- Üdvözöllek! Mióta vagy az Arcvonalban, és minek a hatására csatlakoztál? 

Üdvözöllek téged, és a kedves olvasóközönséget. A mozgalommal idestova 13 éve kerültem  kapcsolatba, és azzal büszkélkedhetem, hogy a Miskolci MNA csoportalapító tagja is vagyok. Valamilyen szinten elmondhatom, hogy a szülői nevelésnek köszönhetem azt, hogy az élet eme rögös útjára léptem. Fiatalon, szinte még gyerekfejjel szívtam magamba és vállaltam fel az eszmeiséget, ami mára számomra már nem eszmeiség, hanem életvitel.

Mint említettem, a szülői nevelésnek köszönhetem, hogy így élek és gondolkodom. Ennek ellenére, volt, hogy családtagjaim próbáltak eltiltani a mozgalmi élettől. Még manapság is megesik, hogy mikor készülök a foglalkozásokra, ők fejcsóválva figyelnek, nem értenek meg.

- Úgy tudom, a Magyar Honvédség berkeiben szerezted meg azt a tapasztalatot, amit most MNA kiképzőként kamatoztatsz. Beszélj egy kicsit a honvédség állapotáról és az ottani tapasztalataidról! Él még a hazaszeretet katonáinknál, vagy inkább a zsoldos lelkület uralkodott el? 

Igen, egy ideig szerződéses katona voltam, és az ott elsajátítottakat adjuk át az embereknek. Az MH állapota siralmas, no nem az állományra értendő, hanem az idegen lelkű vezetésre. A felszerelés hiányos, elavult, kiképzések szűkös anyagi keretek közé vannak korlátozva. Hiába vannak nagyon jó képességű tisztek, tiszthelyettesek, és legénységi állományúak, mégis szegényes körülmények között tejesítenek szolgálatot. Ha az állományt nézzük, akkor három kategóriába lehet őket sorolni.

Van a megélhetési katona. Ők azok, akik csak azért lettek katonák, mert állami munkahelyük van biztos fizetéssel. Nem akartak otthon maradni a családi gazdaságban vagy a gyárban dolgozni.

A második kategória, akik inkább nevezhetők zsoldosnak, mint honvédnek. Ők azért bújnak „angyalbőrbe”, hogy 1-2 missziót letudjanak aztán meg leszereljenek. Nekik szokott jönni a kopp, hogy megkapják a misszió utáni fizetést, és hamar el is költik. Aztán nincs mit tenni, mint újabb és újabb misszióba vergődjenek ki.

Végül vannak a motiváltabbak, akikben ott a hazaszeretet lángja, de ugyanakkor a „hazaszeretetemért nem adnak kenyeret a boltban” mondat után valamilyen szinten ők is zsoldossá válnak sajnos. Ők viszont még mindig jobbak, mint az előző két kategória, mert bennük él az áldozatkészség, az összetartás, és a bajtársiasság. Ez az a réteg, ami létszámát tekintve a legkisebb. Fizikai és szellemi szinten folyamatosan fejlesztik önmagukat. Ők ténylegesen, ízig vérig katonák. Sajnos ezek az emberek hamar kiégnek, és vagy ott hagyják a sereget vagy beolvadnak a többiek közé.

Megemlíteném a missziókat. Az én véleményem, hogy egy szükséges rossz, nem a pénzre gondolok, hanem arra az esetenkénti harci tapasztalatra, amit ott szereznek a kint szolgálók. Másrészről észrevehető, hogy egyfajta szakmai fejlődés kezdődött el, ami ezeknek a misszióknak köszönhető. Rávilágított a hatalmas hiányosságokra és elavult harceljárásokra és technológiára. Irtózatosan lassan, de elmondható, hogy fejlődik az MH, de ahhoz hogy érdemben meg tudja védeni az országot, ahhoz bizony édes kevés.

- Mióta van katonai képzés az Észak-magyarországi csoportjaitokban? Milyen gyakorisággal tartjátok?

A kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektettünk a képzésekre, és annak változatosságára. Sajnos itt az északi végeken manapság nagyon nehéz megélni, így képzéseinket is lehetőségeinkhez mérten, és rendszereséggel tudjuk megtartani. Havi 2 képzésünk szokott lenni. Ezenkívül sokan erőnlétben és küzdősportokban fejlesztik önmagukat.

- Az MNA Északi Régiója önálló kiképzési rendszerrel büszkélkedhet a Mozgalmon belül. Ez nektek köszönhető. Ez illeszkedik a Szervezet országos kiképzési tervébe? 

Az országos tervhez igazodva, de mégis a mi célkitűzéseikhez szabva alakítjuk ki az éves tervet. Felmérve a tagságunk hiányosságait és erőségeit. Mivel mi egy régiót lefogó képzést alakítottunk ki, így elmondható, hogy a csoportjaink azonos tudással rendelkeznek, ami köszönhető a csoportvezetők összedolgozásának, és koordinálásának.

- Tervezitek, hogy régiós és az országos rendszert közelítitek egymáshoz más csoportokkal együttműködve? A központi tábor újbóli bevezetése elősegítené ezt a törekvést?

A központi tábor nem lett elfelejtve, nagyon fontos a mi közösségünknek, hisz sok bajtárssal csak ilyenkor találkozunk. Úgy gondolom, hogy amit az elmúlt hónapokban kidolgoztunk, az a mozgalmat több szálon fogja előre mozdítani. Új lendületet ad az országos rendszernek, ahol nagy hagsúly lenne helyezve a csoportok közötti szorosabb együttműködésre. A központi tábor is nagyban hozzá fog járulni a sikerhez.

- Látsz olyan tehetségeket a csoportokban, akikből idővel kiképzőt lehet nevelni?

Nem titok, hogy tagságunk épp olyan, mint bármilyen közösség, vannak nagyon jó képességű embereink, de vannak kevésbé jók is. Ezzel kár is magunkat és a másokat ámítani, hogy az akciócsoportokban mindenki olyan kemény, mint Rambo és a terminátor együttvéve. Én ezt pontosan tudom, mert látom a képzéseken, ki mennyit tud teljesíteni. Nekem és kiképző társaimnak az a feladatunk, hogy mindenkiből a lehető legjobbat hozzuk ki, felmérjük mik a tulajdonságai és annak meg felelően képezzük az egyént. Akiknek bizonyos dolgok után nagyobb az érdeklödésük, azokat azon a bizonyos „szakágon” próbáljuk továbbképezni. De nagyon nagy hangsúlyt fektetünk arra is, ha velünk történik bármi, legyen, aki a helyünkre áll, és a munkát folytatja. Ezáltal arra próbáljuk felkészíteni az embereinket, hogy ha súlyosbodik a helyzet, akkor mindenki a maga kis falujában, közösségében meg tudja szervezni az ottaniak biztonságát, és ha kell ellenállását. Embereket vezetni - irányítani, hogy a kis önvédelmi harcot folyató közösségek minél eredményesebben és minél nagyobb túlélési esélyekkel vészeljék át a legsötétebb órákat.

- Mekkora az érdeklődés a honvédelmi képzés iránt a mai világban?

Sajnos nagyon kevés, jobban mondva a társadalom nagyon kis rétege az, aki hajlandó is tenni a dolgokért. Ez a hajlandóság nagyon sokszor párosul a szalmaláng szindrómával is (amilyen hamar jött, olyan hamar el is múlt). Sokan vannak, akik kiábrándultak, megfáradtak, és ez nagyrészt annak köszönhető, hogy már csalódtak valamilyen pártban vagy szervezetben. Vegyük például a gárdistákat, akiket kihasználtak és becsaptak. Közöttük is vannak, akik megtaláltak minket, és nagyon hasznos és jó tagjainkká váltak.

- Hogy látod az ország helyzetét, szükség lehet rá, hogy a honvédelmi ismereteket használnunk kelljen? Csak hogy példát mondjak, kevesen tudják például azt, hogy amennyiben két NATO országnak fegyveres konfliktusa támad, akkor az a két ország belügye. És például Románia NATO tagország... A történelem többször bebizonyította már azt, hogy az egy katonai szövetséghez tartozás nem életbiztosítás, és nem örökérvényű. (Románia különösen jó példa erre.) 

Sajnos a válaszom igen. A szomszédos országok bármelyikével kialakulhat konfliktusa Magyarországnak. Ennek a legvalószínűbb indoka még mindig a területalapú vita lenne. De bármi lehet. Köztudott, hogy a hazánk is, és a NATO tagországai is mind cionista befolyás alatt állnak. Az is köztudott, hogy ennek az élősködő népnek jól bevált taktikája, hogy egymásnak ugrasztja a szomszédos országokat és aztán, vagy a zavarosban halászik és úgy van vele, hogy majd csak kisül belőle valami, vagy ha jobban rákészül a cselvetésre, akkor a konfliktus után már úgy megy be a kiszemelt országba, mint békefenntartó vagy bármi egyéb. A lényeg, hogy ők irányítsanak. No meg persze, ha már azt is eldöntötték, hogy ki maradjon felül a konfliktus végén, akkor azt megtámogatják mindennel, ami egy háborúhoz kell. Míg a feláldozandó-elfoglalandó országot legyengítik gazdaságilag, katonailag. És szellemileg, eszmeileg, erkölcsileg mérgezik a lakosságot, hogy gyengüljön a nemzeti öntudat. Mert akkor nem lesz komoly ellenállás. Nem akarok senkit megrémiszteni, de ezek mind ráillenek a kárpát-medencei valóságra.

Kimondhatatlanul értékes a földünk és a vizünk. Ami a világhódítóknak elengedhetetlen az új hazájuk létrehozása végett. Ráadásul kitűnően idomítható birka nép lakja ezt a területet, ami jó lesz rabszolgának. És persze itt vannak a szomszédos országok, amik a területi viták miatt majd szépen elvégzik helyettük a piszkosmunkát és kivéreztetik az amúgy is gyengélkedő Magyarországot. Úgyhogy a válaszomat ismételném: IGEN ! Jó esélyt látok arra, hogy előbb vagy utóbb használnunk kell majd a honvédelmi ismereteinket.

Ezenkívül az etnikumok közötti feszültség nőttön nő, ami előbb utóbb komoly összecsapásokba, akár tényleges polgárháborúba torkollhat. Amit ezzel kapcsolatban kiemelnék, hogy ilyen esetben nem csak a belső ellenségre kell gondolnunk, hanem valószinusithető, hogy a környező országok is bevonulnának mint rendfenntartó erők - aztán meg elfelejtenek kivonulni.

Nézzük meg az érem másik oldalát is, mi az, amiben bizakodhatunk az előbb leírt, sajnos nagyon is valószínű forgatókönyvek ellenére. Én hiszek a nemzetek Európájában, és a konnacionalizmusban. Szerencsére nem csak az MNA ismerte ezt fel, hanem a határokon túl is vannak hozzánk hasonló szervezetek. Ők már ugyanúgy látják és értik, mint mi, hogy a háttérhatalmak aknamunkája emel falakat nemzeteink közé. Országaink együttműködésével pedig az etkinai kérdés könnyen megoldható lenne.

Végül megemlítem azt a vékony réteget is, akik a kérdésedben épp számunkra látnak támadási lehetőséget. A meglátásom az, hogy akik melldöngetve különböző becsületsülyesztők dohos mélyén nagy magyarkodva neki rohannának a felvidéknek vagy az oláhoknak, azok gondolkodjanak el azon, hogy:

• Ő maga fegyvert fogna, vagy harcba küldené a fiait?
• Gyerekeit úgy nevelte, hogy azok a nemzetért azt is feláldozzák, ami a legértékesebb?
• Katonailag, fizikailag fel van készülve?
• Az ország felkészült-e, társadalmilag, logisztikailag, nem utolsó sorba katonailag?
• Végül, de nem utolsó sorban hamarosan belső feszültségekre lehet számítani. Akkor miért akarnánk szomszédainknak nekirontani? Először a saját udvarunkat rakjuk rendbe.

- Köszönöm, hogy időt szakítottál az interjúra. Végezetül mit üzensz az olvasóknak?

Változást mindig azok akarják a legjobban, akik tesznek, nem csak üres szavakat zengenek, és fecsegnek otthon a fotelben. Te, kedves olvasó csak beszélsz róla, vagy teszel is a hazáért és az igazságért? Én és bajtársaim nap mint nap, a nap minden órájában egy szebb és jobb, igazságosabb és élhetőbb Magyarországért küzdünk. Azért, hogy gyermekeink és unokáink jövője olyan legyen, amilyet mi megálmodtunk nekik.