Muhammad Nadzsar, iráni belügyminiszter szombat este bejelentette: az elnökválasztáson 36,704,156 polgár adta le voksát, és közülük 18,613,329 szavazott Haszan Rohanira. Ezzel a verseny eldőlt, második forduló nem lesz, mivel a győztes elnökjelölt megszerezte a szavazatoknak több mint a felét, egészen pontosan 50.7%-át. Szükséges világossá tenni, hogy a cionista sajtó hazudozásaival szemben a kampány és a szavazás demokratikus körülmények között zajlott.
Haszan Rohani |
Haszan Rohani 1948-ban született. Jogász, síita hittudós, diplomata, aki korábban húsz éven keresztül (1980 és 2000 között) tagja volt az iráni parlamentnek. Élete során számos kormányzati pozíciót töltött be. Egy időben ő volt a perzsa állam fő nukleáris tárgyalója, azonban amikor 2005-ben Mahmúd Ahmadinezsád elnök megnyerte a választásokat, lemondott posztjáról. A cionista nyugati média ezért „reformistának” és „mérsékeltnek” könyvelte el, ami némiképpen félrevezető megnevezés. A cionisták és bérenceik számára ugyanis mindenki „mérsékelt” és „reformista”, aki bírálja Ahmadinezsádot, Chávezt vagy éppen Naszrállahot – vagyis a zsidó világuralmi törekvések elszánt ellenfeleit. Ezzel szemben például az izraeli miniszterelnök kritikusait sohasem nevezik „mérsékeltek” és „reformistának”. („Antiszemitának” annál inkább.)
Pedig Haszan Rohani az izraeli és amerikai támogatással működő Pahlavi-rezsimmel szemben kibontakozó iszlám ellenzéki mozgalom lelkes támogatója volt. Ezért menekülni kényszerült a CIA és a Moszad felügyelete alatt álló iráni titkosrendőrség, a SAVAK bosszúja elől. Rohani csatlakozott a Párizsban élő Khomeini mozgalmához, és vele együtt tért vissza hazájába 1979-ben. Öt cikluson keresztül volt parlamenti képviselő. Egy időben a Védelmi és a Külügyi Bizottság munkáját vezette, az Irakkal vívott háború (1980-88 között) idején részt vett a Legfelső Védelmi Tanács munkájában, sőt a légierő parancsnoka, illetve a fegyveres erők parancsnokhelyettese volt. Tagja az úgynevezett Szakértők Tanácsának, a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsban pedig Irán vallási vezetőjét, Ali Hamenei ajatollahot képviseli.
Izraelben és a nyugati hatalmak vezető köreiben most örülnek, abban reménykedve, hogy a megválasztott iráni államfő kevésbé fog határozottan szembeszállni a cionista birodalom hódító törekvéseivel, mint tette azt elődje, Mahmúd Ahmadinezsád. Ugyanakkor jelen vannak a nyugati elit soraiban a kételyek is, mivel Rohani egész politikai pályafutása során az Iszlám Köztársaság rendíthetetlen hívének bizonyult. A cionisták reményeit az alábbiakban foglalta össze Scott Peterson a Christian Science Monitor hasábjain: „A politikailag mérsékelt klerikus, Haszan Rohani győzelme meglepő eredmény, amely változást jelez – változást a retorikában, és egészen bizonyosan az Iszlám Köztársaság politikájában is. Az eredmény sokkolta Ali Hamenei vallási vezetőt és a konzervatív elitet.” Alig hiszem, hogy a végeredmény bárkit is „sokkolt” volna (számítani lehetett rá, még ha nem is Rohani ilyen arányú győzelmére), annál is kevésbé, mivel továbbra is a konzervatívok uralják az iráni nemzetgyűlést, a Majlist, ezen kívül pedig a nukleáris, valamint a kül- és védelmi politika alapkérdéseiben Ali Hamenei ajatollah mondja ki a végső szót.
A legfőbb vallási vezető és Ahmadinezsád elnök még a szombati nap folyamán gratulált a megválasztott államfőnek. Hamenei ajatollah felhívta a figyelmet a jelentős részvételi arányra (72,7%), amely annak bizonyítéka, hogy az Iszlám Köztársaság egyáltalán nem „diktatúra”, az iráni nép nem pedig nem tekinti puszta színjátéknak a szavazást. (Ha összevetjük például az iráni és az amerikai elnökválasztások részvételi adatait, abból aligha fogunk az amerikai demokrácia felsőbbrendűségére következtetni.)
Haszan Rohani több nyelven (a perzsa mellett angolul, arabul, franciául, németül, oroszul) beszélő, széles látókörű, okos politikus, ugyanakkor nem rendelkezik Ahmadinezsád karizmájával és szónoki képességeivel. Egészen bizonyos, hogy - miként egész életében tette -, a jövőben is hazájának az érdekeit fogja képviselni. Várhatóan némileg rugalmasabb és kompromisszumkészebb lesz elődjénél, a nagy kérdés azonban a következő: vajon a világuralomra törő agresszív cionista világhatalommal szemben meg tudja-e őrizni egy mégoly büszke és erős nemzet a függetlenségét kizárólag engedmények útján?
Mahmúd Ahmadinezsád |
Ami pedig a most távozó iráni elnököt, Mahmúd Ahmadinezsádot illeti, érdemes emlékezetbe idézni: a cionista befolyás alatt álló nyugati sajtóban kétszer négy éves hivatali ideje alatt rendszeresen „diktátornak”, „őrültnek”, „véres kezű zsarnoknak nevezték”, és Hitlerhez hasonlítgatták. Vajon lesz-e bárki is a hazudozó politikusok és újságírók között, aki bocsánatot kér a hosszú esztendőkön át tartó félretájékoztatásért? Hiszen miféle „zsarnok” az, aki hivatali idejének lejárta után békésen átadja a hatalmat a választásokon többséget szerzett (ráadásul más politikai platformon álló) jelöltnek?
Ahmadinezsád elnök távozásával jelentős űrt hagy maga után. A nemzetközi politikai életben ugyanis alig akad hozzá hasonlóan bátor, szókimondó, őszinte politikus, aki nem egy esetben a taktikázásoknál, a ravaszkodásoknál, a diplomatikus mellébeszélésnél fontosabbnak tartotta az igazság kimondását. Mahmúd Ahmadinezsád nemzete és az iszlám érdekeit mindenkor megalkuvás nélkül képviselte. De nem csak a perzsák, a síiták és a cionista agresszióval szembeszegülő szunnita muszlimok milliói gondolnak rá hálával, hanem az izraeliek terrorja alatt álló palesztinok is, akiknek érdekében minden lehetséges alkalommal szót emelt, és megtette mindazt, amit Perzsia államfőjeként megtehetett. Köszönettel tartoznak neki a Nyugaton üldözött revizionista történészek is, és mindazok az nők és férfiak a világban, akik nem hajlandók jogfosztott alattvalókká válni a saját hazájukban.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó:
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben