A kocsmák, kuplerájok bevételéből és uzsorakölcsönök által meggazdagodott, felkapaszkodott zsidóság összeesküvők módján a bankvilágban legalizálta magát. A rabbiátus által kiválasztott, teljesen megbízhatónak tartott személyeket bíztak meg egy-egy bank megalapításával, és a hitsorsosoknak csak ebbe a bankba lehetett, kellett betenni a pénzüket. Esetünkben a hangsúly a kiválasztott személyen van. (Az első pesti bank megalapítója Ullmann Móric volt, aki áttért, nemesi címet kapott és a Gyáralapító Társaság működését a bankja fedezte.) Hivatalosan (jogilag) a rabbik tanácsának nem volt beleszólási joga a bank működésébe, de az általuk kiválasztott személy mindenben az ő utasításaikat követte. Ezért csak az kapott kölcsönt, és olyan kamattal, amit jóváhagyott a tanács. Kisebb összegek esetében ez nem volt mindig szempont, de nagyobbak vonatkozásában kivétel nélkül ez az irányelv döntött. Az alapelv pedig az volt, hogy a zsidó vállalkozóknak, gyár, vagy cégalapítóknak hosszú lejáratú, alacsony kamatozású kölcsönöket adtak, a gojoknak pedig nem, vagy rövidlejáratú, magas kamatozásút. Így hozták előnyös helyzetbe a zsidó vállalkozókat.

Tehát megint a tanács választotta ki azt a személyt, aki kölcsönt vehet fel. A kiválasztásnál figyelembe vették a személy felkészültségét, rátermettségét és kötődését a zsidósághoz. Megint a kiválasztáson és a felkészültségen van a hangsúly. Azért, hogy ebből a zárt világból információk ne kerüljenek ki, minden fontosabb helyre zsidók kerültek. Újra csak az ismert kiválasztási alapokon. Megbízhatóság és tudás alapján. Ebbe a viszonylagosan zárt rendszerbe hülye, vagy félhülye zsidó nem kerülhetett be.

Miután a magyarországi bankok szinte teljes egészében a zsidók tulajdonában voltak (a Rotschild bankház fedezetével működve), a személyszelektálási elv alapján a Gyáralapító Társaság vezetésével megkezdték az ipari objektumok létesítését. A Goldberger óbudai textilgyár, Fischer féle herendi porcelángyár után Weiss Manfréd, Ganz Ábrahám a legismertebbek, de az egész malomipar, szeszgyártás, cukorgyárak, bőrgyárak, egyéb vasipar is a zsidók tulajdonában voltak, a kedvező banki hitellehetőségek következményeként.

Ennek a hatalmas gépezetnek az irányítói minden szinten zsidók voltak. Az egyetemeket, főiskolákat itthon és külföldön ellepték a zsidó hallgatók, igyekeztek felkészülni a különböző szintű vezetői posztok betöltésére. Sok jól képzett zsidó mellett azonban igen magas volt azok száma, akik minden okítás ellenére a genetikai hibáik miatt nem tudták hozni az elvárt teljesítményeket. Sem a bankokban, sem az iparban, különösen pedig a kereskedelemben nem vehették hasznukat, mert mindenhol óriási károkat okoztak. Alsóbbrendű munkákra -ahol esetleg gojok lettek volna a főnökeik- viszont a szolidaritási és a különállási elveik alapján nem kerülhettek. Ezeknek kellett valamilyen társadalmi méretű és a zsidóság számára is hasznos elfoglaltságot találni.

Erre teljes mértékben megfelelt a politikai (különböző, különösen a felforgató tevékenységet végző) mozgalmakban, jog-, állat-, és természetvédelmi egyesületekben, feminista, homoszexuális csoportokban, kulturálisnak nevezett alapítványokban, és más, hasonló, értelmetlen és romboló jellegű társaságokban betöltött vezető és vezetőségi szerep. Ide kerültek a hülye és a félhülye zsidók, mert ezeknek a szervezeteknek csak annyi szerep jutott, hogy botrányokkal megfelelő hivatkozási alapot teremtsenek a cionmédiának nagyobb rombolások hangulati előkészítéséhez.

Nyilván kiválasztásos alapon történt ezeknek a zsidóknak is a kijelölése a számukra létrehozott, a világszervezetük által pénzelt szervezetekbe. Minél hülyébb volt egy zsidó, annál jobb pozíciót kapott, mert így tudott valóban sokat ártani. A hasonló a hasonlónak örül - elv alapján minden társadalomban akadtak nemzsidó idióták is szép számmal, akik csatlakoztak ezekhez a rombolókhoz. A cionmédia állandó szereplőiként az abszolút senkik gyülekezéseiből így lettek társadalmi méretűeknek felfújva a hülyék vezette idióták tömörülései.

A totális kretének sem maradtak beosztás (és reklám) nélkül. Magyarországon ismert kiszólássá vált a cionista propaganda egyik ismert szereplője, az ingyenkonyhás Róbert bácsi. A zsinagóga szolgájaként osztotta az éhezőknek a minősíthetetlenül rossz leveseit, és megalázott mindenkit, pedig egy összefüggő mondatot sem tudott kinyögni. A baromság élő szobra volt.

Ha a jelen idők politikai kufárjait, jog és egyéb védőit, a fajtalankodók és a feministák szószólóit szemügyre vesszük, az idióták, a kretének és a hülyék sokaságát láthatjuk, akiknek a külseje -a formája- még a szellemi képességüknél is sokkal rosszabb. Szinte kivétel nélkül torzszülöttek.

És ezek akarják nekünk megszabni azt, hogy mit tegyünk? Ezek akarják tönkretenni a magyar vállakozásokat állatvédőkként? Ezek a korcsok akarják bemutatni nekünk milyen az igazi ember - most épp a fajtalankodók felvonulásán? Nem ismerik ezek a tükröt? Költői kérdések, minden épeszű ember ismeri a választ: ezek a cionista zsidók legrosszabb minőségben.

Ebből következik az, ha valamire ezek azt mondják, hogy rossz, az bizonyosan jó, és ha valamit jónak tartanak, attól mentsen meg minket a Jóisten. Ha ez tudatosul mindenkiben, le is húzhatják a redőnyt, bezárhat a cionbazár. Itt lenne az ideje.

Kassai Ferenc