjteményével, és gyakran aludni sem tud, a felesége pedig gyakran szidja azért, mert rengeteg pénzt költ a „régiségek” megvásárlására. Haney pedig igazat ad ugyan élete párjának, de szenvedélyéről mégsem tud lemondani. Mi több, időnként kiállításokon mutatja be gyűjteményének darabjait, előadásokat tart, sőt könyveket is ír.
Miért fáradozik ennyit az emlékek összegyűjtésével az idős férfi? „Mert fontos, nagyon fontos, amit teszek” – vallja meg a nagy titkot Wolfgang Haney.
Perge Ottó
(Kuruc.info)
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben