Lassan két éve már, hogy a Jobbiknak nevezett, jóhiszemű tömegek által bejuttatott érdekcsoport bekerült a parlamentbe. A parlamentbe, ahová radikális pártként ment be az utcáról, ahol évekig lázadozott és igyekezett meggyőzni a közönséget, hogy más, mint a többi párt. Sajnos (vagy szerencsére) mostanra kiderült, hogy ez nem így van. A 2006-os események után felfutott, gőzleeresztő szelepnek használt mozgalom lassan kezdi kimutatni a foga fehérét, és erre kezdenek rájönni a szimpatizánsok is.

A Jobbik gondjai óriásiak lehetnek, hiszen a Kuruc.info nevezetű honlapon (amiről köztudott, hogy száz százalékig a Jobbik, illetve egyes vezetőinek a kezében van) érdekes dolgok történtek az elmúlt napokban. Tudni kell, hogy az itt megjelenő írások szinte teljesen a Jobbik titkos tollforgató csapatának tollából pattannak ki. Az olvasók által megírt levelek pedig nagyrészt a szemetesbe kerülnek, és nem a honlapra. Több személy írt már nekünk, hogy írását többszöri könyörgés után sem tették fel. (Különösen, ha populista cigányozás és érdekpropaganda helyett kulcskérdésekről van szó – szerk.) Ezen nem szabad csodálkozni, hiszen a párt érdekei és hirdetett radikális értékei között most már köszönő viszony sincs. A pártra vonatkozó cikkek, mint a „Néhány gondolat a Jobbikról”, illetve e cikkek kritikái és utólagos hozzászólásai is jól mutatják a Jobbik vergődését. Az írások valószínűsíthetően nem egy civiltől, hanem egy belső ember tollából származhattak.

De vegyük végig mi is pontról pontra a gondokat.

1, A szavazók és a szimpatizánsok

Először is ki kell jelenteni, hogy nem a Jobbik tagságával, hanem annak egy kis, politikai és gazdasági érdekei miatt az eredeti értékeket megtagadó rétegével van baj. Nem tudjuk, hogy a párt 13 000 tagjából hányan álltak át önös érdekeik miatt egy másik pályára, de azt tudjuk, hogy ez a csapat a kisebbség. Sajnos az a kisebbség, ami az erőt, mégpedig a vezető erőt jelenti a pártban még egy darabig, ha nem tudnak változtatni rajta. Ha nem, akkor a párt fennállása alatt az összeomlásig ők lesznek vezető szerepben. A szavazók és szimpatizánsok sem egy elítélendő réteg, hiszen rengeteg nemzeti érzelmű, becsületes ember van közöttük, de sajnos ezeket az embereket megvezették és elhitették velük, hogy ez a mozgalom tiszta gyökerekkel rendelkezik és a nemzeti érdeket képviseli. A reménykedő, tősgyökeres szavazók mellé felsorakozhatnak a jelenlegi hatalom antikommunista és antiliberális, Fideszből kiábránduló mindennapi emberei – ha a Jobbik előretörését mutató statisztikák igazak. Persze ez sem a Jobbik fantasztikus és mindent elsöprő politikai előretörését jelzi, hanem az emberek egyszerű kiábrándulása a regnáló hatalmi csoportból.

2, A párt elnöke

Vona Gábor (Zázrivecz Gábor) mára a vidéktől elszakadt emberré és igazi pesti politikussá vált. Igazi, de nem igaz politikussá. Már egyre nehezebben tudja elhitetni magáról azt, hogy ő az a pártvezető, aki egy radikális pártot irányítani képes. A korábbi dadogását mára hadarássá felváltó vezető képtelen a párt vezetésére. Ezt már a szemébe is vágták egyszerű Jobbikosok egy nem rég történt választmányi ülésen. Vona pszichológiailag alkalmatlan, hiszen ez az ember, aki nem vállalja fel a konfliktusokat. A párton és a frakción belül képtelen rendet tartani. Sokszor kerüli azokat az embereket, akikkel baja van, mert képtelen ütköztetni saját véleményét a másikkal. Egy igazi konfliktuskerülő ember. Sajnos így nem lehet pártot, főleg egy úgynevezett radikális pártot működtetni. A gondokat nagyrészt Szabó Gáborra (a párt tényleges vezetője) hárítja, aki most már a rá nehezedő terhek miatt több deka cigit eszik meg egy nap, mint ételt.

Vonának sokat kellene tanulnia az ellenfelektől is. Kommunikációból a közvetlenség című fejezetet kellene jól áttanulmányoznia. Összehasonlítva a többi párt vezetőjével nem nevezhető közvetlen embernek. Inkább hideg és távolságtartó és egyre inkább megközelíthetetlen. Az előző kampány alatt sokszor hangoztatott másfél szobával rendelkező paneles gyerekből mostanra egy budai jó panorámával rendelkező villapolgár lett. Ja igen! És Szegedi Csanáddal együtt 50-50 százalékban birtokolják, vezetik, cenzúrázzák a Barrikád nevű lapot is. Természetesen a nyereségen is ők osztoznak. Tehát akinek karizmatikus vezetővé kellett volna válnia, abból most budai villalakó, vállalkozással rendelkező politikus-arisztokrata lett jól becsavarva egy árpád sávos lobogóba, mint díszletbe.

3, Parlament

Nevezhetnénk úgy is, mint a jelenlegi Jobbik fészke. A radikálisok még nem ültek ennyit egy helyben, mint a magyarnak nevezett parlamentben. Már akik valóban hajnalokig ott ülnek. Ezeknek az embereknek nagyrészt nem ott lenne a helyük, hanem választókerületükben és az utcán. Nem megy! A vezetés a frakciót beszorította a szűk padsorok közé és valószínűleg a háttérből jövő utasítások miatt nem is akarja kiengedni őket onnan. A felszólalások is egyre érdekesebbek, hiszen a frakció liberalizált vezetői csak a díszkurjongatóknak adnak szót, sok képviselő felszólalását nem is engedik. Csak az mehet, amit a az illetékesek engedélyeznek. Kevesebb már jóval a cigányozó és zsidózó felszólalás is. Úgy látszik, hogy a Jobbik is arra használja saját embereit, mint a Fidesz, jól fizetett gombnyomogató társaságnak. Hányszor láthatóak a megyékből érkezett képviselők és a korábban vidéken, otthon hangjukat nem kímélők? Nagyon keveset a főripacsokkal szemben. És természetesen van-e értelme ennek? Egy szóval: semmi! Még szerintük sem.

Lehet tépni a szájat, a híradó nem adja le. Lehet hőzöngeni a tisztelt ház falai között. A falak jó vastagak és ebből szinte semmi sem jön át! Mehetnek vissza az utcára, de rájönnek, hogy azt is elfoglalta Gyurcsány, az MSZP, és a liberális LMP. Gratulálunk, mert most már sehol sincs helyetek!

4, Vidék-Budapest

Ha a Jobbikosok csak a párt elnökségének névsorát néznék meg, akkor rájönnének, hogy valami nagy átverés áldozatai. A vidék, ami betolta ezt a pártot a parlamentbe ma már nem számít. Az elnökségből hat ember a fővároshoz és kettő a vidékhez kötődik, de arról a két emberről sem mondható el sok pozitívum. A pestiek egyszerűen olyanok, mint más pártban, egyszóval politikailag besimuló kollaboráns társaság.

A képviselőket is érdemes megnézni! 46 emberből 14 ember a fővárosból és főleg listáról lett betolva. Valaki még a leendőbeli feleségét is magával húzta a padsorok közé. Abból a fővárosból, ahol az LMP különb hídfőállásokat szerzett, mint a radikálisok. Abból a fővárosból, ahol komoly eredményeket a Jobbik nem könyvelhetett el egy kerületben sem. Természetesen a vidék tolta be őket. Az a vidék, amely a cigánysorokon is, ha kellett plakátozott. Az a vidéki jobbikos, aki bement a cigánysor közepére is rendet tenni, az a jobbikos, aki központi támogatás, magyarán pénz nélkül, saját pénzén vitte a kampányt és saját idejét verte el arra, hogy a budapesti horda bepöffeszkedjen a vidékiek helyére. Magyarán hely kellett a kiválasztottaknak. A vidék szerepe akkor, most és a jövőben természetesen egy lesz. Dolgozni, dolgozni, dolgozni! És mi lett ennek az eredménye? Rengeteg ember, aki akkor segített, vagy kiállt, és nem került be országgyűlési vagy más képviselőként, most munkanélküli, mert kirúgták Jobbikos szereplése miatt. Most nézheti azokat a tévében, akik köszönik szépen, a pár százezrükből jól érzik magukat a meleg parlamentben, a többieknek a korábbi jobbikos tevékenységük miatt kenyérre, vagy tüzelőre is alig jut. Ez a helyzet fokozódott az önkormányzati választások során, amikor is a vidék filléres problémákkal küzdött, míg Staudt Gábor, főpolgármester-jelölt a legdrágább hirdető helyekről vigyorgott a fővárosban. Természetesen az eredménye nulla volt, és most (ráadásul nem az igazi okok alapján) menesztették is. Tehát a Jobbik a számára politikai sivatagnak számító liberális és nekik kenyeret és pozíciókat adó zsidó tömegeket éltető főváros felé fordult, míg elfordult az igazi támogatóktól. A vidékiek közül pedig az, aki mostanában szólni mert az repül egy koholt vádakra épülő fegyelmi tárgyalás során, amit Staudt Gábor, mint „tiszta kezű” ember szokott levezetni. A feszültség azonban már tapintható! Sok megye lázad, lázad maga Pest is a hírek szerint, de a vezetőség és a holdudvar tartja magát. Sok vidéki alapszervezet megszűnt, sőt sok helyen egy emberként adták vissza a jobbikos igazolványokat a tagok. De sok Jobbikos még mindig dolgozik a magyar érzelműnek beállított, kettős keresztet mutogató, árpád sávokkal átfestett magyarkodó és gyanús nevű, de ki tudja milyen vallású Zázrivecz, Staudt, Schön, Sneider nevű egyéneknek.

4, Gárda

Mostanában a párt vezetője a gárdával jön elő megint. A gárdák azonban már nagyrészt nem törődnek a Jobbikkal. Vona még lát az atomokra szakadt egykori gárdában fantáziát és úgy gondolja, hogy egy megfelelő pillanatban még lehetnek a gárdák a párt öklei. Úgy van, mint Hitler volt a háború utolsó napjaiban, aki olyan hadseregekről beszélt, amik már rég nem is léteztek.

Idézet a korábban említett cikkből:

Vona szerint „a gazdasági válságban, a kormányzat által magukra hagyott embereknek a gárdamozgalom jelenti majd szinte az egyetlen támaszt és biztonságot”

Ez azonban már lehetetlen, hiszen a Jobbik a gárdát a választások előtti parádé díszletének használta. A gárdisták rá is jöttek erre és a szakadás csak idő kérdése volt. A gárdákat egyesíteni azonban mára lehetetlen. A gárda nem volt más, mint gyorsan, az elitista gondolattól mentesen felduzzasztott egyenruhás emberek csoportja, akik csak masírozni voltak jók. Sok gárdista még ezer métert is képtelen lett volna lefutni, nem hogy harcba bocsátkozni. A gárdisták nagy része, ha egy olyan időszak következik, biztos, hogy nem áll ki a Jobbik mellett, sőt egyenesen a jobbikos vezetők nyakát fogja kicsavarni az elszenvedett csalódások miatt. Egy ilyen helyzetben katonai szempontból is alkalmatlan lesz a gárdák korábbi személyi állományának 95 százaléka arra, amit az adott helyzet követel majd tőle. De a bosszújuk nem marad el a szélhámosok irányába.

5, Ifjúsági Tagozat

Egy éve hivatalosan felálló és egy év alatt összedőlt történet a Jobbikon belül. A jelenlegi fiatalság sajnos csapongó, helyét nem találó és züllött. Nem is lehet a nagy részére számítani, mert a liberális világ tönkre tette a fiatalok gondolkodását, értelmetlen, de irányított életutat kijelölve számukra. A Jobbik ez irányú próbálkozása is dugába dőlt. A gyorsan felállt IT szervezetek most inaktívvá váltak, vagy eltűntek. Nagy részük csak bulit látott ebben. Dolgozni, értelmeset kitalálni, vagy önképezni magát, szinte senki sem akarta. Jól mutatta ezt a nyáron lezajlott, Szegedi Csanád birtokán megrendezett sóstófalvai tábor is, ahol minden napot az italról neveztek el, és több napos tivornya jellemezte az összejövetelt. A fiatal hajlandó a pártra szavazni, bemegy a nemzeti koncertre, szórakozik, de a nemzetközileg támogatott agymosás már megakadályozza őket a komoly munkában. Úgy látszik a Jobbik sem képes pozitívat felmutatni a fiatalság körében.

6, Propaganda

Hanyatlás, ezzel a szóval jellemezhető a párt propaganda gépezete. Az N1 tévé 2012-től megszűnt, és eltűnt az internetről. A több mint hatvan millióba kerülő bukott propaganda tévé felesleges volt és drága. Az újságokat az emberek már lassan nem tudják megvenni, mert vagy kenyér, vagy radikális tűzrevaló között kell választaniuk. Inkább a kenyeret veszik meg mostanában már. Tehát a párt lassan, de biztosan beszorul az internetre, ahol az idősek elérhetetlenek, de a fiatalok sem a jobbik.hu-t, vagy a Barrikád, illetve a Kuruc oldalait nézegetik először, hanem a facebook-ot. Az internet tehát az egyetlen fegyver, de az ott megjelenő kommentek és kritikák is mutatják azt, hogy a párton belüli gondok kezdenek kitörni és lassan, de biztosan elárasztják a támogató tömeget is. A szabadtéri programokat is a fővárosba tervezik, a nulla választási eredményeket produkáló város közepébe. Erre költik a pénzt, pontosabban arra, hogy a pesti leggyengébb Jobbikos tábor kitűnően érezze magát, míg Szabolcsból meg Békésből a nyomorult, filléres gondokkal küzdő szerencsétlen meg menjen fel saját maga fizetett busszal, vagy ahogy akar. Ő csak egyre jó, természetesen nem bevallottan, arra, hogy hordja a szórólapot, plakátozzon, utána meg fagyoskodjon és éhezzen tovább az otthonában, hiszen ő csak egy tag vagy szimpatizáns, nem parlamentbe való arisztokrata.

7, Összeomlás

Már a Jobbik is beszél róla, A Jobbik azonban reménykedik, reménykedik, hogy ennek a folyamatnak nyertese lehet. Úgy gondolják, hogy ha bekövetkezik, akkor majd mindennek az élére ugornak és az összeomlás miatt éhező tömegek előtt parádézva átveszik majd az irányítást. Azonban van egy-két bökkenő ebben. Mármint az, hogy ez így nem megy. Nincs erőt jelentő alakulatuk, tehát a tömeg őket nem igazán kedvelő részét nem tudják majd kordában tartani. A másik gond az, hogy a jobbikos is egy politikus, egy politikus, aki szintén hibás, tehát célpont lesz. Így hát erő és háttér nélkül a jobbikosok tömegéből a nép által hidegre küldött hulla lesz gyorsan. A temetőkben sok kettős kereszt jelölheti majd a sírhelyüket, ha egy ilyen helyzetben politikusként hősködve beavatkoznak. Az embereket nem a pártok fogják érdekelni, hanem a túlélés, az étel, a menekülés lehetősége. És ekkor már a Jobbikos „arisztokrata” vezetők úton lesznek természetesen, mint a többi parazita, más pártbéli politikus – úton az első határátkelő felé!

Szász Gábor