Egy háborús bűnös: Simon Peresz

Simon Peresz, aki ez év június 13. óta Izrael állam elnöke - igen nagy tiszteletnek örvend szerte a nyugati világban. Általában úgy tekintenek rá, mint megfontolt, mérsékelt, bölcs államférfira. Legfõképpen azért, mert komoly szerepet játszott az 1993-ban nyélbe ütött oslói békeegyezmény megalkotásában. Ennek köszönhette, hogy mint a "nagy béketeremtõ", Jicak Rabinnal és Jasszer Arafattal együtt, 1994-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Az oslói békefolyamat persze azóta összeomlott, ami azonban semmit sem változtatott a Pereszrõl kialakult kedvezõ képen. 

A békefolyamat, pedig azért omlott össze, mert az izraeliek és a palesztinok már születése pillanatában másként értelmezték a "nagy mûvet". Ennek eredményeképpen aztán a zsidó állam tovább folytatta az illegális telepek építését a megszállt területeken, és semmit sem enyhített a palesztinok elnyomásán. Az önálló palesztin állam létrejöttétõl, pedig távolabb állunk most, mint valaha.

Simon Peresz egész életében a cionizmus elkötelezett, feltétlen híve volt. 1923-ban született a kelet-lengyelországi Vishniovában. Családjával együtt 1934-ben vándorolt ki Palesztinába. 1947-ben csatlakozott a Hagana nevû izraeli fegyveres szervezethez. Karrierje hihetetlenül gyorsan ívelt felfelé: 29 éves korában már a Védelmi Minisztérium általános igazgatói tisztét töltötte be. Legfõbb feladata a fegyverek beszerzése volt, és ami azt illeti, igen jól teljesített. Fontos szerepet játszott ugyanis annak a titkos francia-izraeli titkos egyezménynek a megkötésében, amelynek alapján Franciaország nukleáris reaktort épített a zsidó állam területén a Negev-sivatagban. Ennek eredményeképpen néhány évvel késõbb Izrael atomhatalommá vált. Részben tehát a Nobel-békedíjas Peresznek "köszönhetik" a Közel-Kelet népei, hogy megismerkedhettek a nukleáris fegyverkezés áldásaival. Ugyancsak Peresz közremûködésével sikerült az izraelieknek a francia Mirage vadászgépekhez jutniuk, amelyeket azután sikeresen alkalmazták is az 1967-es háborúban. Erõteljesen támogatta az Egyiptom ellen intézett izraeli-brit-francia agressziót, amelynek legfõbb célja Nasszer elnök rendszerének megdöntése volt. Az 1967-es háború után, amikor is a zsidó állam elfoglalta Ciszjordániát és a Gázai övezetet, Peresz lelkesen támogatta telepek létrehozását a megszállt területeken. 

1959-ben a Mapai Párt /A Munkáspárt elõdje/ színeiben választották elsõ ízben képviselõnek, és azóta / egy három hónapos szünetet leszámítva 2006-ban/ egyfolytában a Knesszet tagja volt. Számos miniszteri posztot töltött be, így irányította a külügyi, a gazdasági és a védelmi tárcát is. Nem kevesebb, mint 12 izraeli kabinet munkájában vett részt. S noha irányítása alatt a Munkáspárt minden egyes választást elveszített, koalíciós alkuk eredményeképpen három alkalommal a kormányfõi posztot is betöltötte.

Õ volt a miniszterelnök 1996-ban is, amikor az izraeli hadsereg légi és tüzérségi támadást intézett az ENSZ békefenntartó erõinek a dél-libanoni Kánában található központja ellen. Ennek a teljesen értelmetlen akciónak több mint 100 nõ és gyermek esett áldozatul. S noha az izraeli hatóságok szerint tévedés történt, az ENSZ hivatalos vizsgálata a bombázást szándékos, tudatos cselekedetnek minõsítette. Más kérdés persze, hogy az USA megakadályozta az ENSZ bizottság Izraelre nézve roppant kínos jelentésének hivatalos elfogadását. Ámde bárhogy történt is, sem Izrael, sem Peresz a kánai vérengzésért sohasem kért bocsánatot. /Sõt, a 2006-os háború során ezt a szerencsétlen falut ismét támadta az izraeli hadsereg, és akkor is rengeteg asszony és gyermek vesztette életét./

S noha Peresz azt állítja magáról, az évek során héjából galambbá változott, hosszú politikusi pályafutása során mindig is támogatta az illegális zsidó telepek építését, vagyis a palesztin földek elrablását, és a palesztinok elleni katonai akciókat. Helyeselte az ellenállás vezetõinek célzott kivégzését, házaik lerombolását, a bírósági ítélet nélküli bebörtönzéseket. Nem emelt kifogást a Libanon elleni számtalan izraeli agresszió ellen sem. Lelkes híve a palesztin földeken felépített, ún. biztonsági fal /bár inkább talán apartheid falat kellene mondani/ építésének, amely ellen egyébként az ENSZ is felemelte a szavát. És ha már a világszervezetnél tartunk: a Nobel-békedíjas "béketeremtõt" sohasem zavarta, hogy országa ENSZ határozatok tömkelegét nem hajtotta végre. 

De úgy látszik, a mai világban mindez nem számít. Érdemes azonban feleleveníteni azt a nemzetközi kampányt, amelyet Izrael és nemzetközi zsidó szervezetek a 80-as években Ausztria elnöke, Kurt Waldheim ellen kezdeményeztek. Akinek az volt a megbocsáthatatlan bûne, hogy a második világháború idején a Wehrmacht katonájaként szolgálta hazáját. Ezért õt a nyugati világban persona non grata-nak nyilvánították, és nem voltak hajlandók szóba állni vele. (A sors különös fintora, hogy Waldheim éppen Peresz elnökké választását követõ napon, június 14-én hunyt el. Haláláról jellemzõ módon nem adtak hírt a médiák, noha 1972 és 81 között az ENSZ fõtitkára is volt.) Izrael állam újdonsült elnökének azonban az elszigetelõdés rémétõl aligha kell tartania. 

Perge Ottó

Kapcsolódó:

Az izraeli elnök kimondta, amit már tudunk: felvásárolják Magyarországot

Simon Peresz most már videónkon is mondja: „Fölvásároljuk Magyarországot”