Gyöngyöspatán mindenki rasszista és kirekesztő. Kirekesztő a jegyző, a rendőr, a képviselő-testület, de még javaslattal és kezdeményezéssel kellett élnie a Heves Megyei Kormányhivatal és Főügyészség vezetője felé is, mert annyi itt a diszkrimináció és a kirekesztés.

Az ombudsman úr figyelmét elkerülte, hogy a gyöngyöspatai honlapon főoldalról nyitható meg egy „Cselekvési program Gyöngyöspata roma lakosságának felzárkóztatására” elnevezésű dokumentum. Ebben világosan rögzítve van, hogy milyen sérelmek érték a helyi nem cigány lakosságot a cigányok részéről.

„Az elmúlt 15 év alatt eltűnt, romhalmazzá vált a Kecske-kő 30 hektárnyi területe, ami előtte Gyöngyöspata nyaraló negyede volt hobbikertekkel, gyümölcsösökkel, pincékkel. A közbiztonság romlása, az állandóan utcán tartózkodó, unalmukban időseket molesztáló fiatalok, a saját kertjeiket nem művelő felnőttek követelőző viselkedése, továbbá a romák lakta területeken felhalmozott szemét mind-mind előidézte a roma lakossággal szemben kialakult megbecsülés és bizalom elvesztését.”

De az ombudsman úrnak a történelem akkor kezdődött, amikor megjelentek a „szélsőségesek”, és hamarosan Juhász Oszkár lett a polgármester. Nincs előzmény, onnantól kitört a megfélemlítés, tekintélyelvűség, és a kirekesztés.

Szerinte nem is érthető, hogy miért került a falu a nemzetközi közvélemény látókörébe, hisz „bűnözési szempontból átlagos falu” véli a kisebbségi ombudsman. Szobatudósként a tanulmánya első részében, nem tudja, hogy a bűnügyi statisztikák nem a valóságot mutatják. Nem tudja, hogy a sértettek többsége, már nem tesz feljelentést, mert a hatóság úgysem találja meg az elkövetőt, és az eltulajdonított dolgot.  Persze a tanulmány második felében, a szabálysértéssekkel foglalkozó részben egyszer csak megvilágosodik, és akkor már tudja, a bűnözésben és a szabálysértések körében létezik a látencia...

Itt még nem

A nemzetközi figyelemmel talán nem túl távoli összefüggésben van, hogy önmagukat jogvédő szervezeteknek hívó értelmiségi csoportok szabályos búcsújáróhelye lett a település. Ahol rendre csak az egyik fél panaszait vették komolyan és csak az ő érdekükben léptek fel, gyakran nemzetközi színtéren is hangulatot keltve.

Az ombudsman úr egyoldalú információi alapján, tudományos gondolkodást nélkülözve, azt a kijelentést teszi, hogy a „fokozott rendőri jelenlét, az állandósult bírságolások, és a konkrét közfoglalkoztatási programok – eddig nem vezettek eredményre, nem enyhítették az etnikai feszültségeket”. Talán meg kellett volna kérdezni a magyar többségi társadalom tagjait is vizsgálata során. Lehet, hogy az ombudsman úr által megkérdezett egyes cigányokat sértette a fokozott rendőri jelenlét, de a magyar lakosság számára ez nem jelent félelmet. Sőt, a sok rettegésben töltött éjszaka után inkább biztonságérzetet jelent.

A Móricka szindróma jeleként az ombudsman úr a pár roma család kivándorlásából a többségi társadalom kirekesztését látja. Ugyanakkor azt nem veszi figyelembe, hogy napjainkban a többségi társadalomban is nagy számban észlelhető jelenség a kivándorlás.

Az ombudsmani jelentés, mint valami fertelmet írja le a rendet, a rendpártiságot. Mintha a Dopeman Lopni című számában megfogalmazott életérzés lehetne kizárólag morálisan elfogadható, társadalmilag követendő. Persze, csak ha az elkövető nem magyar. Micsoda kettős mérce ez? Milyen előítéletek mozoghatnak dr. Kállai Ernő ombudsman úr fejében, amiken nem tud túllépni munkavégzése folyamán?

Az ombudsman úr jelentése szerint „a feltételekhez kötött ellátások igen költségesek és ellentmondásosak, „veszélyes” eszközei a szegénység enyhítésének. Az ilyen jellegű eszközök a leghátrányosabb helyzetű, együttműködésre képtelen, lecsúszott családok „fenyegetésére” és szankcionálására szolgálnak. E megközelítés eleget tesz az egyre nehezebb körülmények között élő helyi lakosok bűnbakképzési igényének is.”

Ha ugyanezen séma szerint kezdünk el gondolkozni, és megfordítjuk a szereposztást, nem ugyanez történik ebben a jelentésben. Nem az történik, hogy nehéz körülmények között élő romák a saját bajaikért a jegyzőt, az önkormányzatot a rendőrséget, a megszervezett közmunkát és a helyi általános iskolát okolják? Mi a bűnbakképzés, ha nem ez?

Törött ablak elméletről nem tud az ombudsman úr, nem tudja, hogy ha a szabálysértési ügyek komoly erőkkel vannak kezelve, akkor kevesebb az adott területen a bűncselekmények száma is csökken. A közvéleményben számára is ismert számos nemzetközi példa van. Például New Yorkban.

Érthetetlen

A közmunka programban munkavédelmi probléma volt, amit az illetékes hatóság észlelt, és az önkormányzat orvosolt.

Erről is csak egy dolog juthat az eszébe. Az erdőirtás során cinikusnak minősíti a kabinetfőnök kijelentését: „ … a település határában vágnak utakat az elvadult növényzetbe, hogy a rendőrök könnyen tudjanak járőrözni és figyelni a falopásokat.” Alkotmányban garantálja az állam a tulajdonhoz való jogot. Mi ezzel a baj? Komplett erdők lettek letarolva Ózd környékén is. Az nem baj?

Csak egyes kisebbségi szószólók érzékenysége? Hol itt a tolerancia? Vagy a más tulajdona az nem számít?

A vizsgálat komolyságát jól mutatja, „A Stihl főrésszel dolgozók a helyszíni vizsgálat napján egy másik területen dolgoztak, így velük nem találkozhattak a kollégáim”. Pestről felutaztak a Mátraaljára, de Gyöngyöspata külterületén már nem mozogtak, nem keresték a Stihl fűrésszel dolgozókat. Pedig csak a hang irányába kellett volna menniük...

Móricka-kór

Móricka kórban szenvednek egyes közmunka programban résztvevők is, hisz ha az útmentén szemét volt „ezt valaki szándékosan, a megalázásuk céljából szórta ki”.

Sérelmezi az ombudsman úr, hogy október közepén „a lakókörnyezet és a lakhatási támogatás feltételeinek” ellenőrzése céljából több személyből álló csoport kereste fel a segélyért kérelmet benyújtókat.  Ebben a kérdésben is téved a jelentés, hiszen egyfelől a jegyző hatáskörébe tartozik a lakcím nyilvántartási kötelezettség betartásának ellenőrzése. Más kérdés, hogy én még nem találkoztam olyan településsel, ahol ezt a jogszabályi kötelezettséget betartották volna. Másfelől jogszabály nem korlátozza, hogy a kötelezőn túl több hatósági vagy önkormányzati személy, vagy társszerv tagja legyen jelen egy ilyen ellenőrzésen.

Téved az ombudsman úr, - ami a jelentéséből is kikövetkeztethető –, amikor azt állítja, hogy „nem állapítható meg a jogszerű indoka” a helyszíni videofelvétel készítésnek. Nem tudni hogyan jut erre a következtetésre, mert saját maga idézi a vonatkozó jogszabályhelyeket, amelyek lehetővé teszik fénykép- vagy videofelvétel jogszerű készítését.

Az ombudsmani jelentés szerint a szabálysértési gyakorlat is diszkriminatív. A közjogi rendszer rendeltetésszerű használata szerinte akkor valósul meg, ha a jogalkalmazó kellően opportunista, nem kell pénzbírság, elég ha a hatóság rosszallását fejezi ki.

Életszerűtlen következtetést von le dr. Kállai Ernő, aki maga nem él életvitelszerűen a településen, de nem is köti oda munkája napi rendszerességgel. Mert a helyi jogalkalmazók Gyöngyöspatán nemcsak évi pár napot tartózkodnak, így a helyi viszonyokat nyilvánvalóan jobban ismerik és jogalkalmazásuk is a való életre alapozzák. Ezt támasztja alá, hogy egyébként a szabálysértési ügyekben nem keletkezett számottevő jogorvoslati kérelem sem. Maguk a szabálysértők sem fordultak jogorvoslatért bírósághoz.

A szabálysértési ügyekben a roma származásra utaló nevű személyek számarányunknál többször kerülnek a szabálysértési hatóság látókörébe, ezért itt is diszkriminációt sejt az ombudsmani jelentés.

Mi volt előbb?

Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás esete ez is. Ugyanis, figyelmen kívül hagyta azt a kriminológiai tényt, hogy az alacsony iskolázottságú személyek és a munkanélküliek között magasabb a szabálysértést elkövetők száma.

Gyöngyöspata 450 fős roma közösségéből kb. 10-15 rendelkezik bejelentett munkahellyel (közmunkát nem számítva) és 1 azaz 1 fő rendelkezik érettségivel. Tehát elmondható, hogy más szociológiai jellemzőjük is alátámaszthatja a szabálysértési ügyeik nagy számát, mint etnikai kisebbségi létük.

A jelentés állítja, hogy indokolatlanul nagy mértékű szabálysértési bírságokkal sújtották a roma közösség tagjait, míg másokat például a véderősökkel szemben a jogszabályi lehetőség középértékét alkalmazták. Példaként említi a jelentés, hogy „egy roma közösség azon tagjával szemben, aki kisebb súlyú közlekedési szabálysértést követtek el (mint például ködlámpa indokolatlan használata) esetenként 10.000 forint vagy azt meghaladó bírságot szabtak ki”. Azt elfelejti a jelentésben megemlíteni, hogy ennek szabálysértési tényállásnak 15.000 forint a középértéke. Tehát körülbelül ugyanúgy járt el a hatóság mind a két közösség tagjaival szemben, de mégis diszkriminációt sejtet az írás.

Összességében elmondható, hogy dr. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman még utoljára gyorsan írt egy jelentést Gyöngyöspatával kapcsolatban, ahol kellő és körültekintő vizsgálatra a helyszínen nem volt ideje. A szándék, nem is ez volt, hanem, hogy a prekoncepciók alapján szülessen egy írás, amely megint csak azt tartalmazza, hogy Gyöngyöspatán szörnyű dolgokat művelnek a kisebbséggel.

Lehet majd lobogtatni, lehet vele belföldön és külföldön hangulatot kelteni a gyöngyöspatai polgármester és önkormányzat ellen. De jobb lett volna, ha az ombudsman nem a fővárosból akarná megérteni a Gyöngyöspatai hétköznapokat.

P.Á.

barikad.hu