Alább a Magyar Nemzet szombati, a súlyosan cigányfertőzött Lyukóvölgyről beszámoló, csak és kizárólag nálunk olvasható (saját szkennelés), kitűnő cikke. Az anyag többek között beszámol egy, természetesen a korcsok által elkövetett, a cigányvédő médiában annak idején, mint szinte mindig, elhallgatott gyilkosságról is.

Édenkert helyben

Lélekszámát tekintve az ország talán legdinamikusabban fejlődő településrésze a Miskolchoz tartozó Lyukóvölgy. Ide vándorol a panelházakból kiszorult elszegényedő kisnyugdíjas és a korábbi lakóhelyéről kiközösített roma kisebbség is. Míg hat éve ezerhétszázan éltek itt, mára jócskán megnőtt a víkendházban, kalyibában, földkunyhóban élők száma. Még a fővárosból is vezényeltek ide rendőri erőket, hogy szembenézzenek az új kihívással.

Köd van a völgyben, a kitaposott földút szélén szemét és trágyalé. Barna szigetelőszalaggal beragasztott ablakú, rozsdafoltos autó zötykölődik el mellettünk, nagyot nyekken kereke az egyik latyakkal feltöltődött kátyúban. A sofőrnek hallhatóan nehezére esik kikerülni bennünket, hasonszőrű útitársai kíváncsian pásztáznak végig. A hegy egyik ösvényén bőrkabátos férfi közelít felénk. Rézfejű fokos a hóna alatt. „A gazos ösvényeken ad egy kis önbizalmat." Kerekes Endre liftszerelőként jól keresett, így 1977-ben megvett itt, az „édenkertben" egy másfél szobás, pincés házát. Amikor először idejött, tavasz volt, orgonaillat töltötte ki a völgyet, ápolt kertek, meszelt falú házak látványa fogadta. Ilyenkor télen hetente kilátogat, megszemléli lakókörnyezete miatt eladhatatlanná vált ingatlanát, s gyakran megállapítja: ismét kirabolták. De emiatt már nem idegesíti magát. Döbbenten nézem a fokos fején a két hegyes élt. Észreveszi, megpörgeti a botot, majd villámgyors szúró és ütő mozdulatot tesz.

— Jó kutyára és emberre is.

***

Országos hírű gettóként ismert a Miskolchoz tartozó Lyukóvölgy. A megyeszékhelyről a Testvériség utca vezet a Lyukóvölgybe, már a Bányaüzem végállomásig menő 16-os buszon is rendőrjárőr vizslatja az utazóközönséget. Az út szélén igen gyakran egy-egy szemeteszsák, némelyikbe a kóbor kutyák belemartak, szétszóródik a tartalmuk, messzire fújja a szél. Húsz évvel ezelőtt kizárólag a nyugdíjba ment bányászok és kohászok vettek itt üdülőtelket. A munkáscsaládok összetartottak, a szomszédok átjártak egymáshoz barátkozni. Azóta nagyot fordult a világ. Kihalt egy nemzedék, gazdát cseréltek az ingatlanok, a miskolci lakótelepek szegényei költöztek ide az alacsonyabb fűtésszámla reményében. Itt kerestek menedéket a hajléktalanlét határán tengődő nincstelenek, azok a taktaközi romák, akiknek Miskolc közelsége megélhetési reményt adott. Az utóbbi öt évben pedig olyan cigány családok érkeztek, amelyeket kötözködő természetük miatt kiközösítettek korábbi lakóhelyükről. Ma már a Lyukóvölgyben félig elbontott házak és deszkákból meg palalemezekből összetákolt viskók húzódnak meg.

***

— Rokkantnyugdíjas vájárként huszonegy éve vettem a háromszáz négyszögöles telket, akkor csak két család lakott a völgyben, ma pedig háromezer-négyszázan élnek itt — mondja Padla Sándor. Nyaralószomszédja katonatiszt volt, sokáig összejárt a két család. Hat éve főztek itt utoljára, azóta nem jönne ki ide, a veszélyzónába közeli rokonsága egyetlen tagja sem. Ő bezzeg minden áldott nap kibuszozik, megnézi, rendben van-e minden. Ennyi mozgásra, időtöltésre szüksége van. Amúgy unatkozna otthon, így pedig mégiscsak eltelik a napból három óra.

— Tizenhat gyümölcsfám s hatvan méter hosszan szőlőm van, de ősszel ellopták a hordókkal együtt a boromat. Az elmúlt években tizenháromszor törtek be hozzám, mindannyiszor feljelentést is tettem. Ebből a szempontból mindegy, hogy van-e tettes, meg se melegedik, mire kiengedik.
A férfi sejti, hogy melyik házba vitték a borát, de nem tud mit tenni. Szótlanul megy el az ingatlan előtt.
— A telkét miért nem adja el?
— Nem adnának érte semmit sem. Évek alatt egy illető mégis megvette volna. Intézeti gyerek volt, itt akart az államtól kapott pénzéből új életet kezdeni, de féltem vele üzletet kötni. (Kuruc.info: cigánnyal nem is szabad, mert a legjobb esetben is búcsút mondhatunk a pénzünknek. Rosszabb esetben meg az életünknek, ahogy az már hasonló „üzleteknél” oly sokszor előfordult már...)
Padla Sándornak szerencséje is van azért. Lányáék kertet vettek Diósgyőrben, így a jövőben a leszedett szőlőt náluk fogja feldolgozni. Nem fél itt közlekedni, alig egy kilométer az út a buszig. Igaz, a szomszédját néhány hete két srác meg akarta „pampulizni". Aztán valaki, látván, hogy ütögetik, kihívta a rendőrséget.
— A megyeszékhelyeken is egyre több ilyen terület lesz. Az újságban olvastam, hogy tavalyelőtt kihozták ide az új rend és szabadság program kormánybiztosát, aki szinte ki sem mert szállni az autójából, folyton csak azt hajtogatta: „Eddig azt hittem, hogy ilyen csak Dél-Amerikában létezik." Nos, mifelénk is meg kell barátkozni ezzel.

***

Sántikáló férfi kerüli a kutyaürülékeket és a pocsolyákat. Nagy Jánosnál senki sem ismerheti jobban a Lyukóvölgyet: 1941-ben itt született az egyik krumpliföldön. Hét hold földjük volt, s az anyja krumpliásás közben lett rosszul. Apja „szőrösgemcével", lovas kocsival ment a bábaasszonyért. Mire visszaért, két barázda között megszült az asszony.

— Ahogy apám évtizedek alatt gyengült, adogatott el a földből, a hatvanas években már csak 3,5 holdat osztott szét a gyerekei között. Nekem 676 négyszögöl jutott. Van rajta szőlő, húsz gyümölcsfa és kaszáló is. A kohászatnál dolgoztam gépkocsivezetőként, s 1961-ben házat építettem, azóta itt élek az élettársammal. A fölső soron lakunk, ahol a magyarok összeálltak, nem adják el a házukat senkinek. Tudjuk, mennyire nehéz itt az élet, egymással a világ minden kincséért se tolnánk ki.

— Fél?

— Nem. Olyan a kutyáin... Emberevő. Snaucer.

— Könnyedén megmérgezhetik.

— Fogheggyel veszi el a kaját még éntőlem is. Jól tartjuk, nem éhezik. Kisbabát is tartok az ágy mellett. Kár, hogy nem tudok jól fogni, a bal oldalam el volt menve. Azért is sántikálok, ennyire jöttem helyre az agyvérzésből.
Az út szélén kiserdőnyi megfagyott, kétméteres gaz. Búcsúzóul mondja:

— Ha valakit agyonvernek (Kuruc.info: ...a cigányok...), s bedobják, nem találják meg, csak amikor büdösödik...

***

Járhatatlan utak jellemzik a Lyukóvölgy részeit: Gulya-kutat, Magyartanyát, Kohászkertet, Fazolakertet, Őzugrót, Bigecset és Tehéntáncot. A völgyet lezáró, 1938 óta működő bányát 2004 októberében bezárták. Megszűntek a munkásjáratok, kiürültek az üzem körüli kiszolgáló-létesítmények, láncra vert kutya csahol a lehúzott redőnyű élelmiszerbolt előtt is. A Lyukóvölgy külterület. Lakóházra építési engedélyt nem adnak, mivel az alábányászott domboldalakban bármikor földmozgás lehet, a nyolcvanas években előfordult például, hogy a suvadó domboldal elnyelt egy hétvégi házat. Lélekszámát tekintve a Lyukóvölgy mégis Miskolc, sőt az ország legdinamikusabban gyarapodó területe. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 981 személy lakott itt. A városi önkormányzat oktatási főosztálya 2005 őszén 1773 lakót számolt össze. A 2006-os önkormányzati választások előtt a Lyukóvölgyben már 2680 szavazásra jogosult polgár lakott, tavaly pedig 3400-nál is többen tengették itt mindennapjaikat.

Alig egy éve nyolcvan itt elő végső elkeseredésében levelet írt az önkormányzatnak, melyben azt kérték, hogy haladéktalanul tegyenek hathatós intézkedéseket a közrend, közbiztonság, személy- és vagyonvédelem megszilárdítására. Kértek saját rendőrőrsöt és kutyás rendőröket, kihelyezett család- és gyermekvédelmi szolgálatot is. A levélírók szerint aki teheti, elköltözik, inkább parlagon hagyja a földjét. Sokaknak azonban nincs hova menniük, kiszolgáltatottak, önvédelemre rendezkednek be.

Néhány éve Lakatos Attila cigány vajda vigyázott a rendre, aki személyes felelősséget vállalt a sikerért, és kijelentette, a rendbontó cigányok ellen csak cigányok képesek hatásosan fellépni. A csoport megalakulásának köszönhetően a lopások és garázdaságok száma jelentősen csökkent. Többször értek tetten fatolvajokat, és este nyolc után nem hallatszott hangos zene, nem volt randalírozás, szemetelés. Működésükkel elégedett volt a megbízó, Miskolc városa és a lakosság nagy része is. Ugyanakkor az akkori igazságügyi miniszter a miskolci kísérletet törvényellenesnek minősítette, szerinte tilos etnikai alapon ilyen csoportokat létrehozni, s törvényellenes azért is, mert a roma településőröknek nincs szakképzettségük, és nem büntetlen előéletűek. A kísérlet abbamaradt. (Kuruc.info: lebegjen ez a nyílt magyar/fehérellenes merénylet (is) azok szeme előtt, akik vissza akarnák szavazni a hatalomba az MSZP-t, ill. úgy általában bármilyen baloldali pártot [SZDSZ, LMP, MDF]...)

***

Egy útelágazásnál a zöld postaládákat felfeszítették, előlapjukat elvitték. Ősz hajú, vékony asszony siet elénk. Panaszkodik, mutatja a háza tetejét a lyukakkal. Szórakozásból kővel dobálták meg a hullámpala tetőt.(Kuruc.info: erre van ideje / ereje a cigányoknak. Iskolába járni nincs. És még mi vagyunk a „nácik”, amikor kőkemény munkatáborokat, Tent City-ket követelünk a bűnözőknek...) Tápházkezelő volt a kohászatnál, a férje pedig darus. Nem ott ismerkedtek meg, „a szerelem csak jött magától". A hetediken laktak egy miskolci lakótelepen, az urának fél lába volt, bosszankodtak, amikor elromlott a lift. Vágytak a jó levegőre, kiköltöztek ide. Már nyolc éve özvegy, de ragaszkodik ahhoz, amije maradt. A szomszédasszony is özvegy, odafigyelnek egymásra.

A ház felé nézve mosolyogva mondja:

- Füstöl a kémény, muszáj neki.

Az egyik portán fát vágnak, romák és nem romák együtt. A piros zománc szélű táblán „Illetékteleneknek belépni tilos", egy másikon pedig „Idegeneknek belépni tilos" felirat olvasható. Választékos a magyar nyelv.

- Legnagyobb baj az idegenlégiósokkal van, így hívjuk az elmúlt néhány évben ideköltözött romákat. Lakótelepen laktam, az Avason a betegeskedő anyámmal, úgyhogy tíz éve ideköltöztünk vele, a feleségemmel és a fiammal. Minimális árért, kétmillió-hatszázezerért adtam el 2000-ben, majd felment a lakások ára, s ötmillió-kétszázezerért adták tovább. Majd megettem a kefét - avat be idekerülése történetébe egy igencsak megtermett cigány férfi. Közben a ló majdnem ránk tolja a házilag, meszes deszkákból összetákolt szekeret. - Anyám három éve, hogy meghalt, azóta árulom a házát - mutat a tetszetős saroképületre, majd folytatja. - Az üres telek értéke, ez a hagyatéki tárgyaláson derült ki, a földhivatal szerint hatmillió forint. Hárommillió-nyolcért nem tudjuk eladni a kétszobás, konyhás, fürdőszobás, spájzos ingatlant! Ipari áram van a garázsban, téglából épült a kifutós disznóól is a füstölővel együtt.

Bevisz a területre. Nagy a kert, sok vakondtúrással, dupla porta. Nem is olyan sok a kerítésen túlról bedobált szemét.

Amikor a nevét kérdem, azt mondja, mindegy az, lehet mondjuk Sándor.

- Amúgy polgárőr vagyok, de az semmit nem ér. Valaki elment két hétre, úgy szétszedték a házát, hogy csak az égre mutató betonoszlopok maradtak. Hiába sok most itt a rendőr. Amikor elpöfög előttük az autó, tudják, most egy fél óráig tiszta a levegő. Tőlem is loptak, adtam egy pofont a gyereknek, s hozzátettem: legközelebb a sörétes puskámmal jól fenékbe lőlek.
Idős asszony sétál felfelé az egyik úton. Elegáns kabátban, cekkerrel a kézben, mintha Miskolc főutcájáról montírozták volna ide.

- Csókolom, Klárika! - kiáltják neki kórusban magyarok és cigányok.

- Régi bútordarab vagyok. A házunk '79 óta megvan, Miskolcról mindennap kijövök, mert a kutyának ennie kell. A férjem 2002-ben meghalt, azóta egyszer vittek el tőlem tizennyolc tyúkot, máskor a gázpalackomat nyomásszabályozóval együtt. A bányaoldali Kiskirály dűlő azért biztonságosabb, mert az utcában télen-nyáron kint laknak.

Mikó Lászlóné az erdészetnél dolgozott konyhán, majd tizenhét évig a fonodában. Ahogy a házához megy, lát néhány portát, amelyen szemétdomb van. Azok az emberek sokallják a havonta hétszáz forintos szemétszállítási díjat. (Kuruc.info: világos, hiszen abból már kijön egy doboz cigi vagy két liter kannásbor. Azok sokkal fontosabbak cigányéknak, mint a patkányok hiánya...)
- Nem szólok, csak megyek, s nézek előre, mint az igavonó ló. Sokan vannak itt, akiknek nem itt kellene lenniük, vagy tényleg rendőrőrs kell ide éjjel-nappalos szolgálattal - vélekedik.

***

A Lyukóvölgyben rendszeres a rablás és az erőszak, 2006-ban pedig agyonvertek egy helyi lakost, mert az rájuk szólt, hogy ne lopják a fát.(Kuruc.info: hány, de hány ilyen eset volt – lásd pl. EZT. Mindez ráadásul csak a jéghegy csúcsa: ahogy azt a rendőrség is, Dopeman kapcsán, [áttételesen] elismerte, állandósultak a cigányok által elkövetett magyargyilkosságok, amelyekről senki sem számol be: se a rendőrség, se a média...) Elszaporodtak a hétvégiház-feltörések, a falopások, számos esetben megsértik a köztisztasági szabályokat. A Lyukóvölgy ideális búvóhelyük a bűncselekményt elkövetőknek. (Kuruc.info: mivel a cigányok bújtatják a bűnözőiket - kapcsolódó cikk, remek idézetekkel, ITT) Az elmúlt egy évben öt átfogó razziát tartott itt a rendőrség, fél éve pedig országosan kiemelt területként kezelik. A miskolci vasgyári rendőrőrs által koordinálva állandó a rendőri jelenlét. Az őrs rendőrei mellett a megyei kapitányság bevetési szolgálata (kommandósai), kutyás és motoros, valamit quados rendőrök is járőröznek a kilenc négyzetkilométeres területen, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) pedig lovas alakulatot vezényelt a Lyukóvölgybe.

Gömöri László őrsparancsnok-helyettes kérdésemre elismeri, az elviselhetetlen közállapotok miatt egyféle országos mintaprogramról van szó. Az ORFK áttekinti a költséges rendteremtés tapasztalatait. Nem kérdéses, egyre több helyen jöhetnek létre hasonló szigetek.

A Lyukóvölgyben a vad kutyák falkákba verődve kóborolnak. Mivel nincs vízhálózat és szennyvízelvezetés, az utcai közkutat ismeretlenek rongyokkal bebugyolálták, nehogy megfagyjon benne a víz. Egy fabódéból ömlik a zene. Nyolcszázezerért meghirdettek, s annyira bíztak az újrakezdésben, hogy már albérletbe is elmentek a városba. Aztán nem lett az egészből semmi. Visszahullottak ide.