1. Üdvözöllek! Milyen ember voltál az MNA előtt? Sokat változtál azóta?

Először is szeretettel köszöntök mindenkit így újév alkalmából!

Talán azzal kezdeném történetemet, hogy kb. 10 éve fogalmazódott meg bennem életutam mottója. Amit, ha visszagondolok előtte is követtem, csak az óta érett be az üzenete igazán.

Így hangzik:

„A remény kevés! Az csak levés! Tétlenkedés! Nem tett!”

Tehát remélem, világosan átszűrődik, hogy én a tettek embere vagyok, és nem szeretem a tötyörőzést! Mint, ahogy kétszer sem szeretek elmondani valamit. Már elég korán kiderült, hogy valamiért más gyerek vagyok, mint a többi kortársam. Mindig volt saját véleményem és az adott körülményeket sohasem csak felülről néztem, hanem belenéztem a miértjébe. Ezért sokat is kérdeztem a szüleimet mindenféléről, ami csak megfordult a fejemben gyermekként. Talán ők zaklatásnak is érezhették egy idő után. Egyszerűen nyitott szemmel születtem és ebből kifolyólag minden érdekelt. Szétszedtem az ébresztőórát, mert érdekelt a működése, majd összeraktam és működött még jó pár évig. Pedig két fogaskerék az Istennek se találta meg a helyét utána, de mivel hibátlanul működött, ezért úgy gondoltam még fejlesztettem is. Teljes siker! Hahaha! Egyébként gyönyörű gyermekkorom volt, bizton mondhatom. A nyarak nagyszülőknél, vidéken. Nagyon élveztem, valószínűleg ott kedveltem meg az állatokat annyira. Dzsúdózni jártam. A foci volt az életem, a közösség. Rengeteg gyerek körülöttem, kisebbek nagyobbak, így a nagyoktól tanultam, a fiatalabbakat tanítottam. Ehhez a gondolatsorhoz kapcsolva van a másik meghatározó életvezetési filozófiám, amit viszont édesanyámtól hallottam gyakran. Bár ő nem eszerint élt, de valamiért fontosnak tartotta ezt bennem elplántálni. Mégpedig azt, hogy

„fiam, mindenedet elvehetnek tőled a becstelen elvek,
de a tudást, azt sohasem! A tudás hatalom!”

Mivel igaznak hiszem ezt az utat, így ehhez is tartottam és tartom magam ezután is. Sohasem voltam rest a tudásomat megosztani olyanokkal, akik kíváncsiak voltak rá. Bár 9 éves koromig városban cseperedtem, így 7 évesen már amolyan „kulcsos gyerek” voltam, mint a többi lakótelepi, mivel a szüleink szinte éjjel-nappal dolgoztak, de ennek köszönhető a viszonylagos korai önállósodásom. A lakótelep már akkor is tele volt cigányokkal. A bérházak közti „grund” meg mindig azé volt éppen, aki kellő fölénnyel el tudta „foglalni”! Így folyamatos volt a konfliktus velük, vagyis korán magamba szívtam a jellemrajzukat. Aztán 10 éves voltam, mikor sajnos szüleim elváltak és kiköltöztünk vidékre édesanyámmal és a húgommal. Ez gyökeres változást hozott az életemben, pozitív irányban. A városi légkörbe, ahogy belenőttem, már kezdődtek olyan dolgok is, amire méltán nem lehetek a legbüszkébb. Az addig ártatlan gyermekjáték mellett már elcsentünk a boltból ezt-azt, autófeltörés, miegymás. Hála Istennek, hogy ebből a körből úgymond kiszakadtam idejekorán. Vagyis a sajnálatos válás miatt, de lám, ez lett a pozitív hozadéka, hogy nem a fiatalkorúak intézetébe kötöttem ki. Mint a „kulcsosságnak”, hogy mondjuk önállóságra nevelt(em magam), de mivel nem volt, aki fegyelmezzen, így láthatóan hamar el is kanászodtunk (volna). Itt vidéken nagyon másak a gyerekek is, de hamar beilleszkedtem közéjük. A foci életre-halálra, a dzsúdó abbamaradt, de mivel több bányató is van a környéken, így átnyergeltem az úszásra. A költözés után édesapám elég sok mindent elvitt, ezért édesanyám itt is szintén éjt nappallá téve dolgozott, hogy valahogy fenntartson minket. Nem sok ideje jutott ránk, többnyire a nagyszülők neveltek minket. Nagyon nagy szegénységben éltünk egy jó pár évig. Aztán javult a helyzetünk. Lettek malacaink, baromfiudvar. Én nyúltenyésztésből kerestem meg a zsebpénzemet. A kamaszkor és a középiskola már megint hozott negatív viszonyokat, de túl vagyunk azon is. Itt már a történelem szeretete sok hazafias gondolatot és „cselekedetet” hozott. Bár én nem a „bőrfejű” vonulatról jöttem, hanem én kőkemény hosszú hajú „rocker” voltam/vagyok, de mindig is volt kapcsolatom velük és sohasem viselkedtek velem ellenségesen. Ismertem ezeket a köröket, így az MNA-ról is volt fogalmam. Sok lemondással jár ez az életvitel-rendszer, de azok mind haszontalan dolgok voltak, amiket magam mögött hagytam. És olyat építettem a helyükbe, amik mind maradandóak!        

2. Miért csatlakoztál a Mozgalomhoz?

2002 óta vendéglátós vállalkozó lettem, és itt gyakran szóba kerültek történelmi kérdések a vendégekkel, amolyan kocsmapolitizálás. Mivel én már a középiskolában is vitába kerültem a történelemtanárral bizonyos kérdésekben, mivel én önszorgalomból „máshogy tudtam” a történelmet és nem a tananyag szerint. Így ott az eltanácsolásom is szóba került a tanári testület részéről, ha nem fejezem be a „kényes kérdéseket” az órákon, amivel szerintük csak zavartam az osztálytársaimat. Gondolhatjátok, na persze! Tudtam, hogy mennek a dolgok akkortájt már, mikor még csak nagyon kevesen tudták. Illetve tudogattam. A 2006-os események, egy pillanatra azt mondatták, végre eljött az idő a változásra! A szeptember 18.-ai eseményeket élő egyenes adásban néztük itt a vendéglátóegységemben és vártuk hová fejlődik. Többen is gyülekeztünk indulásra készen. Aztán eljött az éjfél és semmi sem lett. Továbbra is figyeltük az eseményeket, az utórezgéseket és mivel nem lett vége több napon keresztül sem, ketten az egyik napon felmentünk Pestre, hogy szemügyre vegyük az egészet. Nyilván a médiatájékoztatást nem tartottuk hitelesnek. Két napot töltöttünk el a Kossuth-téren, de láttuk, hogy csak bridzsparti az egész. Kaptuk a híreket folyamatosan és október 23.-ára nagy „dolgokról” szólt a fáma. Én aznap reggel felmentem megint, de estére kiderült számomra, hogy a garázdaságon kívül hatalmat dönteni így nem lehet. Aztán decemberben hívtak a Gárdába, ami éppen szerveződött itt Borsodban. Mikor szintén ennek a hátteréről érdeklődtem kapcsolataim révén, egyszer csak az MNA helyi vezetőjébe botlottam. Amit már ajánlottak a Gárda helyett az utánajárásom során. Ezek szerint a Gárda sorsa már ekkor meg volt pecsételve. És ezek szerint engem „jobbra érdemesnek” ismertek meg jóakaróim. Szóval beszélgetésbe elegyedtünk és ő meghívott az egyik képzésükre, ahol kiderült, hogy többjüket is ismertem régebbről. Tehát 2007 januárjától vagyok a csapatban. Itt olyan dolgokat szívtam magamba, amit sehol máshol! Az eleje kemény és szokatlan volt, de ember faragódott belőlem. Gondoltam, én is kemény vagyok, vagy amikor elgyengültem volna, felszívtam magam, és ha nem ment, megpróbáltam keménynek látszani. A viccet félretéve, azaz emberi és erkölcsi jellem, szilajság, amit itt tapasztaltam, az merítette ki és testesítette meg mindazt, amiben én mindig is hittem, mióta a dolgokat rossznak láttam a nagyvilágban. Mert valahol szűkebb közösségemben mindig is ezen munkálkodtam. Mindig nagyszabású komplex dolgokban gondolkodtam, ha úgy tetszik álmodoztam és mindig a jóakarat hajtott előre. Na, tessék! Most itt van egy ország megmentőkre várva! Kb. 2 éve voltam a Miskolci csoportban, mikor Hernád Völgyén elkezdtem szervezni a helyi csapatot. Hetente tartottam képzést nekik a Miskolcon tanultakból. Mivel Miskolcon meg voltak elégedve az ottani teljesítményemmel, így evidens lett egy idő után, hogy csoportvezetői megbízást kaptam a vezetőmtől. Ezek mellett jó kapcsolatot ápoltam más szervezetekkel is, ami tárgyalási alapot képezett vezetőnk előtt. Én félszavakból is megértettem mindig mire van épp szükség a továbblépésre és már kész terveket tártam feletteseim elé. Amik sokszor jónak bizonyultak. Itt tartunk most.   

3. Mikor és miért döntöttétek el, hogy gazdasági vonalon is beindítjátok a csoport tevékenységét?

Először (kb.4-5 éve), mikor ez szóba került vezetőmmel, ő hallani sem akart róla, mert mondván: ez a képzésektől fog időt és energiát elvenni. De én hittem, hogy a „hátország” felépítése fontos tényezője a térnyerésnek, a szervezet elismertetésének a társadalom és más szervezetek irányában is. Ezért saját szakállamra elkezdtem kis csapatommal ezt kiépíteni. Mára büszkeségünk soraiba tartozik ez az irányzat, tehát megérte akkor előre gondolkodni. Sőt, talán még előbb kellett volna, akkor most még előrébb lennénk. Nem csorbítva ezzel katonai képzetségünk szintjét sem. Sőt, azóta regionális szintre lépve, kiképzőként is részt veszek a külső közösség munkájában.

4. Volt előtte mezőgazdasági képzettséged, vagy mindent "útközben" tanultál?

Apai ágon, mint már említettem a gyermekkori nyarakat, javarészt ilyen környezetben töltöttem. Hatalmas gazdaság volt ott. A válás persze itt is visszaköszönt, hiszen ezzel az ággal szinte teljesen megszakadt a későbbi kapcsolatom. 12 évvel ezelőtt eltávoztak az élők sorából édesapám és apai nagyszüleim is, ezért a tudást már nem gyarapíthattam általuk, de mivel könnyen tanulok abban, ami érdekel, így a gyermekkori emlékeimre sokat hagyatkozom. Ami eddig jóknak is bizonyulnak a bánásmód terén, de a mai kapitalista aljas húzásokat itt, most kell sajnos elsajátítani a talpon maradáshoz. És ahhoz a szemlélethez igazítani, amit az erkölcs és az igazságérzet diktál, hogy ne minket is mocskos zsidóknak hívjanak a hátunk mögött, akik csak a saját hasznukat lesik. Mivel ebből családjaink számára egyelőre csak munka van, és nem kivét, így sok a morgás saját házunk táján is. Ezzel is meg kell birkózni családi szinten, hiszen jelentős kivételnél is fenn lehetne tartani a gazdaságot, de nem lehetne előrelépni. És ez most még fontos szempont, mert ez csak a kezdet! De mi ország és nemzetépítésre esküdtünk! Sokat tanultam a helyi öregektől és gazdáktól is, akik könnyekkel küszködve örülnek, hogy ilyen elszánt fiatalokat látnak kapával, kaszával a kezükben. Szívesen segítenek, jó a kapcsolat a legtöbbel. Persze a kisbirtokosokra gondolok, mert a dölyfös nagyurak nem lépnek a földre rá, pedig egynémely több ezer hektár tulajdonosa. Pont ezért, mert elfelejtették a harácsolás előtt honnan indultak…

5. Ritka, hogy valakiben találkozzon a harcos és a paraszt jellem. Nehéz ugyanis mind a kettőt magas szinten művelni. Nem titok viszont, hogy a mezőgazdaság mellett csoportvezetőként és kiképzőként is tevékenykedsz. Hogy tudod a kettőt összehangolni?

Talán már ennek a kérdésednek egy részét az előbbiekben meg is válaszoltam. A történelemben számtalan példa sorakozik fel méltón, hogy frontharcosok, tisztek a háborúk befejezte után tanyákat alapítottak. De nem kell messzire mennünk a parasztsággal sem, mert a parasztság ősi tiszte az ország „kenyértermelése”. A búzáé, amit apáink ÉLNEK, ÉLETNEK neveztek. Mivel ők saját bőrükön érezték a pusztító harcokban felperzselt ültetvények utáni éhezéseket vagy a dézsmát. Így önkéntelenül is harcossá kellett válniuk az ÉLET védelmében, ha életben akartak maradni. Mert egy-egy ilyen pogrom-alkalommal tudták, hogy a hamvakon csak jövőre sarjad új vetés és a tél hosszú és kegyetlen. Tehát ők vonultak fel a védelemre és nem a földesúri strázsák, mert ugye akkor ki őrizte volna a „közvagyont” vagy a „kincstári aranyat”. A paraszt az igazi harcos jellem. A legnagyobb vitézek és vezérek is a paraszti sorból emelkedtek ki, a természet közeli életvitelük és tapasztalataik hét ölnyi erejével. Összehangolás? Én a tettek embere vagyok. Szeretem a hazámat. Azt mondják, amíg nincs gyermeked, egyedül élsz, addig is kitöltöd a napjaidat. De ha már van családod, megsokszorozódnak a teendők, illetve kihullajtod azokat, amik már értéktelenek a család szemszögéből. De jöjjön bármennyi feladat, sokasodjanak, torlódjanak a fejed fölé, te majd mindet megoldod úgyis. A tágabb családod a nemzeted és a tágabb otthonod a hazád! Bármennyi szentséget is ró rád, te felelősséggel tartozol értük.

 Ha ez a feladat a haladás érdekében, akkor ezeket csinálom, és ha kell, akkor még száz másikat is. Meghalni lehet, elfáradni soha.

  6. Mit üzensz azoknak a magyaroknak, akik városban élnek, de szeretnének az egészség, a természet felé közeledni? Nagyon nehéz ez az életmód?

Ugyanolyan nehéz, mint a városban-élés. Ha nem a négy fal közt ücsörögsz naphosszt, akkor a városban is feltalálod magad valamilyen „maszekmunka” formájában, amivel kiegészíted szerény gépsori bánatpénzben mérhető jövedelmedet. Mert a városi gazdagot ez úgysem érinti. Tehát itt is az elszegényedett rétegről beszélünk. A gazdag úgyis Norbi és Réka-fitnesz show-ján akar egészségesen élni. Mert futja rá és az olyan módi. Tehát ima végi erőt adó varázsszavakkal tudnám a legjobban jellemezni az elkezdés érzésvilágát és nehézségi fokozatát, vagyis: HISZEM, AKAROM, úgy LEGYEN! – szentháromsága kell, hogy a megpróbáltatásokon átlendítsen! Ez a H.A.L.-effektus, a kezdőbetűket összeolvasva. A többi megy magától! Ha nem, majd egy kis segítséggel, és segítség is lesz mindig a láthatáron, ha jó embernek ismerszel meg a közösségben, hidd el nekem, bajtárs, drága barátom! Nem kell félni a munkától, közhely, de a munka nemesít! Jobb emberré válsz tőle, és nem utolsósorban visszatalálsz a természetközelséghez, mert az az igazi OTTHONOD! Persze tudom, jó a betonból a közeli erdőben is egy séta. Jóllehet bizonyos szinten az is kielégít, de itt kint, egész nap a lenge szélszabadságban lenni, minden csuda jóval, ami körbevesz, maga a boldogság! Ennél többet emberfia nem kívánhat! Gyere te is, tarts velünk! 

7. Hogyan látod a vidék, a falvak helyzetét?

A 80-as évek végén, amikor már kezdték szétosztani a „komiszárok” az államosított közvagyont, mivel már létezett a ’89-es forgatókönyv az átmentésre. Akkor azok a bérencek, tanácselnökök, közalkalmazottak, TSZ elnökök, csatlósok, seggnyalók, párttitkárok és pártkatonák, akik tudtak a titkos tervekről és be voltak nekik ígérve a javak, azok a nyilvánosan kifüggesztett árveréseken már csak az értéktelen földeket, eszközöket értékesítették a kívülállók, vagyis az igazi gazdák számára. Az aranykoronásított földek sumákságáról nem is beszélve. Így lettek 5-10 hektáros kisgazdák, rossz állapotban lévő apparátussal és 1000 hektárokban mérhető nagybirtokosi rendszerek 100 milliós gépparkkal mára. A városokban ugyanez volt a helyzet a gyáregységek szétlopásánál. Csakhogy ezek az újdonsült gyárosok, mivel anno a vidéki falvakból települtek a húsosfazekak mellé. Most, mikor már megtollasodtak, úgy gondolták, hogy visszarepülnek a családi fészekbe belepiszkítani. Ezek építkeztek a falvak úgynevezett egykori termőföldekből kimért újtelepein, és ők nekik eszük ágában sem volt már kapálni a kertet, mert tehetősek voltak, megtehették, hogy kertvárosi részeket hozzanak így létre a kisközségi élettérből. Így lenézve az egyszerű gazdaembert. A gazda sem akart elmaradni, így sokan szintúgy tettek, mint a városi visszatelepültek. Tehát ezek nem beilleszkedtek a falusi szépségbe, hanem elvárosiasították a vidéket. Költői kérdés, hogy akkor vajon miért vágytak vissza, ha olyanná tették, mint egy parkosított kisvárosi miliő ahol eddig is tengették életüket?

Ezzel ellehetetlenítve a még gazdálkodni akarókat adott településeken. Mert az állat az büdös! Így most ott tartunk, hogy vannak olyan falurészek, ahol még egy macskát sem lehet törvényesen tartani, hála nekik! Ezért az állattartás kiszorul falvak környéki tanyarészekre illetve a falvakon belül ma még „jól” elszeparált cigánytelepekre. (Onnan nem tűnik ki a szag!) Elég sok cigány foglalkozik valamilyen „állattenyésztéssel”, persze legtöbbjük lókötő kupec csak. Adják-veszik a jószágot, legfeljebb feljavítják egy-két hétig. De elég nagy a cigánytelepi felvevőpiac, úgyhogy jól eléldegélnek belőle. Igazi felelős gazdák csak a magyarok között vannak, viszont ők csak az állami kompenzációk révén tudnak talpon maradni. A nagyhalak viszont busásan a birtokhányad miatt.

Egyébként úgy látjuk, hogy egyre többen a szegényebb rétegekből is visszaállnak a háztáji üzemmódba, otthon a családnak egy-két malackát, néhány baromfit, kecskét, nyulat tartva. Nem véletlenül készülnek kormányrészről egy nagy átfogó lajstromba-vételi attrakcióra! Sok a kibúvó adóalany ezen a téren is, figyelem, készül az újkori padlásseprés!