A Deuxiéme Régiment Étranger de Parachutistes (2.REP – 2. idegenlégiós ejtőernyősezred) a francia idegenlégió légideszant-egysége. Az ezred az idegenlégió legújabb egységei közé tartozik, de egyben az egyik leginkább harcedzett is. Az ezred 1500 katonája sokoldalú kiképzésben részesül, s a világ bármely pontján rövid idő alatt bevethetők.

A 2.REP történetének korai szakasza meglehetősen zavaros volt. 1948 júliusa és 1949 novembere között három ejtőernyős zászlóaljat hoztak létre, hogy rohamcsapatokként szolgáljanak Franciaország véres indokínai gyarmati háborújában. Aránytalanul súlyos veszteségeket szenvedtek.

Az 1. Battalion Étranger de Parachutistes (1.BEP) például teljesen megsemmisült, majd 1950-ben újjáalakult. Az 1954-es Dien Bien Phu-i csatában az 1. és a 2.BEP is odaveszett.

A háború után újra megalakították az 1. és 2. BEP-et, majd ezreddé növelték őket, és 1. illetve 2. ezred néven (REP) működtek tovább. 1955-től az algériai harcokban vetették be őket először éles körülmények között. Miután a francia kormány 1961 áprilisában az Algériából való kivonulás mellett döntött, az 1.REP részt vett egy katonai lázadásban, amelyet azonban levertek, és az 1.REP-et feloszlatták.

A 2.REP-et 1961 végén átalakították és Caillard alezredes parancsnoksága alatt a 11. francia ejtőernyős-hadosztályhoz sorolták be. A 2.REP idővel elit légideszant-egységgé vált, amely a hagyományos gyalogsági hadviseléstől kezdve a túszmentő akciókig sokféle tevékenységet végezhet. Legfontosabb bevetések közé tartozik a csádi gerillák elleni hadviselés (1970-es évek), 1976-ban 28 francia gyermeket mentettek meg Dzsibutiban egy tússzabadító akció során, ugyanebben az évben 2000 európai civilt szabadítottak ki kongói szeparatista lázadók kezei közül, továbbá részt vettek igen sok békefenntartó műveletben a világ számos részén.

A mintegy 1500 fős ezred jelenleg a korzikai Calviban állomásozik. Valamennyi tagjának át kell esnie az alpkiképzésen, mielőtt a 2.REP ejtőernyős-iskolájába kerülne. Az ejtőernyős-kiképzés öt hétig tart, s ez alatt minden újoncnak hat, egyre bonyolultabb ugrást kell végrehajtania – az utolsót éjszaka, teljes menetfelszerelésben. Az ugrások sikeres teljesítése után az újoncok csatlakozhatnak a 2.REP állományához.

Mindezen megpróbáltatások után egy háromhetes tanfolyam keretén belül nagy magasságú ejtőernyős kiképzést is kapnak.

A 2-REP-nek négy harci százada mellett három kiszolgáló egysége is van:

- a felszerelési- és javító század;

- a parancsnoki- és ellátó század;

- valamint egy felderítő- és támogató század;

Ez utóbbi egységhez tartozik egy távolfelderítő szakasz is, amelyet a célpontok felkutatására vagy titkos műveletek során vethetnek be.

A harci századok mindegyikének megvan a maga taktikai specialitása. Az 1.századot városi és éjszakai harcra, valamint tankelhárításra készítik fel; a 2.századot hegyi és sarkvidéki hadviselésre; a 3.századot kétéltű hadviselésre; a 4.századot robbantásra, szabotázsakciókra és mesterlövész feladatok ellátására képezik ki. A felderítő- és támogatószázad tüzérségi támogatást nyújt, amelyhez 120 mm-es aknavetőket és járműre szerelt (Milan) páncéltörő rakétákat használ.

Kolwezi, 1978

1978 májusában szeparatista lázadók foglalták el a Zaire déli részén lévő Kolwezi városát, s ott 2300 európai (főként francia) túszt ejtettek. A francia kormány megindította a Leopárd-hadműveletet. A kétnapos légideszant-akció során a 2.REP kapta feladatul a túszok kimentését, mivel a zairei hadsereg deszantosai kudarcot vallottak a túszmentő akciójukkal.

Philippe Erulin ezredes alig egy nap alatt megtervezte az akciót, majd május 17.-én éjjel a 2.REP beszállt a DC-8-as szállítógépekbe Camp Raffaliban (Korzika), hogy a zairei fővárosba, Kinshasába repüljön. Innen a zairei légierő C-130-as szállítógépei vitték tovább az ejtőernyősöket Kolwezibe, ám a négy Herculesre nem fért fel a 2.REP teljes személyi állománya.

Kolweziből eközben aggasztó híreket kaptak a túszmentők. A Katangai Tigrisek elkezdték kivégezni a túszaikat, így Erulin ezredesnek gyors döntést kellett hoznia. A teljes erővel történő, meglepetésszerű támadást két lépcsőben végrehajtandó akcióvá kellett alakítani a szállítógépek hiánya miatt.

Az első hullámban az 1., a 2., és a 3. századot – mintegy 500 embert – zsúfolták be a gépekbe. A 4.század és a támogatók ledobása csak a második hullámban történhetett meg.

Május 19.-én a 2.REP egységei kiugrottak Kolwezi óvárosának külső területei fölött. A lázadók részéről nem ütköztek ellenállásba, azok ugyanis túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy gyilkoljanak és fosztogassanak. A 2.REP a földetérés után azonnal támadásba lendült. A városi harc jól begyakorolt fogásait mesterszinten művelő 1.század rengeteg gerillát leterített már az első percekben, a 2. és 3.század szintén jól haladt, köszönhetően a hatalmas tűzerejüknek, és összehangolt akcióiknak. A Katangai Tigrisek szervezett ellenállást nem tudtak kifejteni a 2.REP-el szemben, mivel semmilyen kiépített védvonaluk, de még egységes taktikájuk sem volt.

Ennek ellenére közülük sokan szívósan kitartottak, így a légiósoknak a várost házról-házra haladva kellett tőlük megtisztítani.

A második hullám május 20.-án ért földet Kolwezitől keletre, Lubumbashi közelében. A gyülekezési zónából Kolwezi felé nyomulva heves ellenállásba ütköztek, és a Tigrisekkel folytatott tűzharcok során a gerillák közül mintegy 80-at megöltek, míg a 4.század csupán néhány embert veszített. Miután a 4.század csatlakozott a közel egy napja harcoló 1., 2., és 3.századhoz a Tigriseket a következő napokban egészen az angolai határig hajszolták.

Kolwezi felszabadítása során 5 légiós vesztette életét, és 20-an sebesültek meg.

A 2.REP 2000 túsz életét tudta megmenteni, de az Impala Hotelben fogva tartott 300 túszt a szeparatisták egytől-egyig lemészárolták. 

Jász Gábor - Jövőnk.info