Az általánosan elterjedt vélemény szerint az egyre mélyülő gazdasági válság, a bevándorlók lázadásai, az etnikai jellegű konfliktusok elszaporodása, mind arra utalnak, hogy a jelenlegi „világrendszer” a végóráit éli. Elképzelhetőnek, sőt, a magam részéről valószínűbbnek tartok azonban egy másik lehetőséget is: nevezetesen azt, hogy a nyugati világot irányító oligarchia a maga javára használja ki a látszólag szétesés irányába mutató eseményeket.A fokozódó káosz nem feltétlenül kedvezőtlen a globális elit számára. Régi szabály ugyanis: ha egy uralkodó réteg alapvető változásokat akar végrehajtani – saját hatalmának megerősítése céljából természetesen –, akkor a maga szempontjából akkor cselekszik okosan, ha az eseményeket szabadjára engedve előbb zűrzavart teremt, majd hozzákezd a „rendcsináláshoz”. Mondhatnánk a következőképpen: az új (cionista) világrend a káoszból születik. A felfordulás félelmet kelt az emberekben, bizonytalanná teszi őket, márpedig a legtöbben nem a szabadság, hanem a biztonság után áhítoznak. Ha a gazdasági válság még hosszú évekig elhúzódik, a bevándorló csőcselék pedig egyre gyakrabban kezd tombolni az utcákon, miközben a tüntetések és sztrájkok is mindennapossá válnak, előbb-utóbb általánossá válik az igény a „rendcsinálásra”. Amelynek eredményeképpen a globális elit hatalma még tovább fog erősödni, a néptömegek pedig még mélyebb szolgaságba süllyednek.
A zűrzavar megfékezése érdekében ugyanis olyan rendszabályokat léptetnek életbe, amelyeket a média agymosásának kitett tömegek ugyan üdvözölni fognak. (De még aki átlátja is az események mozgatórugóit, azok egy része is úgy gondolja majd, mi lehet rosszabb, mint a felfordulás?) A módszer persze nem új. Függetlenül attól, tudtak-e a globális hatalom bizonyos körei a 2001. szeptember 11-i merényletekről, a terrortámadás következményeként a szabadságjogokat súlyosan korlátozó intézkedéseket vezettek be, Amerika pedig újabb háborúkat indított a Közel-Keleten – vagyis a cionista oligarchia hatalma még tovább nőtt. De felidézhetnénk az 1929-33-as gazdasági válság eseményeit, melyekből a pénzoligarchia irányítása alá került Amerika szintén megerősödve került ki – igaz, egy jelentős ellenerő tűnt fel a színen (a nemzetiszocialista Németország), melyet, ha roppant véráldozatok árán is, de sikerült végül térdre kényszeríteni. Egyértelmű jelei vannak annak, hogy a globális pénzügyi elit tovább erősíti uralmát: Görögország és Olaszország élére immár saját megbízható embereit állította, és a magyarországi helytartók megrendszabályozása is megtörtént. A cél nem más, mint a hatalom totális központosítása a birodalmat irányító cionista pénzoligarchia kezében, az egyes tartományok maradék függetlenségének felszámolása útján.
A globális elit legfontosabb törekvése most az, hogy miközben ezt az „új abszolutizmust” építgeti, elfojtsa a belső ellenállást, és a birodalom terjeszkedésének útjában álló hatalmakat is móresre tanítsa. Ami Kínát és Oroszországot illeti, mindkettő kellemetlenkedhet, de egyik hatalom sincsen egyelőre abban a helyzetben, hogy komolyabb konfliktust is felvállaljon a cionista nyugati birodalommal szemben. Hasonlóképpen zátonyra futtathatja a pénzoligarchia terveit az iszlám hit további térhódítása, azonban a muzulmánok elleni érzelmek felszítása és vallásuk azonosítása a terrorizmussal elegendő lehet ahhoz, hogy a kívülről és belülről is jelentkező veszélyt el lehessen hárítani. Pillanatnyilag Irán az az állam, amely a cionista hegemónia kiterjesztésének leginkább az útjában áll, ezért az iszlám köztársaság elleni katonai csapás valószínűleg előbb-utóbb bekövetkezik. A birodalom belső viszonyait tekintve, a nacionalizmus jelentős megerősödése keresztülhúzná ugyan az új világrend kialakításán fáradozó globalisták számításait, azonban a „rasszizmus és fasizmus” elleni évtizedes „küzdelem” megtette a maga hatását, úgyhogy nem kell attól tartani, hogy a szélesebb tömegek felsorakoznak valamely igazán nemzeti erő mögött. (Mint történt az Adolf Hitler idejében.) Ami pedig az „Occupy Wall Street”-féle mozgalmakat illeti, azok legfeljebb a szükséges „gőzleeresztésnek” tekinthetők, sőt, elnézve a szerveződés tanácstalanságát, és egyes vezetőit, az sincsen kizárva, hogy a globális elit valójában maga szervezi a saját „ellenzékét”.
A mostani zűrzavar némiképpen a Diocletianus korabeli Római Birodalom eseményeire emlékeztet engem (Diocletianus 284-305 között uralkodott), amikor is a római „elit” egy új, diktatórikus hatalmi szerkezet kiépítésével valamint a keresztények elleni erőteljesebb fellépéssel igyekezett úrrá lenni az akkori válságon. A művelet részben sikeresnek bizonyult, habár a keresztények részére rövidesen szabadságot kellett biztosítani. („Ha egy mozgalmat nem tudsz legyőzni, állj az élére” elv alapján.) Ennek ellenére a Birodalom létét még egy jó másfél évszázadon át sikerült biztosítani.
Perge Ottó
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben