Az elkövetők több mint 90 százaléka cigány, meghurcolnak bárkit, aki a valóságról beszélni mer - olvasónk története
Olvasónk levele:
A nemlétező cigánybűnözés áldozatai lettünk
Fényes nappal, XX. kerület, 51-es villamos. Egy nő
– a párom – és 11 éves gyermekünk utazik gyanútlanul, semmi rosszra nem
gondolva. Örülnek a szép időnek, jó kedvük van. Persze ha tudnák, hogy a
város egyik leginkább cigányfertőzött kerületéről van szó, és azt is
tudták volna, hogy a velük szemben üldögélő két selejtes mocsok miről
duruzsol, akkor nem lettek volna ennyire nyugodtak. Hamarosan
szembesültek is a nemlétező cigánybűnözés valóságosságával, amikor a két
féreg az egyik megállóban felpattant, leszakították a párom nyakából a
két arany nyakláncot és eliszkoltak. Színtiszta rasszizmusból tették
magukat áldozattá. Az utazóközönség gyáva nemtörődömséggel nézett ki az
ablakokon a semmibe. Biztos azért rimánkodtak, nehogy ők is
belekeveredjenek, nehogy őket is bántódás érje. Ilyen a magyar
összefogás és tettrekészség a valóságban. A hozzászólások virtuális
világán túl.
Természetesen a villamosvezető sem volt hajlandó
segíteni, ilyenkor nincs a jeggyel járó utasbiztosítás, és semmi, ami
hasonló helyzetben megilletné a kedves utast a balkáni járaton. Unott
egykedvűséggel közli, hogy ő nem tud segíteni, megy tovább a villamos, a
sértettek legyenek szívesek leszállni és oldják meg privát a
problémájukat. Ez a járat nincs bekamerázva. Miért lenne, az megmutatná a
cigányfertőzöttség ijesztő mértékét és igazolná a nácik felvetéseit a
cigánybűnözés valóságosságáról. A rendőrség negyed órán belül kiérkezett
a helyszínre, de persze csak látszatintézkedésre futotta. Jegyzőkönyv
felvétele, kis keringés a környéken, beutazás a Haller utcai
kapitányságra, ami belülről úgy néz ki, mint egy évszázadok óta nem
gondozott múzeum, hangulata pedig leginkább egy hullaházéhoz
hasonlítható. Két órás várakozás, a beérkező sértetteket ráérős tempóban
szólítgatják, csupa megoldhatatlan eset, az autósok vegzálása és
kifosztása sokkal izgalmasabb feladat.
A nyomozó közli, hogy a nyakláncokra keresztet
vethetünk, és egyáltalán nem biztos, hogy az elkövetőket valaha
elfogják. Hiába a részletes személyleírás, a belterjes cigányközösségben
mindenki ugyanúgy néz ki nagy vonalakban. Ez bármelyik purdéra ráillik,
a csökevényes mocskok nagyban hasonlítanak egymásra. Szóval esélytelen,
hogy a történet legalább valamiféle igazságszolgáltatással végződjön.
Tény: a rabló cigányok most aztán jól bevacsorázhatnak, hízhatnak,
böföghetnek a rabolt értékekből. A családi ékszerek árából, azokéból,
amikhez emlékek kötődnek, és sokkal inkább volt fontos az eszmei
értékük, a hozzájuk kapcsolható érzelmek.
Itt tartunk most. A nem rasszista cigány elkövetők
tömeges számban tépkedik le a magyar nőkről az arany nyakláncokat –
közli a rendőrtiszt. – Naponta több tucat ilyen eset fordul elő, és ez a
rablások enyhébb formája. A rendfenntartás lehetetlen, 100 ezer
forintért egyre kevesebb ember áll rendőrnek, a kerület lefedése
járőrözéssel legalább annyira utópia, mint az, hogy Magyarországon
egyszer meg fogják fizetni az egyszerű, de becsületes dolgozó embert.
Bizalmasan közli, hogy az elkövetések túlnyomó többsége – 90% feletti
arányokról beszélünk – a cigánybűnözés részét képezi, tehát ha nem
lennének ezek a véglények, akkor Magyarország egy kimondottan
biztonságos hely lenne. Viszont hivatalosan nem eshet szó semmi
ilyesmiről. A jogvédők, ombudsmanok könyörtelenül meghurcolnak bárkit,
aki a valóságról, a körülöttünk most is zajló eseményekről beszélni mer,
így aztán mindenki kussol, mert a havi százezer is több mint a semmi,
ugyebár. Plusz a jogosítványokba rejtett tízezresek, illetve a helyi
cigánybűnöző górétól kapott könyöradományok. Magyarországon csak a
cigányok lehetnek joggal rasszisták, akik csak magyar nők nyakából
tépkedik a nyakláncokat, és persze csak akkor ennyire „bátrak”, ha a nő
mellett nincs ott egy jól megtermett magyar férfi, akinek a zord
tekintetétől is összehugyozza magát mindegyik selejtes féreg. Csak
védtelen nőkkel, kiszolgáltatott gyerekekkel és csak többedmagukkal nagy
emberek ezek. Emberek… Ugyan!
 
Világszerte ismerik már a parazitákat |
Tehát adott egy szituáció, a rendőrség tehetetlen,
a térfigyelő kamerák elhelyezkedését pontosan ismerik a büdös mocskos
cigányok, így úgy menekültek a prédával, hogy azok látóterét éppen
elkerülték. Felszívódtak az alantas, állatias életet jelentő
dzsumbujban, a lakóikkal együtt égetni való Kén utcai gettó
mocsokrengetegében. És még tovább… A helyszínre kiérkező két rendőr
ugyan lelkiismeretesen bejárta a területet, de persze üres kézzel tértek
vissza. Ebből is látszik, hogy ezeket ilyen hiányos eszközökkel, ezzel a
politikával lehetetlen kordában tartani. Ezt a génhibás csordát csakis
kemény erőszakkal lehetne megregulázni. Kardlapokkal, ütésekkel,
munkatáborokkal. Más nyelven nem értenek – hiszen még magyarul sem
képesek rendesen megtanulni ezek a szerencsétlen fogyatékosok, akik
egyébként a maguk mélységesen primitív módján „rafináltaknak” hiszik
magukat. Rafináltak… Egymás között biztosan felnéznek a 60 IQ-s
„rafináltra”, akinek öt szóval bőségesebb a szókincse, így már ismer
vagy 80 kifejezést (de leírni, elolvasni persze képtelen ezeket, a
helyes artikulálásuk sem megy) és hülyének tudja nézni az ostobákat. Az ő
mércéjük szerint ez a rafinált, meg az, aki át tud verni egy
kisiskolást, vagy a helyi kocsmában a delíriumban levő idült
alkoholistát. Ez az ő értékrendjük, eleve a rafináltság, mint mások
átveréséhez alkalmas tulajdonság pozitív megítélésre kerülhet a törzsön
belül. Ez már bőven jellemzi ezt a társaságot, ezt a félresikerült fajt,
ami valójában nem ember, csupán egy emberi formát felvett, és az emberi
viselkedést csak nagyjából utánozni képes parazita.
Szóval rablás áldozatai lettünk. A sértettek: egy
fiatal, törékeny magyar nő és a 11 éves kislánya. Az elkövetők: két
huszonéves tetves, munkakerülő cigány. A rendőrség tehetetlen. A
társadalom elfordítja a fejét, bámul ki az ablakon, ahogy esténként a
tévéképernyőre mered, zabálván a kereskedelmi szennycsatornák
lélekromboló vizuális fertőjét, és közben örül, mint az a zebra,
amelyiknek a társát elkapták az oroszlánok. Nem én lettem áldozat, hál’
Istennek. Persze hogy nem. Mert a magyarok többsége már fel sem meri
venni az értékeit, helyette inkább bizsut hord, meg olyan
mobiltelefonokat, amiknek matricája egy betört képernyőt imitál. Nehogy
kirabolják a cigányok, akik ezek szerint azt csinálnak, amit csak
akarnak.
És még valami: a rendőrtiszt elmondta, hogy a
rabolt aranyat általában a IX. kerületi BÁV-kirendeltségekben szokták
lepasszolni, mivel ezeken a helyeken a zálogba adás esetén nincs szükség
személyi igazolványra. Eszményi terep tolvajok, rablók számára. Mintha
nekik találta volna ki a BÁV. Ez az orgazda - a rendőrtiszt ezt a
kifejezést használta -, amelyik bevételei elsöprő részét a lopott
aranyakból biztosítja.
Ilyen ez az ország, ilyen a mi kisebbségünk, a
rendőrségünk, és persze ilyenek vagyunk mi. Simán megérdemeljük. Akkor
nem érdemelnénk meg, ha végre hajlandóak lennénk érdemben tenni mindez
ellen. De nem. Féltjük a nyomorúságos egzisztenciánkat. Úgyhogy ne
csodálkozz, ha legközelebb te következel! Sorra fogsz kerülni. Így, vagy
úgy. Személyes, vagy társadalmi szinten, de előbb-utóbb áldozattá fogsz
válni. És tudod mit: meg fogod érdemelni.
(Olvasónktól)
Kapcsolódó hírek:
Elmebeteg cigány támadt fiatal nőkre Budapesten - olvasónk húga súlyos sérüléseket szenvedett
Olvasó: nem is létezik Orbán 600 új waberer’s-es munkahelye
Két történetet mesélünk el arról, hogy egy kistelepülésen milyen vérlázító módon mutyizták ki a közpénzeket
Hazánk része, Kárpátalja köszöntünk! - Hol vannak a nemzeti érzelmű közéleti szereplők?