Két történetet mesélünk el arról, hogy egy
kistelepülésen milyen vérlázító módon mutyizták ki a közpénzeket. A cikk
végén látni fogják, hogy is jön ki ez a 9 milliárd euró. Ezek csak a
nagy ügyek – azok közül is csak azok, amelyekről eddig tudunk, és a
bizonyítékok is rendelkezésre állnak. Az aprópénzről most nem beszélünk.
Adómutyiból és a multinacionális vállalatok
közpénzből való feltőkésítéséből egy 228 lelkes kistelepülésnek több
mint 60 millió Ft kára keletkezett a "rendszerváltás" óta. Nem lesz
annyira szórakoztató, de annál tanulságosabb. Két levél íródott, két
szervhez, ezek és a kapcsolódó dokumentumok megvannak
szerkesztőségünkben. Nem akarunk visszaélni a kedves olvasó türelmével,
ezért itt csak összefoglaljuk a történeteket.
Egy gázberuházásról a 2000-es évekből
Martonfa előtt 2004-ben lehetőség nyílt, hogy
lakossági önrésszel, önkormányzati hitelfelvétellel és pályázati
támogatással megvalósuljon a vezetékes gáz bekötése a faluba. A
beruházás értéke több mint 40 000 000 Ft volt. Bele is vágtak, megírták a
pályázatot, felvették a hitelt, tájékoztatták a lakosságot, akik
szintén lelkesen támogatták, hogy végre lesz gázfűtés a faluban. A
hálózatra rákapcsolódni szándékozók hitelt vettek fel - már akinek nem
volt erre készpénze - amelyre az önkormányzat a pénzintézetnél
készfizető kezességet vállalt.
Elkészült a földgázellátásról szóló szerződés a
kivitelező DDGÁZ Rt-vel (az E.ON jogelődjével), a polgármester aláírta,
kiépült, rácsatlakoztak, és elkezdték fogyasztani.
2013-ban, a vagyonleltár áttekintésekor derült ki a
polgármester számára (2013 májusa óta polgármester), hogy nem szerepel
benne a gázvezeték mint vagyon. A képviselők úgy lettek tájékoztatva a
gázberuházás idején, hogy ez is ugyanúgy valósul meg, mint a '90-es évek
elején a víz bevezetése, a falu finanszírozza, és a falu tulajdonába
kerül.
Sehogy sem értették, kérdéseikre azt a választ
kapták, hogy ne törődjenek ezzel. Ők mégis törődtek, felkutatták a
szerződést, amelynek 7. pontjában tényleg ott van, hogy ingyenesen a
DDGÁZ tulajdonába megy át a megépülő gázvezeték, a 9. pontjában pedig
az, hogy az említett 40 millió Ft-ot csatlakozási díj címén fizettették
meg velük.
Senki nem hívta fel rá a figyelmüket, hogy a
beruházásuk ingyenesen átmegy egy multi tulajdonába, hogy 40 millió
Ft-ot fizetnek azért, hogy ami megépül, ne az övék legyen.
Aztán még érdekesebb fordulatot vett a történet,
amikor a magyar állam visszavásárolta a gázüzletágat. A DDGÁZ Rt.
jogutódja azt a vezetéket - amelyet a község, megismételjük: saját
erőből, lakosai anyagi hozzájárulásával és pályázati támogatással
létrehozott, és amihez annak idején a DDGÁZ ingyen hozzájutott - jó
pénzért eladta az államnak. Nem tudni, mennyiért adta el. Nyilván
többért, mint amibe neki került. Nyilván pénzébe került maga a vezeték
kiépítése, de a haszon falura eső része - mivel ingyen került a
gázvezeték a tulajdonába – a falut illeti, amely a beruházást
finanszírozta.
Csak egy példa: ha az önkormányzat megbízásából
állami, önkormányzati támogatásból és lakossági hozzájárulásból építek
egy boltot, ott árulom az árumat, akkor kié a bolt? Az enyém vagy az
önkormányzaté? Milyen címen tud az átmenni az én tulajdonomba, hogy
aztán eladhassam, amit én csak használok, mert azon keresztül
szolgáltatok?
Hogyan lehetséges ez?
2005-ben egy multi megtehette ezt a magyar
településekkel? Mégis kinek az érdeke érvényesült? A magyar embereké, a
magyar településeké? Vagy a multié? És vajon hány község irattárában
rejtőzik még ugyanilyen szerződés, amely alapján a multi ingyen
„lenyúlja” azt a földgázvezeték-vagyont, ami neki semmibe se került?
Mekkora etikátlan hasznot zsebelt be a DDGÁZ vagy a jogutódja, amikor a
magyar állam visszavásárolta tőle a gázüzletágat? Vajon ez nem az állam
és az állampolgárok megkárosítása vagy nyerészkedés?
Ha egy 228 lelkes kistelepülést 40 milliós kár
ért, gondoljanak bele, hány milliárdról beszélünk! Vajon hány ilyen
helység lehet még az országban, ahol kénytelenek voltak egy ilyen
„rablószerződést" aláírni, mert különben nem lett volna gázvezetékük? Ki
engedte meg a DDGÁZ Rt.-nek és a hozzá hasonló multiknak az ilyen
egyoldalú, a településeknek egyértelműen hátrányos szolgáltatási
szerződések megkötését? Ki volt az, aki hagyta, hogy ezt a szerződést
lenyomhassák az önkormányzatok torkán? Melyik minisztérium melyik
hivatalnoka felel mindezért?
Hogyan ússzák meg a gépjárműadó-fizetést a tűzhöz közeli cégek, avagy adóbehajtási anomáliák Martonfán
Martonfán nincs helyi iparűzési adó, azzal a nem
titkolt szándékkal nem vetették ki, hogy odavonzzák a gazdasági
társaságokat, akik a járműveik utáni adót ott róják le. Ennek
eredményeképpen a rendszerváltás óta több mint 90 cég választotta
székhelyéül Martonfát. 2012 őszén jutott a képviselők tudomására, hogy a
község állítólag 20 000 000 Ft-ot meghaladó adókintlévőséggel
rendelkezik. Az adóbeszámolók alapján ez a feltevés igazolódni látszott.
Évek óta próbálták megtudni a jegyzőtől a kintlévőség mértékét, de
adótitokra hivatkozva mindig elutasította az információkérést. Mint
tudjuk, a gépjárműadó 40%-a marad csak a településnél, és 60% a
költségvetésé, így a magyar államot is jelentős kár érte/éri.
A 2012. december 7-i képviselő-testületi ülésen a
képviselő-testület elégedetlenségének adott hangot az adócsoport
működésével kapcsolatban (nem először). Belső vizsgálatot kért annak
megállapítására, hogy „megtettek-e minden szükséges lépést az adók
behajtására, milyen elmaradások vannak, vannak-e felelősök az elmaradt
adók miatt, hány autót vontak ki sikeresen. A vizsgálat eredményéről
tájékoztassa a képviselő-testületet.”
Határidőre (2013. január 15.) nem történt semmi, a 2013. augusztus 12-i ülésén a képviselő-testület újra a jegyzőhöz fordult:
„A képviselő-testület azzal a kérdéssel fordult a
jegyző felé, hogy az adókintlévőségeknek milyen hatékonysággal történik a
behajtása.
A jegyző elmondta, hogy a kintlévőségek behajtása érdekében minden
lehetséges intézkedés megtörtént Martonfán. A soron következő testületi
ülésen teljes körű beszámolót terjeszt a testület elé.”
A képviselő-testület 2013. október 11-i ülésén
megtárgyalta az időközben beérkezett beszámolót az adócsoport
munkájáról, ahol az adókintlévőség már csak mintegy 7 millió Ft-ra
apadt, nem tudni, mi ennek az oka, mert a beszámolóból nem derül ki. Ezt
a beszámolót nem fogadták el, hiszen
• tudomásuk van arról, hogy az egyik felszámolás
alatt álló cég felszámoló biztosa felé a martonfai önkormányzat 12,5
milliós igénye be se lett nyújtva;
• magánszemélyek kommunális adó behajtása is a
képviselő-testület és a polgármester kezdeményezésére indult el, több
lakosnál 5 éves elmaradásokat kezdtek el most letiltani. Nem értik,
miért kellett megvárni, hogy 70-80 ezer Ft-os elmaradások keletkezzenek,
mit tettek a behajtásért éveken keresztül, hogyan hozhatták az
embereket ebbe a helyzetbe, hogy most egyszerre több év elmaradását
tiltják le?
• tudomásuk van arról, hogy a 2003. évi XCII.
törvény az adózás rendjéről 161/A. § (1) szerint „Az állami adóhatóság -
az e §-ban rögzített eltérésekkel - az adók módjára behajtandó
köztartozások behajtására irányadó szabályok szerint az önkormányzati
adóhatóság megkeresése alapján végrehajtja az önkormányzati adóhatóság
által nyilvántartott helyi adóval, illetve gépjárműadóval összefüggő
tartozásokat.” Erre a jogszabályra felhívták a jegyző figyelmét, miután ő
többször is elmondta, hogy minden lehetséges lépést megtettek a
kintlévőségek behajtása érdekében. Azóta se adott át az adócsoport egy
ügyet sem a NAV-nak.
Hogyan gondoskodjanak a falu vezetői így arról,
hogy a bevételek, amikből működhetnek, befolyjanak? Vajon kinek az
érdeke, hogy ezek az adók a cégeknél maradjanak? Kinek származhatott
abból előnye (a cégen kívül), hogy felszámoláskor egy 12 500 000 Ft-os
igény be se lett nyújtva a felszámoló biztosnak?
Belső vizsgálatot kértek, de sajnos az el sem
indult. Nem tudták, hogyan kell kikényszeríteni, ehhez kellett volna a
jegyző tanácsa, de ő volt az, aki minden kérdésüket adótitokra
hivatkozva válasz nélkül hagyta. 2012 óta semmilyen hathatós intézkedés
nem történt az adóbehajtás terén, nem adták át azóta sem behajtásra a 30
napnál régebbi adótartozásokat a NAV-nak.
Most már nem elég, ha az adócsoport megvizsgálja a
saját tevékenységét. Egy szakemberre lenne szükség, aki hivatalosan,
hozzáértéssel, aprólékosan megvizsgálná 5 évre visszamenőleg, valóban
mindent megtettek-e, hogy a település hozzájusson a gépjárműadóhoz, ha
nem, akkor ez kinek, kiknek a felelőssége. Martonfa egy alig több mint
200 lelkes falu. 20 000 000 Ft… Itt vergődnek, szociális szövetkezetet
alapítanak, nincs földjük, de még egy mezőgazdasági gépük sem. Csak
ahhoz szeretnének hozzájutni, ami jár nekik.
Hát eddig a történetek. Térjünk vissza a címhez,
most jöjjön egy kis matek, ahogy ígértük. Nem fog fájni, csak egy
aránypár: ha Martonfa (228 fő) kára 60 millió Ft, akkor feltehetőleg -
mivel hol jobban lopnak, hol kevésbé - Magyarország (10 000 000 fő) kára
2 631 578 millió Ft, vagy euróban: 8 771 929 823, azaz majdnem 9
milliárd euró.
Meddig hagyjuk még magunkat?
(Olvasónktól)
Kapcsolódó hírek:
Az elkövetők több mint 90 százaléka cigány, meghurcolnak bárkit, aki a valóságról beszélni mer - olvasónk története
Olvasó: nem is létezik Orbán 600 új waberer’s-es munkahelye
Elmebeteg cigány támadt fiatal nőkre Budapesten - olvasónk húga súlyos sérüléseket szenvedett
Hazánk része, Kárpátalja köszöntünk! - Hol vannak a nemzeti érzelmű közéleti szereplők?