Észak-Magyarország…Folyvást lemondóak mesélnek e szép vidékről így: hol volt, hol nem…

Erre remény csillan szép szavakkal: Hol van, hol lesz Hátország! Beleadva apait-anyait!

Egyenruhás fiatalok gyülekeznek egy hallgatag erdős falucska szélén. Rég nem megszokott látvány a helybelieknek már ez. Mint a jó népi összetartás jeleként érdeklődve szólítanak meg minket: Kik vagyunk? Mit akarunk itt?

Első gondolatom, miszerint ez ám az ön- és településvédelem! Nem férkőzhet be ide mindenféle jöttment, vélt idegen. Mikor feltárjuk előttük kilétünket, hogy erdejükben gyakorlatoznánk, ha megengedik, mindjárt - Isten hozott benneteket! - szíves fogadtatásban részesítik kis csapatunkat és előkerülnek régi katonatörténetek fénylő tekintetű öregjeik tarsolyából, míg várakozunk a többiekre… Jó hazafijaim, nem jó ez így! Nem mennek rendjén a dolgok mostanság! - óhajtják a változást, mint egy falat kenyeret! És mi az enyhülést, a Megváltást hozzuk nekik legalább ma, néhány pillanatig! Egy kis gyermekes anyuka nyugalommal eltöltött, felszabadultan fordulva, látványunktól szemmel láthatóan rabul ejtett, érdeklődő 4-5 éves férfi fiaihoz: Nézzétek, ők katona bácsik! Ők védenek majd meg minket! – Örömkönnyek csillannak e fényes napon szemeink sarkában…felkelni már ma is megérte!

Tehát ilyen áldással útravalónak, benyomásokkal vettettük bele fiatal bajtársainkat lelkes munkánk első gyümölcseit hallva a nép ajakán a képzés fáradalmaiba. Ily felvillanyozott hangulatunk lankadást már nem ígért, az önként vállalt nehéz keresztünk, a reggeli imánkban. Tűrtük is serényen az égető, tikkasztó Nap és sűrű, láb alig taposta, párás erdő viszontagságait. A bemelegítés után, az újoncok fegyveres alapképzést sajátítottak el. A haladók parancsnoki felkészítőben részesültek, majd egyesítve a két tábort együttesen indultak el a járőrképzés csapatkötelékben, bázisfoglalás, álcázás rejtelmes lejtőkkel kaptatókkal teli, kijelölt célvonalán.

Gyakorlatunkat képzőink megelégedéssel nyugtázták és a végén kötetlen párbeszédre invitálták a ma hazugságaira épített művi életből kiábrándult, útkereső, tudásra éhes fiaikat.., hogy igyák bátran az Igazságnak szavait!

Fazekas Tamás: Győzelmünk ára

Előre! Összeszorított fogsorral,
Szúrós tekintetem, fiaimmal,
Tekintet nélkül, a jövő hájas
Testébe döf, Istenünk nyilaival.

Anno, vaskos múltat zabált,
Pocakos jelen zsírján hízott,
Rajtunk, mára kifröccsent, kisütött,
Megavasodott, sorsa, ránk bízott.

Csak ránk bízott s bennünk, még,
Feltétel nélkül, némi fenntartással,
Ugyan…Ugyan! Eloszlatja kétségeink,
Készülni kell! - Nem tölthetjük alvással.

Ez időt nem! Nagyon szigorú az élet!
Kemény! Érces! Pont olyan, amilyet
Érdemeltünk! - Kérem alássan - nem
Panaszkodhatunk, ez adott vak hitet!

Vak hitet a cselekvéshez! Mi majd
Tettre válik, munkától égő kezeink
Alatt s vak hitet igaz véreinkben,
Mi egyek vagyunk, mint őseleink!

Összetartozunk s így is maradunk,
Megmaradunk, gond erős lelkünk rád!
Lássa magára vetve - Az Ég Szent! -
Az Ég szentkeresztjén feszülő világ! 

Borsod-Abaúj-Zemplén MNA